Vadgesztenye

A vadgesztenyét széles körben használják különböző gyógyszerek, krémek alapanyagaként.

Erim írása:

Sokunknak kedvenc elfoglaltsága a vadgesztenye gyűjtögetése. Én idén hármas ikreket is találtam már a zöld szúrós burokban. De láttam olyat is, ahol a nagy testvér mellett lapult egy egészen picike apróság is. Balázs, az én két éves kicsi fiam akkor mondta ki először azt a szót, hogy ici-pici, amikor segítettünk az aprócska gesztenyécske megszületésében, és a kezébe adtam.  

Számomra már a vadgesztenye gyűjtése is élvezet. Langyosabb, napsütéses napon érdemes felkeresni a parkokat, ahová ültettek ebből a gyönyörű díszfából. Ha idén esetleg nem sikerült volna, lesz jövőre is. Szeptemberben kezd potyogni, és még október közepén is találni alatta szép számmal termést. A gyerekek is imádják fogdosni, gurítani, az én gyerekeim legújabb találmánya az volt, hogy taposni kezdték a szőnyegre kiterített nagy kosár vadgesztenyét. Óriási élmény volt látni, hogy teljesen maguktól sétálgattak rajta hosszú perceken keresztül. 

 No de mit is kezdhetünk tüskés barátunkkal?

A népi gyógyászat a XVI. században már széleskörűen használta a vadgesztenyét. Ez a gyakorlat felkeltette a kutatók figyelmét a növény iránt, és mára széles körben használják különböző gyógyszerek, krémek alapanyagaként. Házilag készíthető belőle tinktúra, krém, tea, a növénynek több részét is felhasználhatjuk, de házilagos használatát inkább csak külsőleg javasolják, mert kellemetlen tüneteket, nagy mennyiségben légzésbénulást is okozhat. 

Sajnos nem süthetjük meg, mert csak a szarvasoknak tesz jót, emberi fogyasztásra úgy, mint szelíd párja nem alkalmas.

A háztartásban van egy kulcs fontosságú szerepe, mégpedig, hogy mosódió helyett öko mosószerként használhatjuk.

Szépségápolásban samponként talán kissé hígabb levet érdemes készíteni, olvastam már olyan tapasztalatokról, ahol a vélemény az volt, zsíros fénye lesz a hajnak tőle, tehát inkább száraz hajra érdemes kipróbálni. Egy próbát megér, főként, ha valaki elkötelezett híva annak, hogy estére semmiféle kemikáliát ne használjon. Találtam az interneten olyan oldalt is, ahol szappant készített belőle a cikk írója.

Valószínűleg arról is hallottatok már, hogy sok helyen javasolják, hogy a zsebünkbe tegyünk két szem vadgesztenyét, és markolgassuk. Nagyon jó rezgései vannak, a káros sugárzásokat is közömbösíti, emellett az ízületekre is jótékony hatása van. Valamiért a gyerekeke fogékonyak ezekre a furcsaságokra, és maguktól is hordanak a zsebükben, amikor ennek szezonja van.

Ezen kívül persze ki ne ismerné, hány fajta kis cuki ember, vagy állatfigura készíthető gesztenyéből, néhány gyufaszálat segítségül hívva. Az évszak asztalra szinte kötelező elem, mert nagyon szép látvány a kis zöld burokkal, vagy amikor kezd a héj száradni, és mély barnára színeződve szépen „kikelti” magából a gyerekeit. Gyerekes anyukák biztos ismerik a Kipp-kopp és Tipp-topp gesztenye gyerekekről szóló meséket. 

Nos, itt az idő kedves Olvasó, hogy esetleg te is kipróbáld ezt a csodanövényt.

Lássuk csak, hogyan is készül a sampon:

1,5- 2 l vízben főzzünk meg 10-12 szem gesztenyét. Mielőtt a vízbe dobjuk őket, a barna héjat távolítsuk el éles késsel. Ha esetleg száraz a gesztenye, egy napra langyos vízbe áztatva ismét felpuhíthatjuk a héját. Lereszelhetjük, de ha ezt mégsem szeretnénk, mert kissé macerásabb művelet, akkor vágjuk egészen apró darabokra, mert így jobban kioldódik belőle a szaponin. Tegyük fel főni, és 15-20  perc forralás után már le is zárhatjuk alatta a lángot.

Erim

(fotók: Erim)

Mit eszik a gyerek?

Szeressük már annyira a gyerekeket, hogy nem veszünk meg nekik mindent!

Alma írása:

Álltunk a fiammal településünk egyik diszkontáruházában (nem élelmiszert vettünk, csak szemeteslapátot), és megakadt a szemem a mellettünk álló anyán, egy másfél éves forma gyerekkel.

A nő kipakolt a gumiszalagra 4-5 csomag rágcsálnivalót (puffasztott valamit), meg 6 üveg „babaüdítőt” – különböző színekben; volt köztük kék is.
Végig reménykedtem, hogy ezt a sok vacakot ne a babának vegye, de sajnos ő kapta meg : fizetés után az anya az egyik csomagot feltépte és a baba kezébe nyomta, szóval látszott, hogy itt éppen uzsonnáztatás folyik.
De számtalanszor láttam már olyat, (például kánikulában a strandra menet), hogy a kiránduló gyerekes család szatyrából csupa szénsavas üdítő és csipsz kandikált ki (bár a strandon látott család kisfia bizonyára evett még aznap lángost és jégkrémet is).
Úgy szeretném azt hinni, hogy ezek a gyerekek nem csak ezeket az ennivalókat  eszik, de sajnos arra kell gondolnom, hogy egyre kevesebb családban van „rendes” étel, és egyre több helyen kapnak a gyerekek nagyüzemi (pl. ételszállító cégtől rendelt), gyorséttermi vagy félkész ételt, illetve olyan ennivalókat, amiknek csekély az értéke.
Tipikusan a legifjabb fogyasztóknak szánt termékek:
– joghurtok
Attól „gyermek”termék, hogy a rózsaszín pohár kisebb, mint a normális adag, színes mesealak van rajta, esetleg valami műanyag ajándékfigura is jár hozzá, valamint édesebb a többi joghurtnál. Kis mennyisége ellenére gyakran drágább, mint a felnőtt kategória. Mi natúr joghurtot adunk a gyerekeknek, amit házi lekvárral ízesítünk, de a kisfiam szívesen eszi ízesítés nélkül is.
–üdítők
Mi csak nagyon ritkán veszünk üdítőitalokat. Nem tagadom, néha jól tud esni a jéghideg lé, de soha nem víz helyett adjuk a gyerekeknek, hanem csak extra csemegeként.
Én azt tapasztalom, hogy ezek a cukros, koffeint tartalmazó, színezéktől és egyéb E számoktól hemzsegő italok nem oltják a szomjat.
Néha szörpöt is veszek, vagy készítek.

Első látásra ki se derül, hogy ezekben a csicsás flakonokban mi van. Természetesen nem a tartalom a lényeg, hanem a csomagolás. (Én gyermek "üdítő" italra tippelek.)

– szeletek, amik a címke szerint tejet tartalmaznak

Azt mondják a szülőknek, hogy ha egy ilyet megvesznek, akkor gondoskodtak a gyerek kalciumszükségletéről. Én természetesen elhiszem azt, amit a gyártók állítanak, de mi a kálciumot inkább más forrásból szerezzük be.

– gabonapelyhek
Könnyen azt lehet gondolni, hogy ezek a gabonapelyhek rendkívül egészségesek, de higgyétek el, a cukorral és ajándék műanyagfigurával dúsított müzli nem veheti fel a versenyt a frissen pelyhesített gabonával!
A napokban megjavították a kézimalmomat, így újra elkezdtünk pelyhesíteni, ami remek móka a gyerekeknek, és sokkal szívesebben megeszik a pelyhet úgy, hogy a saját kezük munkája is benne van! Ha nagyon hiányzik nekik az édes íz, akkor lehet beletenni mazsolát, vagy mézet.
Bizton állítom, hogy az otthoni gabonapehely mentes minden E számtól és a frissen szétnyomott, tulajdonképpen nyers gabonával nem lehet egy napon említeni a világ egyetlen élelmiszergyártójának termékét sem, bármennyi macit is rajzoltak a dobozára!

Nem rajzfilmek plakátjai, hanem élelmiszeres dobozok

– rágcsálnivalók
Olajban tocsogó és fűszerekkel, aromákkal, egyéb E számoktól hemzsegő rágcsálnivalók. Én is nagyon szerettem őket, de képes voltam lemondani róluk.
Mostanában alig voltam olyan gyerekes kiránduláson, ahol legalább egy résztvevő ne hozott volna ilyen rágcsát – és nem tudtam olyan helyre kirándulni, ahol a bokrok ágain vagy az aljnövényzetben ne szégyenkeztek volna az eldobott csipszeszacskók !
Ha a gyerekek ropogtatni akarnak, akkor ehetnek magvakat.
Nekünk van egy nagyon titkos dió-lelőhelyünk, ott általában össze tudjuk gyűjteni az éves magszükségletünket.
De rágcsálunk persze nyers zöldséget és gyümölcsöt. Kisebbik fiam rajong az almáért és a sárgarépáért.

– csokik
A csokoládéval tulajdonképpen nincs nagy baj, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy mi soha nem eszünk, és hogy nem szeretjük.
A probléma az, hogy rengeteg az olcsó utánzat, ami ugyanúgy néz ki, mint az igazi csokoládé, de kakaóvajat nem tartalmaz.
És persze a mértéken van a hangsúly: haragszom, ha nagymamai látogatás után a hűtőnk háromnegyedét elfoglalják a különböző szeletkék, csokikák, („jaj, hát ennyitől még nem lesz semmi bajuk, és különben is rá van írva, hogy milyen sok tej és ásvány van bennük”) mindezt megszorozva annyival, ahány gyerekünk van.

– pillecukor, gumicukor

Ezekben a tárgyakban semmi természetes nincs, bármekkora betűkkel írják rá, hogy vitamint tartalmaznak. Ennyi erővel a gyerek ehetne gumibelsőt is, majdnem ugyanazokból az anyagokból áll az is.

Vajon ki találta azt ki, hogy a gyerekeknek csokoládén, kakaós tejen, csokipudingon és cukorkán kell felnőniük????
Ha valaki gyerekekhez megy látogatóba, a legtöbb esetben édességet (cukrozott gyümölcslevet, tortát, sütit, csokoládét) visz ajándékba. Miért?
Hát azért, mert ez a szokás. A gyerekeket a felnőttek szoktatják rá a nyalánkságokra; ha úgy nőnének fel a kicsik, hogy soha nem (vagy csak ritkán) esznek ilyesmit, akkor nem követelnék a nagymamától (és aztán a szülőtől is) az édességet!

Aggasztó, de mostanában sajnos gyakori, hogy a látszólag jól fejlett, esetleg túlsúlyos gyerek (de felnőtt is) alultáplált!
Nem mennyiségi, hanem minőségi éhezésről van szó, amikor a szervezet nincs megfelelő állapotban: vitaminból, rostokból, ásványi anyagokból hiány lép fel.
Napjainkban sok gyerek úgy nő fel, hogy nem eszik (nyers) zöldséget és gyümölcsöt. Ha megkínálják vele, a tányéron hagyja, idegenkedik tőle, mivel nem ismeri. Ismerik a gyerekek ellenben a fentebb felsorolt holmikat.
És nemcsak éhezni lehet, hanem szomjazni is. Némelyik gyerek aggasztóan keveset iszik, és ha folyadékot juttat a szervezetébe, az is cukros lé (van olyan felnőtt, aki naponta 8 litert is képes meginni ilyen „üdítőkből”!).
Szerintem megengedhetetlen, hogy egy gyerek nem iszik vizet, mert „nem fogadja el”, de üdítőt azért kap, hogy „mégis, valami folyadékhoz jusson”!
Különösen súlyos eset, ha a gyerek energiaitalt iszik! Saját szememmel láttam, hogy egy nagyon hátrányos helyzetű loncsos, sokgyerekes anya a csecsemője cumisüvegébe energiaitalt öntött, olyat, aminek már a neve is ördögi!

(Fémdobozból inni nemcsak a jó eséllyel silány beltartalom miatt nem ajánlatos, hanem azért sem, mert a dobozok külseje nagyon szennyezett lehet! Sokan gondolkodás nélkül a szájukhoz emelik a fémdobozt, pedig némelyik olyan mocskos, mintha egy nyilvános vécé padlóján gurították volna végig! Ha valaki ilyet vesz, mindenképpen alaposan tisztítsa le, mielőtt kiönti vagy kiissza a benne lévő folyadékot!)

Friss, lehetőleg hazai gyümölcsök és zöldségek - semmi sem pótolhatja őket!

A szülők és nagyszülők rajongva szeretik a gyerekeiket; annyira, hogy képesek mindent megvenni nekik. Szeressük már annyira a gyerekeket, hogy nem veszünk meg nekik mindent!

Alma

Ízisz útja - női kör

Ízisz, az egyiptomi hitvilág szerint a Nagy Istennő, az Örök Nő, mely minden nőben ott lakozik valahol mélyen. De a nővé válás útja hosszú és rögös, mire eljutunk a kiteljesedéshez.

Petra írása:

A kezdetek:

Amióta az eszemet tudom, mindig is fiús lánynak tartottam magam. Kislányként babák helyett matchbox kisautókkal játszottam, szoknyával ellentétben a nadrágot részesítettem előnyben. Mivel alapvetően duci kislány voltam, a szüleim a kinézetem helyett inkább a szellemi teljesítményemet részesítették előnyben. A tanulmányi eredményeim hoztak elismerést, éppen ezért az öltözködésemet teljes mértékben elhanyagoltam. Eme rossz szokásom végig kísért a középiskolai éveken is, amikor sziklaszilárd meggyőződésem volt afelől, hogy a fiúk - akik tetszettek nekem - az okos nőkre buknak, tehát mit számít a külső (farmer, póló), ha egyszer 4,5-5-ös átlagom van. Sajnos a ló elszaladt velem, mert egy okos nő valóban vonzó tud lenni, ellenben egy okoskodóval – ez utóbbi voltam én.

