Miért lettél otthonoktató?

Sokszor halljuk ezt a kérdést, ha szóba kerül az iskoláztatás. Az otthonoktatás még mindig furcsa szó a laikus fül számára. Legtöbben ellenségesen viszonyulnak már a puszta elgondoláshoz, a mélyebb mozgatórugókra nem is kíváncsiak. Társadalmilag kevéssé elfogadott módszer, sok nehézség övezi a véghezvitelét.
Mindezek ellenére miért dönt egy szülő az otthonoktatás mellett?

Szétnézve a gyakorló családok körében sokféle választ kaptam: kezdve az iskola hiányosságaitól, az egész rendszer megkérdőjelezésén keresztül, egy új életszemléletig bezárólag. Az indokok között szerepel a gyermek lelki vagy fizikai állapota, tanulmányi teljesítménye, az iskolai tananyag milyensége és mennyisége, a tanulás módszere, a teljesítmény-központúság, a pedagógus személye, az iskolai légkör vagy erkölcsi színvonal, a könyvből való tanulás, a mesterséges környezet, a természetes közösségtől és a családtól vagy a való élettől való elszakadás, az élethez igazán fontos dolgok megismerésének a hiánya.

Ezek után elgondolkodtam, vajon mi vezérelt engem? Miért döntöttem az otthonoktatás mellett. Elég prózai válaszra sikerült lelnem. Az én mozgatórugóm "pusztán" annyi volt, hogy szerettem volna magam mellett tudni a gyermekeimet. Ezáltal megadva nekik a szabadságot és a biztonságot, hogy a világot felfedezzék. Látni, hallani őket játék közben, velük együtt megismerni a dolgokat, az élet nagy kérdéseire meglelni a válaszokat. 

Talán az eltérő indító okok mögött bennünk, szülőkben ez bújik meg. Érezzük, hogy a világban való jelenlét teljessége elképzelhetetlen annak megismerése nélkül. Ehhez pedig szükség van a gyermekkor csillogó szemű kíváncsiságára és a tudás utáni olthatatlan szomjúságra. A mi legnagyobb ajándékunk gyermekeink számára a lehetőség, hogy részt vehessen benne.

Heni