Nőies viselet

Nemcsak megszerezni nehéz a másikat, hanem megtartani is. Amíg valaki fiatal lány, és még csak ismerkedik a fiúkkal, udvarolnak neki, addig a legjobbat próbálja magából megmutatni, öltözéke mindig rendezett, külseje vonzó. Amikor azonban férjhez megy, úgy érezheti, révbe ért, már nincs szükség annyira kitennie magáért. A mindennapos munka után – ahová pedig többnyire ápoltan, csinosan mennek a nők – arra már nem marad energiájuk, hogy otthon is jó formájukat mutassák. Délutánra a legtöbb asszonynak már nincs kedve szép ruhában illegetni magát. Ebből az következik, hogy a férfiak az utcán, a munkahelyükön mind jól öltözött, csinos nőkkel találkoznak - kivéve otthon. Pedig a megszokás nem kell, hogy megölje a vonzalmat, igazán megtehet egy nő annyit, hogy párja - és saját maga – kedvéért otthon is ápoltan, csinosan néz ki. Régebben én is volt, hogy „szétfolytam” otthon, nyáron egy szál bő pólóban, bugyiban, télen tréningruhában jártam-keltem a lakásban. Most már mindig azt teszem, hogy akár otthon maradok, akár elmegyek valahová, reggel mindig nőies (többnyire hosszú szoknyás), csinos öltözéket választok, és abban maradok egész nap.

Ami épp divatos és másnak jól áll, lehet, hogy rajtunk borzalmasan fest. Álljunk a tükör elé önkritikával, és figyeljük meg, mi az, ami szépen áll rajtunk, és mi az, ami előnytelenül. Az ifjúkori kísérletezések után asszonykorunkra már megérhettünk annyira, hogy kialakuljon bennünk a kép a hozzánk illő színekről, anyagokról, mintákról, fazonokról. Ne utánozzunk majomként másokat, de lessünk el bátran olyan öltözködési trükköket, ami ebbe a képbe belepasszol. Én is ezt teszem, pl. utcáról, fesztiválról, netről… Öltözetünk fejezze ki egyéniségünket. Miért akarnánk más képet mutatni magunkról, mint amilyenek vagyunk? Ne akarjuk erőltetetten, rengeteg színes bizsuval, fodrokkal-bodrokkal fiatalabbnak látszódni korunknál. A lényeg, hogy lássuk magunkat szépnek! Ami nem tetszik, és lehet, változtassunk rajta, amin meg nem, azt fogadjuk el.

Egy nő ruhatárának összetétele függ annak munkájától, anyagi helyzetétől, korától, alakjától. A jólöltözöttség elsősorban ízlés, és csak másodsorban pénztárca kérdése. Olcsón hozzá lehet jutni leértékelt, használt holmikhoz turkálókban, akciókon, kiárusításokon, mi magunk is megvarrhatjuk, amit elképzelünk, sőt, barátainktól is kaphatunk megunt, ám nekünk tetsző darabokat. Egyik legszebb hímzett blúzomat például a volt férjem találta egy kuka mellett, kidobva. Vagy egy hétig ázott a fertőtlenítőben, de azóta ünnepi viseletem egyik lekedveltebb darabja. Fontos, hogy ha új ruhadarabot vásárolunk, ne feledkezzünk meg a már meglévőkről, hogy a ruhatár darabjai egymással összhangban legyenek. Én a régebbi, megunt, soha nem hordott holmijaimat rendszeresen kiselejtezem, amiket tovább adok, és én is sokszor kapok ruhákat csak úgy.

A nőies és természetes öltözék jellemzői a következők:

- természetes anyagból készüljön

- töltsön fel életerővel, érezzük benne magunkat energikusnak

- igazodjon a hagyományhoz, de a mai korhoz is

- legyenek rajta magyar (egyetemes) jelképek

- színe, mintája, szabása legyen összhangban személyiségünkkel

- az előnyös testi adottságainkat hangsúlyozza, a kevésbé előnyöseket pedig rejtse el

- illő legyen az időjáráshoz, a korunkhoz és az alkalomhoz

 Jó, ha az alap-ruháink simák, egyszerűek, és ezeket tesszük változatossá színes blúzzal vagy mintás kendővel. A csíkos anyag keresztben kövérít, hosszában soványít. Legjobban a nagykockás, nagyvirágos, nagypettyes kövérít. Leginkább az aprópettyes, kisvirágos vagy elmosódott mintázat soványít. Az én ruháim ma többnyire simák, batikoltak vagy apró mintásak.

Az a szabásvonal, amely keresztben megosztja az alakot, szélesít, csakúgy, mint a nagy zsebek, a kétsoros gombolás, a nagy nyakkivágás, a betűrt felső, a válltömés vagy a buggyos ing. Alacsonyabbnak mutat a nagy gallér, a pelerin, a tunika, kövérít a rakott, ráncolt, húzott szoknya. A kívül hordott laza blúz, a V-alakú dekoltázs viszont hosszít és soványít, az egybe-ruhához vagy a harang alakú szoknyához hasonlóan.

Az „alma típus” szélesebb vállú, nagyobb mellű, rövidebb derekú, hosszabb lábú, nekik a harang alakú, tunika-szerű felsők kedveznek. Én viszont inkább a keskeny vállú, kicsi mellű, vékonyabb derekú, szélesebb csípőjű „körte alkathoz” tartozom, ami a hosszú szoknyákban, bővebb nadrágokban érvényesül.

Egy nő stílusa élete folyamán többször változhat, akár gyökeres fordulatokkal is. Nekem régebben alternatív stílusom volt, csupa feketével és bakanccsal, aztán hippis, ami csupa bő, laza, hosszú és szakadt cuccot jelentett. És bizony, hordtam huszonévesen szűk farmert „haskilátszós” pólóval, magas talpú cipővel. Aztán fokozatosan egyre nőiesebb ruhákkal töltődött fel a szekrényem, és volt kifejezetten népviseletes időszakom is. A mostani ruháim jónak mutatják az alakomat és bennük jó nőnek érezni magamat. A szűkebb felsők kihangsúlyozzák karcsúságomat, alulra viszont bővebb, hosszabb szoknyákat hordok. Nadrág alig van rajtam, tavasztól őszig szinte soha. Most talán leginkább a lezser, keleties stílus áll hozzám (á lá Everness és vissza a hippikhez), batikolt anyagokkal, laza ruhákkal, kendőkkel. De úgy a jó, ha merünk néha kísérletezni, vadulni, és alkalomadtán akár negyven évesen is miniben megmutatni a combunkat.

Réka

(fotók: Réka)