Térrendezés 2.

Réka írása:

A ház részei és aránya

A háromosztatú ház olyan, mint egy térbeli kereszt, a teremtés hármasságának a mása.

Vízszintesen:

- Első vagy tisztaszoba: az Atyaisten, a szellem, a tűz, a férfi jelképe, ereje megtisztít, növekedést indít el. Világos, déli vagy keleti helyiség, az ünneplés, az imádság és a vendégfogadás helye. Ez a ház aktív része, berendezhetjük dolgozószobának, műteremnek vagy gyerekszobának is. Ide kerülhetnek legszebb bútoraink, a családi fényképe, kézimunkák és az oltárunk, házi szentélyünk is.

- Pitvar és konyha: a Fiúisten vagy Gyermek, a lélek, a fény, az ember jelképe, ereje kiegyensúlyoz. Középső helyiség, a bejárat, a sütés-főzés, étkezés és családi élet helye. Ez a jellegzetes nappali-étkező-konyha hármas helye. Ide kerülhet a ház szíve, a kemence.

- Hátsó szoba és kamra: a boldoganya, a test, a víz, a nő jelképe. Északi és nyugati helyiség, ereje összehúz, sűrít. Ez a ház passzív része, az alvás és az élelem tárolásának helye, ide kerülhetnek a hálószobák, a fürdő és a kamra.

Függőlegesen:

- Padlás: Ez a ház szellemi szintje, az égi világ, a korona, a harmadik szem és a torok csakra helye. Itt történik a száraz élelem (gabona, aszalt gyümölcsök, füstölt húsok) tárolása

- Földszint: Ez a ház lelkének a szintje, a földi világ, a szívcsakra helye. Itt élnek a ház lakói.

- Pince: Ez a ház testének a szintje, a föld alatti világ, a napfonat, a szakrál és a gyökércsakra helye. Itt tárolják a nedves élelmet (bor, zöldségek)

A ház olyan, mint az ember. Van szája (ajtó), és szemein (ablakok), homlokzata és lábazata. A lapos-tetős házakból (plázák, irodák, gyárak) hiányzik az isteni erő. A tetőtéri lakásokat meg épp azért kedvelik a művészek, mert összeköttetésben lehetnek az alkotó szellemmel. Ezek a helyek alkalmasak művészetre és meditációra. Minél magasabb a tető aránya, annál inkább a szellem dominál a házban. A mai házaknál egyértelműen a fal a magasabb, mint a tető (csapott tetejű, mediterrán házak a divatosak), itt a test, az anyag uralkodik. Hagyományos magyar tetőforma a nyeregtető és a sátortető. A tetőszerkezet tetejére tulipánt, csillagot vagy keresztet formázó csúcsjel került, bevonzva a jótékony erőket és távol tartva az ártó erőket.

A ház homlokzatának deszkabetétjén sok helyütt napsugaras alakzat állt. Ide Jézus vagy Mária neve, monogramja vagy jelképei kerültek, illetve szentek szobrait is ide helyezték. Az a ház, ahol jól érezzük magunkat, ember-léptékű. Aránya harmonikus, ezt pedig az aranymetszés szabálya határozza meg, mint a természetet magát is.  A hagyományos magyar ház arányai az emberi test arányainak felelnek meg.

A bejárat legyen rendezett, szép, hívogató. Régen állatszobrokkal, ló-koponyákkal védték. Nagy hagyománya volt a díszes, faragott kapuknak. A sok ősi jelkép ezeken spirituális védelemként szolgált. Boltívük az égboltot jelképezte, a galambdúc a portát védő szellemek, ősök lakhelye volt. A kétfejű kígyót ábrázoló hullámvonal őrizte a kaput. A rajta lévő lélektükör (domború, fényes Nap-forma) lelkiismereti vizsgálatra késztette a belépőt.

Érdemes a kapura a hagyományoknak megfelelően feliratot is vésni. Ilyenek például:

- Békesség a bejövőnek, egészség a kijövőnek.

- Áldás a béjövőnek, béke a kimenőnek.

- Isten hozott – Isten áldjon.

A belépőt a ház előtt virágoskert fogadta, ami a termékenységet jelképezte. Ezt általában az eladósorban lévő fiatal lányok gondozták. Itt virágzott a szent növényként tisztelt rozmaring.

A szem a lélek tükre, így az ablakok a házat, annak lakóit tükrözik. Kereszt alakú osztással jelölték, a tükröt is a két ablak közé helyezték. A kettős kereszt formájú osztás az EgyIstent jelképezi. A fény az ablakokon át érkezik be a házba.

A házakat kereszt alakban merevítették, és azt középen alátámasztották. Ez a mestergerenda, a lélek útmutatója, illetve a Boldoganya fája. Ide került az újszülött bölcsője (kelet felé), és itt ravatalozták fel a halottat (nyugat felé). Ez a ház idege, tengelye, kozmikus antennája, a Földet és Eget összekötő Világfa. A mestergerenda alá a fal síkjához képest ferdén a föld felé dőlő tükröt akasztottak, hogy az általa szállított erőnyalábot irányítsa és körbevezesse.

Középen állt a házban a tűzhely, rajta-benne folyamatosan égett a tűz. Ide mentek háztűznézőbe, hiszen ez jelképezte az egész családot. A tüzet tilos volt piszkálni, bele szemetet dobni, inkább ételdarabot beledobva táplálták a tűz szellemét.

A ház lelke a konyha, annak lelke a tűzhely. A panellakásokban bezzeg pirinyó a konyha és nem is igazi tűz ég bennük. Pedig a magyarok hagyományosan szívvel-lélekkel szeretik megvendégelni a hozzájuk betérőt. Az a legjobb, ha a kémény a ház közepén áll.

Réka

(A témához szívből ajánlom Színia: A magyar ház mágikus titkai című könyvét.)