A felismerés:

Érdekes módon csak a főiskolás éveim vettem észre a fiúk szemében az érdeklődést, ott éreztem először, hogy jé, nem is olyan gáz dolog az a +5 kg, hiszen még így is bejövök nekik. Persze akkor még messze voltam attól, hogy bármilyen párkapcsolatom legyen. De a női önbizalmam szépen növekedett; jött az első kapcsolat, az első „szerelem”… Ahogy mondják, nincsen rózsa tövis nélkül, szerintem kevésbé tudnak belegázolni egy nő lelkivilágába, mint amikor „élete párja” azt fikszírozza, hogy vajon tud-e gyereket szülni vagy sem, mindezt pár hónap járás után. A kapcsolat természetesen rövid életű volt, én pedig mintegy újjászületve kerestem a következő lehetőséget, aki megerősít abban, hogy igenis vonzó, jó nő vagyok a húszas éveim közepén.

A bukás:

2013 ősze csodás időszaknak bizonyult az életemben. Új munka, új szerelem. Minden csodásan alakult, kerülgettük egymást a sráccal, úgy tűnt kölcsönös a szimpátia, de az az istenverte randi csak nem akart összejönni. Nem értettem az okát, hiszen ha bejövök neki, mi a fenéért nem hív el? És akkor benyögte végre: az öltözködésem. Koravénnek tűnök, erősek a színek, nem tud hova tenni. Ezt akkor életem legnagyobb tőrdöfésének éreztem, nem is a külső miatt, hanem hogy „életem szerelme” konkrétan öregnek titulált az öltözködésem miatt. Ezt pedig a női hiúságom már nem volt képes elviselni. Még abban a hónapban találtak egy polipot a méhemben. Ekkor döntöttem úgy, hogy változtatnom kell. És változtatni is fogok a dolgokon.

A felemelkedés:

Következő tavasztól kezdtem magamban keresni a kérdésekre a választ a saját nőiességemmel kapcsolatban. Az rendben van, hogy biológiai értelemben nő(stény) vagyok, de vajon belül, a lelki oldalon is? Mitől nő a nő? Hol a határ az egyes szerepek (pl. az anya és a kurva) között? Mi a helyzet a saját szexualitásommal? Eközben pedig tudatosan építettem a saját designomat, egy év alatt lecserélve a teljes ruhatáramat. Színes, virágos szoknyák, olyan merész színek, mint a pink, rózsaszín, melyeknek több, mint 2 évtizedig ellenálltam, holott nagyon is testhez álló nekem. Ekkortájt kezdtem járni női körbe, hogy nőkkel találkozzam, ismereteket szerezzek, tanuljak és fejlődjek.

Ízisz útja:

Az egyéves „kurzus” alatt azonban nem csak saját magamat fejlesztettem, de rájöttem, hogy igenis nagy szükség van erre a térre, amit a női kör tud adni. Így 2015 őszétől saját kört alapítottam, melynek az Ízisz útja nevet adtam. Ennek a női körnek az a célja, hogy minden olyan lányból, nőből, asszonyból kihozzuk a maximumot, hogy megélhesse a saját nőiességét ebben a mai, zavaros világban. A mottónk: „Ébreszd fel magadban a Nőt, éld át a csodát, hogy Nő vagy!” Itt végre lehetőség van arra, hogy őszintén elmondhassa az ember lánya mindazt, ami belül van – legyen az jó, vagy rossz érzés -, tanácsot kérhet másoktól és adhat is másoknak. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy olyan dolgokat is megmutassunk, megtanítsunk egymásnak, amik a nőiességhez köthetőek; mint pl. a rajzolás, festés, kerámiázás, a főzés, a kézimunka vagy éppen a pénz tudatos és gazdaságos beosztása. Fontosnak tartom, hogy helyre rakjuk a fejekben az egyes női szerepek tudatos és nem tudatos vállalását, hogy feloldozzuk és meggyógyítsuk az olyan női betegségeket, mint a szégyenérzet, a bűntudat és vele a női fájdalomtestet is (ami olyan téveszmék felbukkanását hozza újra és újra, mint a feminizmus, nősovinizmus). A körbe mindenki hoz valamit magából, belead, így lesz sokszínű és változatos, legyen az karrierút (pl. írás), hobbi művészet (pl. tánc) vagy épp háztartásvezetés.

Az első alkalommal arra voltam kíváncsi, kinek mit jelent a nőiesség, nőiség fogalma. Hogyan tudná saját magára leképezni a fogalmat. Jó volna tudni, mit gondol erről egy magyar XXI. sz-i modern nő. Ez kérdés minden alkalommal el fog hangzani, így nem kell aggódni azoknak sem, akik lemaradtak valamelyik alkalomról. Ezen kívül tervezem, hogy táncolhassunk, zenét hallgassunk, mert ezek a dolgok gyönyörűen tudják stimulálni és felszínre hozni a női energiákat, amik bennünk szunnyadnak. 
A női kör  jelenleg egy zárt Facebook-csoportként működik, melynek minden hónapban van egy találkozója. A helyszín mindig az adott hónapban megtervezett „program” függvényében alakul (pl. a decemberi saját otthonomban lesz, mivel a sütés-főzéshez ott tudok elég nagy konyhát biztosítani). A programok alapvetően ingyenesek, esetleges költségek felmerülhetnek, mint pl. terembérlés vagy egyéni fogyasztás után.

