Alma írása:
Régóta gyűjtjük és használjuk a csipkebogyót, mint téli vitaminforrást. Bemutatom a felhasználását, hátha van olyan, aki még nem próbálta, és most kedvet kap.
A vadrózsa (Rosa
canina) álbogyótermése a csipkebogyó, amit neveznek még bicskének, hecsedlinek,
és csipkenyének is. A növénynek a gyepűrózsa elnevezése is ismert, mert az
őseink szívesen használták a gyepűk (határok) védelmére, úgy, hogy többsorosan
telepítették a védeni kívánt szakaszra, és ha az erőre kapott, elburjánzott,
élő ember azon nem ment át! Ez volt a szögesdrót őse. Annak is ajánlott a
vadrózsa telepítése, aki a kertjét (birtokát) akarja megvédelmezni a hívatlan
látogatóktól.
A csipkebogyó
értékét az adja, hogy legfontosabb C - vitamin forrásunk. Még a vitaminbomba
hírében álló citromnál is tízszer több C vitamint tartalmaz! (A déligyümölcsök
fogyasztásának amúgy se vagyok híve.) Az ínséges téli időszakban különösen meg
kell becsülnünk!
A gyűjtés ideje
szeptemberben kezdődik, akkor, mikor a bogyók élénkpirosak lesznek. Csak az
egészséges, kemény terméseket érdemes leszedni! (Azt talán mondanom se kell,
hogy nem ajánlatos az autópálya mellől szedni!) A bogyókhoz hozzájutni embert
próbáló feladat, mert a tüskés bozót a legóvatosabb szedőt is össze-vissza
karistolja.
Az összegyűjtött
bogyókat nem szabad rázni, töretni, és tilos sokáig zacskóban tartani, mert pár
óra alatt befülled, és megpenészedik. Gyorsan el kell kezdeni a hasítást (ez a
bogyók felvágását jelenti). Nemcsak fel kell vágni a terméseket, hanem a bennük
lévő apró magvakat és szőröcskéket is el kell távolítani. (Mivel a szőrök
nagyon szúrják a kezet, ez kellemetlen munka.) A hasítás után marad a bogyó
puszta héja, ez az értékes csipkehús. Kiterítve kell megszárítani, míg zörgős
nem lesz. Ez nagyjából egy hónapig tart.
Ez a szárított csipkehús szolgáltatja
egész télen a C vitamint, ami hőérzékeny, ezért a szárított bogyókat nem
ajánlatos forrázni, áztatni kell. Én este egy
kancsóba hideg vizet öntök, és teszek bele annyi marék bogyót, ahányan vagyunk.
Reggelre kiázik az értékes tartalom, ami sárgáspirosra színezi a vizet, az íze
pedig kellemesen fanyar, eleinte szokatlan, de a gyerekek is megszokták és szívesen isszák. Egy ideig kidobtam a kiázott csipkehúst, de egy okos
ismerősöm azt tanácsolta, hogy azt még érdemes leforrázni is, mert akkor más fontos
anyagok szabadulnak fel belőle, úgyhogy azóta két bőrt húzok le róla.
A csipkebogyó fogyasztása jót tesz még
máj és epebajok, magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut esetén is. Még egy
megfigyelés: csipkelé ivásakor abbamarad a fogínyvérzés! Valószínű tehát, hogy
a fogínyvérzés a skorbut enyhe tünete lehet, és nem a speciális fogkrém, hanem
a vitaminbevitel mulasztja el.
A zörgősre száradt csipkehúst hűvös helyen, fénytől elzárva ajánlatos
tartani, mert a fényben kifakul! Festetlen vászonból készült zsákban, egy hűvös
kamrában van a legjobb helye!
(Rápóti Jenő és
Romváry Vilmos Gyógyító növények c. könyve szerint a vas oxidja erősen bontó
hatású a C vitaminra, ezért a bontókés a legjobb minőségű rozsdamentes acélból
legyen, ezen kívül kerülni kell, hogy a bogyó vassal érintkezzen.)
És egy kis
érdekesség a végére:
Gyűjtögetés közben ezt a pompás kutyatej-szender lepke hernyót találtuk. Megcsodáltuk, aztán elengedtük. (Gyengébbek kedvéért: a csápos vége az nem a feje; erre akkor jöttem rá, mikor azon a részen ürített.)
Alma
(fotók: Alma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése