Balázs vasárnapja

A gyerekeinknek köszönhetjük sokszor, hogy a vasárnapot nem láblógatással töltjük, hanem aktívan kezdhetjük. 

H.E. írása:

Ez a vasárnap reggel is úgy indult, mint általában a többi... Végre nem kell korán kelni. Hurrá! Illetve nem kellene, ha Balázs, a két éves ismerné az órát és a hét napjait, és az illemet, hogy ti.,   anyukát  vasárnap legalább hagyjuk aludni kicsit tovább. De ez nem így van. Úgyhogy amikor kinyitottam a szemem, édes puha kezecskéivel simogatta az arcom, össze-vissza puszilgatott, és néha megpróbált finoman célozni arra, hogy egyrészt nem a megfelelő pózban fekszem, másrészt a számár néha olyan fontos titit nem tudja kellőképpen megközelíteni a pizsamám miatt… Megölelgettem, és nagyot sóhajtva megadtam magam. Közben boldogan figyeltem az arcát, és a szívemet melengette mosolygós elégedett pillantása. Olyan fantasztikus kis lény egy ilyen csöpp gyerek. És olyan jó anyukának lenni! A gyerekszobából, a lakás túlsó végéből beszűrődött a két nagyobbik gyerekem hangja, amint élénk eszmecserét folytattak arról, hogy egy-egy vadászgép milyen sebességgel tudja felhúzni az orrát, és milyen magasra tud repülni hány másodperc alatt. Hú! - Gondoltam. Akkor biztos jó késő lehet, ha már ennyire éberek. Végre aludtam egy jó nagyot! Jólesően nyújtózkodtam, a reggeli napsugár szétáradt a szobában. Gyönyörű napra ébredtünk megint. A szívem telve boldogsággal, és békével.

Majd a következő pillanatban:

- Baláááááázs!!!!! - hallottam a nagyfiam hangját, ahogy a kistesója nevét üvöltötte. És már közeledtek léptei felénk.   - Úr Isten! Mama, gyere, ezt nem fogod elhinni! Kiborította az összes macskaalmot a szoba közepre a szőnyeg, a kanapé, még a hintaló is macskaalmos, meg szaros!! Balázs érdeklődve hallgatta

Hm... mit lehet tenni... kimásztam az ágyból optimizmussal felvértezve, sitty-sutty eltüntetjük, mivel csak söprögetni, porszívózni kell, előző éjjel ugyanis kitakarítottam totálisan a ládáját ennek a fekete rémségnek.  Nos, ahogy mondani szokták, ember tervez, Isten… 
Először is konstatáltam, hogy cseppet sem sikerült többet aludnom, mint máskor, mivel még csak fél hét van. Hogy lehet az, hogy amikor iskola van, úgy kell őket kimasszírozni, kiszeretgetni, vagy ha egyik sem válik be, kirobbantani az ágyból. Vasárnap meg már hajnalban kukorékolnak… Nem értem ezt. 

De hát nem volt mit tenni. A nagy részét a granulátumoknak visszalapátoltam a ládába, Balázs lelkes segítségével.. Mindegy, hogy fele mellé megy, hisz az egész nappali amúgy is terítve van... Na jó, az asztal alá kivételesen nem került most belőle. Éljen!  A porszívózás már gyerekjáték. Lenne, ha Balázs nem szedné ki azt is a kezemből. De hát olyan kis szorgalmas. Egy zokni a csőbe, egy kisautó beszorulva, egyebekben azért néhány szem macska alom is kerül a porszívó zsákjába. Kanapé rendben, mivel szerencsére hamar megunja a takarítást, az a néhány perc, amit ezzel foglalatoskodjon épp elég arra, hogy bezsebeljen néhány elismerő pillantást a mamától. És már megy is a dolgára... Jaj, vajon mi a túrót fog bedobálni megint a nyitott mosógépbe, vagy a tegnapról a zuhanytálcában maradt vízbe… bele  sem gondolok inkább most. Koncentráljunk a nappalira.

Kandalló tiszta. Hintaló egy két pisis gombóc macskaalomtól megtisztítva, és lemosva. Kis fújogás Gergő részéről. "Mama, ez undorító! Ok, nyugi, ez csak macskapisi. Hozzá lehet szokni…" Uh, basszus, itt egy darabka a szilád részekből is az évszakasztal szélén… meg még egy az egyik szép levélen is... Jaj, ezt én is nehezebben bírom. Na, akkor dobjuk ki az összes gyönyörű tüskés gesztenyegyereket, leveleket, terméseket... terítő a mosógépbe, szagló részek eltüntetve. Kész végre...