A következő női körös találkozó időpontja rendhagyó módon most október végén (okt. 25.) várható, egyébként minden hónap második hétvégéjén, szombaton vagy vasárnap.

Petra

(fotói: Petra)

Budi

Ne fogyasszunk feleslegesen vizet, ne szennyezzük a vízzel kevert fekáliával a Földet.

Réka írása:

Alomszék, pottyantós, komposzt vécé, árnyékszék… Se szeri, se száma a legközismertebb nevén budinak hívott kerti alkalmatosság hol vicces, hol szépítő elnevezéseinek.

Aki ismer, az tudja, hogy óbudai panellány voltam, soha nem jártam vidéki rokonnál, szóval nekem a budizás egészen 2010-ig teljesen ismeretlen tevékenység volt. De amikor öt évvel ezelőtt belevágtunk a nagy kalandba, és Széplakra költöztünk, tudtuk, hogy a természetes életünkhöz ezentúl nemcsak a sár, a fafűtés és a lavóros mosdás fog szervesen hozzátartozni, hanem  budizás is.

Első házunk kocsma volt anno, szóval rögtön nem egy, hanem kettő budinak lehettünk boldog (boldog?) használói.

Bevallom, eleinte nagyon féltem este, a sötétben kimenni, lelki szemeim előtt mindig a kertbe betévedt vaddisznók és egyéb lények lebegtek, úgyhogy igyekeztem gyorsan kifutni, gyorsan végezni, és gyorsan visszafutni. A dupla budi egyébként nagyon jól jött, hiszen egy nagycsaládban tuti mindenkire egyszerre jönnek rá azok a bizonyos kis- és nagy-dolgok… Egyébként azt élveztem, hogy magamra zárhatom az ajtót, és a deszkák résein át nézegethetem közben a naplementét.

A második háznál egy olyan budink volt, ami ajtóval nem rendelkezett. Igazán romantikus emlék, mikor a szél annyira telefújta hóval, hogy alig tudtunk bejutni. A 2012-es rekord hideg február is ehhez a helyhez köthető, ahol a mínusz 26 fokban szinte szó szerint odafagyott a hátsó felünk a deszkához.

Amikor jurtába költöztünk, a volt férjem a múlt tanulságait levonva egy dupla családi budit épített ide, ahol nagyon szerettünk ücsörögni, mert a függönyöket félrelebbentve előttünk a zselici dombok, távolabb pedig a horvát hegyek szépségében gyönyörködhettünk. Ezt egy olyan vendég-budival egészítette ki, ahová a húsevők pottyanthattak. Ezt döntötte fel a 2013. március 14-15-i hóvihar…

A következő budink egy faház legkisebb, külső bejáratú helyisége volt a barátainknál. Itt csak a lódarázs-invázió keserítette meg a pottyantást… Amúgy minden kényelmi szempontnak megfelelt: nagy volt, zárt, és nem ázott szét benne a vécépapír, ha esett az eső.

Nem úgy, mint az ezt követő helyen, ahol a budi szó szerint egy tákolmány volt: a faágak enyhén szólva nagy rést hagytak a bezuhogó esőnek. Dologvégzés után egyből meg volt oldva a mosdás is…

A mostani budink nagyon ronda. Rozsdás vasból van a tartóváza, az oldalai ósdi farostlemezek, amelyek a rázuhogó esőtől megvetemedtek és begörbültek. Az élesebb szemű erre járó gyakorlatilag az útról látja azt, aki rajta ücsörög…

A személyes élmények után arról írok, miért is jó annak, aki budi-tulajdonos.

A budi a manapság olyannyira hangoztatott környezettudatosság elveinek tökéletesen megfelel. Egy átlag magyar család napi vízfogyasztása 600 liter, azaz havonta 18 köbméter (zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk a havi mennyiség kb. 1-2 köbméter, pedig kétszer annyian vagyunk, mint egy átlag család…). Egy normál vécé egyszeri leöblítéséhez az ember 9 liter vizet használ el. Ez napi kb. 100 liter (havi kb. 3 köbméter) víz egy családra levetítve. Még ha azt a bizonyos stop-gombot le is nyomjuk rajta, ami ma már szerencsére alaptartozéka a tartálynak, akkor is jócskán folyik el víz, ráadásul ivóvíz (!), csak azért, hogy a végtermékeink eltűnjenek a süllyesztőben.