Sok tanulsággal járhat egy ilyen reggeli történet, az optimisták számára.

1. A gyerekem rendeltetés szerűen tudja használni a takarítóeszközöket, valamit biztos tanul mindig.

2. Ugyan nem terveztem két nap után megint porszívózni a kanapé alját, de micsoda szerencse, végre megtaláltam a műanyag uzsis doboz fedelét, amit két napja kerestem.

3. Megtudtam, hogy a kandalló belsejében az a sok fehér folt a kandallóbetét fekete oldalán nem valami penészes izé a bedobált nedves gesztenyéktől, hanem egyszerű hamu, amivel Balázs gondosan kidekorálta.

4. Évszak asztalalt itthon két éves gyerek mellett akkor érdemes készíteni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy naponta új kinézete lesz, mivel vagy leszedi a vázában lévő rózsák szirmait, ahogy én a rózsavíznek szoktam, Vagy új csipkebogyó ágat kell szedni, mert a bogyók szőrén szálán eltűnnek, stb. Vagy egyszerűen szürke lesz minden a Balázs által gondosan rálapátolt hamutól…

4. Megtudtam, hogy az a kis figura, ami az évszak asztalon van nem kéményseprő, hanem egy csipkebogyó baba. Legalábbis az volt, amikor odatettem ősz elején.

5. A macskánk emésztőrendszere kiválóan működik. Akkor nem baj, hogy időnként házi kosztot is kap.

További bölcs tanulságok:

Nem minden az, aminek első pillanatban látszik. A bosszantó helyzetek is váratlanul pozitív fordulatot vehetnek.

Minden rosszban van valami jó.

Ezek a helyzetek megtanítanak súlyozni a dolgokat, és meglátni a szépet mindenben.

A gyerekeinknek köszönhetjük sokszor, hogy a vasárnapot nem láblógatással töltjük, hanem aktívan kezdhetjük. A reggeli torna garantált, legalább vasárnap. Már egy hete halogattam a tornát.

A két évesek nagyon tudnak valamit, mert arra tanítanak, hogy mindig kellő rugalmassággal tudjuk kezelni a zűrös helyzeteket. Egyebek mellett tán ennek is köszönhető, hogy még nem őszülök.

Máris megspóroltam a hajfesték árát. Köszi Bazsikám.

Pillanat, mindjárt folytatom, csak kiszedem a vizes ruhákat a zuhanytálcából, és beteszem mosni. Balázst meg átöltöztetem, miután gondosan kimertem a vizet a mosógépbe, és szárazra töröltem a fürdőszobát. Kezdő anyaként még gyakran elkövettem azt a hibát, hogy először a gyereket öltöztettem át. Aztán még egyszer, aztán még egyszer, aztán takarítottam. Ilyen botorságot már nem csinálok.

Snitt

Nnnna, kész. Szóval hol is tartottam?

Ja igen, a  tanulságok.

Nem érdemes előre tervezni hosszabb időre, mert mindig jöhetnek váratlan események.

A tervszerű takarítás megvár, és kénytelen leszek megcsinálni akkor prompt, hisz előbb-utóbb úgy is történik valami. Nem ringatom magam abban az illúzióban, ha mégis sikerül a naptárban kipipálni a teendők között, hogy kitart a következő hétig a tisztaság.

Amikor lehet, akkor kell aludni, mert sosem tudni, mikor rövidül le váratlanul az éjszaka. Még vasárnap sem biztos a késői kelés egy kicsi fiúcska mellett.

Nos, egyelőre ennyire emlékszem a kora reggelből, most mennem kell reggelit készíteni…de előbb csinálok végre magamnak egy kávét.

A gyerek tiszta, a nappali tiszta,a fejem tiszta, a szívem tiszta.. Uhh! És az arcom?? Azt hiszem most meg kell válnom nyájas olvasóimtól, mivel zuhanyzás után még ágyat is kell húzni... 
A kávé? Nos, az majd amikor sikerül.

Szép vasárnapot mindannyiunknak! :)

H.E.

(fotó: H.E.)