Ez kétszeresen is rossz szegény Föld-anyánknak: egyrészt vészesen fogyasztja a vízkészletünket, ami a mostani egyre aszályosabb időszakban egyre nagyobb kincs. Másrészt pedig a fekália vízzel való érintkezése a környezet egyik legnagyobb szennyezése. Egy köbméter víz ma hazánkban átlagosan kb. 700 forint. Egy család havonta 2100, azaz évente több mint 25.000 forintot megspórolna, ha nem vízöblítéses vécét, hanem budit használna.

A budi használatával nemcsak környezettudatosak, de egészségvédők is lehetünk. Hiszen az év bármely szakában kénytelenek vagyunk elhagyni a komfortzónánkat, sétálhatunk pár lépést, és friss levegőn lehetünk. Jó edzés az évenkénti budi-lapátolás is…

Tulajdonképpen mi is a budi/vécé célja? Hiszen őseink, illetve a természetben élő népek (valami a mai kor természetjárói) az égvilágon semmit sem használnak erre, meglocsolnak egy fát vagy lekucorodnak egy bokor takarásába.

Kíváncsiságból utánajártam az illemhelyek történelmének (igen, bizony, ilyen is van!), és megtudtam, hogy eleinte erre a célra egy egyszerű gödröt ástak. A Rainbow-s találkozókon a mai napig is annyira védik a környezetet, hogy az ürítést ú.n. „shit-pit”-ekbe, azaz „kaki-gödrökbe” végzik.

A gödröt aztán a későbbi időkben deszkával fedték be (latrina), majd széket helyeztek el fölé (árnyékszék). Vidéken ez jobban működött, abba viszont szörnyű belegondolni, hogy a zsúfolt és a higiéniát nyomokban sem ismerő városokban közterületeket, árkokat és utcákat árasztották el a bűzölgő és persze súlyos betegségeket terjesztő szennyel.

Pedig a budi nem feltétlenül jelent bűzt. Mi nyáron fű-kaszálékkal, télen hamuval szórjuk le a végterméket. Van olyan család, amelyik faforgácsot, másik fűrészport használ erre a célra.

A budi nem feltétlenül kényelmetlen hely, bár az tény, hogy ki kell menni odáig a kertbe, akár esik, akár fúj, akár havazik, akár fagy.

De ma már kényelmi berendezések egész sora alkalmazható itt. Például ha túl magas az ülőke, kisgyerekeknek rakhatunk elé egy fellépőt, tehetünk rá IKEÁ-s vécétetőt, vagy oldalra felerősíthetünk egy kovácsoltvas vécépapírtartót. Széplakon volt olyan család, amelyik még a villany-világítást is bevezette a budiba! Mi ennyire nem vagyunk kényelemesek: este fejlámpával megyünk ki, de ha fenn van a hold, még erre sincs szükség.

Az sem igaz, hogy egy budinak feltétlenül rondának kell lennie! A faajtóba vágott díszek például nemcsak a szellőzést és a fény beáradását szolgálják, de dekorációnak is jók. Széplakon a közösségi budi egyik ajtaját tulipán, a másikat szív, a harmadikon virágmotívum díszítette. Az ajtóra mintás függönyt is fellógathatunk, hogy ha idegen jár-kel nálunk, mégse kukkanthasson be. Én amúgy leginkább nyitott ajtónál szeretem a dolgomat végezni, mert így láthatom a tájat. Most tényleg nem ironikusan írom: csodálatos ilyenkor a sárguló faleveleket, a virágzó rétet, a hóborította mezőt vagy a csillagos eget nézni!

Egy ifjúsági regényben olvastam, hogy egy vécében mindig kell, hogy legyen valami vicces vagy meghökkentő. Tappancs-nyomok a padlón, tűzpiros fal vagy meztelen-fotós naptár. Széplakon volt olyan család, ahol újságkivágások díszítették a falat, így dologvégzés közben Gyurcsányról és Orbánról olvasgathattunk. Nálunk a nagylányom ilyen szöveget írt fel oldalra: „Kedves budizó! Relaxálj a budi csöndjében, elmélkedj el az élet dolgairól és a világ értelméről…”. A testvérei egyébként körben színes rajzokkal díszítették a falat.

Felaggathatunk ide vadvirág csokrokat, amelyek szépségük mellett az illatosítást is szolgálják. De igazából bármivel díszíthetjük, a lehetőségeknek csak a képzelet szabhat határt.

Ha nem is mondom azt, hogy mindenki éjjel-nappal, télen-nyáron budiba végezze a dolgát, de legalább jó időben, fényes nappal, mikor úgyis kint van az ember a kertben, akkor ne fogyasszunk feleslegesen vizet erre, ne szennyezzük a vízzel kevert fekáliával a Földet.

Télre, estére pedig ott van a modern kor által újra felfedezett komposzt-vécé. Később erről is fogunk írni a Fény-Forrásban.

Réka

Állat-kert

Sokkal gazdagabb lesz az életünk, ha hagyjuk, hogy ez a rengeteg élőlény otthonra leljen a kertünkben. Ha már mi önkényesen odatelepedtünk az ő életterükbe…

Réka írása:

Nekem olyan furán hangzik, hogy az Állatkert hivatalos neve: Állat- és Növénykert. Mikor gyerek voltam, eszembe nem jutott, hogy növényeket is érdemes ott nézegetni, nemcsak a jópofa vagy félelmetes állatokat.

Egyes emberek számára viszont az hangozhat furcsán, hogy egy Kert, mármint egy házat körülvevő (elvileg) természetes élettér nemcsak Növény-, de Állat-kert is. Egy kertben a mai emberek számára van a szééép zőőőd gyep, aztán némi tuja. Slussz-passz. Ezek nem adnak virágport a rovaroknak, hiszen a hetente nyírt fűből esélye sincs előkandikálnia még egy pitypangnak se. A tuja aljában pedig nem túl kellemes vacok akadhat egyetlen állat számára sem. Az ilyen „kertre” nyugodtan kiakaszthatjuk a táblát, hogy „garantáltan állatmentes övezet”.

Ha gondos a gazda/gazdasszony (vagy a bérelt kertész), akkor a kertben azért csak kialakítottak egy virágoskertet is, bár ez többnyire menő sziklakert. De azért szerencsére találkozhatunk igazi, virágzó virágokkal is, amelyek odavonzzák a rovarok sokaságát. Gyümölcsfákkal és cserjékkel pedig már tényleg van esélyünk arra, hogy állatok sokaságát figyelhessük meg a kertünkben.

Ha az mondom „Állat a kertben”, a többség maximum egy rohangáló, gyepet feltúró, mindenhová odakakiló kutyára, vagy egy egeret fogó macskára gondol. Pedig rengeteg másféle állat is beköltözhet a kertünkbe (és most itt kifejezetten nem a háztáji állattartása, a haszonállatokra gondolok!). No persze, ha hagyjuk.

Ha a már korábban említett mű-kerttel rendelkezünk, akkor esélytelen, hogy abban állatok telepedjenek meg. Nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy a legtöbb műkert-tulajdonosnak ez is a nem titkolt célja.

Az emberek nagy része, rájöttem, utálja az állatokat. Még a pillangót csak-csak elviseli, de ha már méh dong a feje körül, akkor felborzolódnak az idegei. Arra nem gondolnak, hogy méhek nélkül méz se volna. Bár ahogy elnézem, ők inkább kristálycukorral édesítik a teájukat, semmint mézzel. Darazsakról ne is beszéljünk. Nálunk mindig rengeteg van belőlük, sima is, lódarázs is, engem életemben eddig mégis csak kétszer csíptek meg, és bizonyára annak is megvolt az oka.

Hányan automatikusan azt mondják (kiáltják, sikítják) a giliszta láttán, hogy: Fúj! Az eszükbe se jut, hogy ezek a nem túlságosan vonzó külsejű lények a felelősek azért, hogy jó termőtalajunk legyen.

A gyerekek mennyire szeretnek katicát röptetni, már ha találnak manapság ilyet. Pedig nagyon hálásak értük a rózsabokrok, mert felzabálják az őket károsító levéltetveket.

Szép látvány az imádkozó sáska is; a gyerekeknek sokkal élesebb a szemük, mint az enyém, ők sokkal könnyebben megtalálják a fán rejtőző levél- vagy botsáskákat. A nyári estékhez pedig egyszerűen hozzátartozik a tücsökciripelés és pont.

Ki ne örülne a tavasz hírnökeinek, a hosszú afrikai út után megérkező gólyáknak, fecskéknek? Hát bizony, hogy vannak, akik nem örülnek nekik, és leverik a villanyoszlopról a gólyafészket, az eresz alól meg a fecskék vagy rozsdafarkúak fészkét. Pedig mit nem adnék azért, ha az én ereszem alatt csivitelnének, az én kéményemre fészkelnének! Főleg, hogy pusztítanák a sok szemtelen legyet.

Minden reggel ébredéskor a legkedvesebb látvány az ablak előtti csipkebokron látni a hintázó, röpdöső cinkéket. Van itt kék-, szén-, és barátcinke is. Télire kapnak is tőlünk majd magot a madáretetőbe (egyik téli számunkban külön fogunk foglalkozni a madáretetéssel).

Ha vizes területek vannak a kertünkben, akár egy kerítés mentén futó patak, akár egy mesterségesen kialakított tó, ott számíthatunk békák jelenlétére. Mi már többször találtunk a víztartályunk alá helyezett lavórban békésen úszkáló, a pereméről ugráló apró békát. Lehet, hogy idegesítő a kuruttyolásuk, viszont igazi szúnyog-irtók.

Eleinte folyton megrezzentem, mikor az hallottam itt a Balaton-felvidéken, hogy léptem nyomán mindig zizeg az avar, a bozót. Aztán hamar hozzászoktam a gyíkok jelenlétéhez a kertünkben. Nálunk nagyon élénkzöld, kék fejű gyíkocskák szoktak a köveken sütkérezni, szeretjük őket.

Emlékszem, kempingezések során többször hallottuk sünik muszmogását a sötétben. Ha meghagyunk egy elvadultabb bokros-cserjés részt a kertünkben, akkor talán esélyünk lesz arra, hogy egy tüskéshátú odavackolódik hozzánk.

Ha erdőhöz közel élünk, még több állatra van esélyünk. Múltkor egy fekete mókus rohant el a házunk mellett, nemrégiben hajnalban egy róka suhant el előttem az úton, az ablakból pedig sokszor hallom az őz-ugatást vagy a szarvasbőgést.

Persze tényleg vannak olyan állatok, amelyek jelenlétének nagyon nem örülök. Mert ugyan ki szereti, ha a gabonáját egerek dézsmálják (bármennyire is cukik ők a gyerekeim szerint), vagy ha a diót pele eszegeti helyettünk? Ráadásul azt sem túl kellemes hallgatni, ahogyan a tetőn a fejünk felett kapirgálnak, rohangálnak. A vaddisznók által feltúrt konyhakert is sok bosszúságot tud okozni a ház lakóinak.

Az viszont tény, hogy sokkal gazdagabb lesz az életünk, ha hagyjuk, hogy ez a rengeteg élőlény otthonra leljen a kertünkben. Ha már mi önkényesen odatelepedtünk az ő életterükbe…

Réka

(fotók: Szabó R. Zoltán: http://szaboz.pizolit.hu)

Októberi kalendárium

Mindszent hava, Magvető hava, Őszhó

Andi írása:

Sokszínű és változatos október hava. Egy kicsit még élvezhetjük a letűnt nyár hangulatát (vénasszonyok nyara), de a nyirkos reggelek és a "vacogós" esték már a közelgő telet idézik.

Ez már az igazi lombhullató ősz ideje: a hónap végére már az erdő is, mező is, festői színekben fog pompázni. 
Virágai: krizantém, ciklámen, rezeda. 
Gyógynövény: homoktövis, galagonya, kökény, csipkebogyó (hecsedli.) 
Termései: dió, makk, vadgesztenye, és a juharfa propellerszerű termése. 
Gyümölcsei: szőlő, téli alma, néhány birsalmaféle, füge, körte, bodza szilva. 
A hónap csillagjegye: a mérleg és a skorpió.

Életünkben, októberben a következő dolgok kerülhetnek előtérbe:

Mérleg: (október 23-ig)
- harmónia, egyensúlyteremtés éppúgy kívül, mint belül.
- a szépség észrevétele a minket 
körülvevő térben, szépséggel való 
foglalatosság
- művészetek,
- igény a békére, az igazságra.
- emberi kapcsolatok fontossága.

Skorpió: (október 24-től)
- születés, halál, elmúlás, megújulás
- érzelmek, érzelmeink uralása (ez nem is olyan könnyű feladat)
- misztika, rejtélyesség, sugallatok,
természetfelettiség.

Jeles napok októberben:

Október 4 Assisi Szent Ferenc ünnepe.

Október 6. Aradi Vértanúk napja és Batthyány Lajos kivégzéséről emlékezünk!

Október 15. Szent Teréz napja. Sok helyen a szüret kezdetét jelentette. Dologtiltó napnak tartották.
Manapság a fűtési szezon kezdődik Teréz napjától.

Október 16.  Gál napja.
Ekkor tartották az utolsó közös ünneppel egybekötött halfogást a magyar vizeken.

Október 20. Vendel napja. A pásztorok védőszentje. Sok helyen Vendel napi búcsút és színes vígságokat tartanak.

Október 21. Orsolya napja. Ekkor kezdődik a káposztaszüret.
Időjósló nap: ha ilyenkor szép az idő, karácsonyig hasonló marad! - tartja a népi megfigyelés.

Október 23. Az 1956-os forradalom kezdetéről emlékezünk meg.

Október 26. Dömötör napja: az állatvásárok ideje. A Dömötör napi hideg szélfúvás kemény telet jósol.

Október utolsó vasárnapja: téli időszámítás kezdete!

Egész októberen átívelő esemény a szüret, és az azt követő bálok, felvonulások, forgatagok.

"Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél!" - ekképp szól hozzánk Himnuszunk is. Csodás Kárpát hazánk adottságai kiválóak szőlőtermesztésre. A szüret időpontja a szőlő fajtájától függ: korai vagy késő szüretelésű. Egy "borszakértő biztosan sokat tudna erről beszélni.

Élvezzük hát az október nyújtotta kincseket, szépségeket!

Andi

(fotók: Andi)