Őszintén a feminizmusról

Egy férfinak gondoskodásra, elfogadásra van szüksége, nem pedig kardoskodásra, kioktatásra. És ezt csak egy nő tudja megadni neki. 

Petra írása:

Feminizmus. Egy szó. Egy eszme. Egy irányzat.

Mit jelent számomra a feminizmus? Szüfrazsettek. Független amazonok, akiket tutira nem bír egy férfi sem randira hívni, mert lenézik a férfiakat. És persze az emancipált nők, akik férjeik és fiaik tökeit szorongatják az egyenjogúság szent nevében.

Abszurd dolognak tartom, hogy cikket írjak egy mesterkélten létrehozott dologról, ami már önmagában is ellenkezik saját létjogosultsága ellen, de most mégis megteszem, mert az utóbbi időben úgy érzem, létfontosságú, hogy helyre tegyük a XXI. századi magyar nők fejében a fogalmakat. A „feminin” szó jelentése nő, női, nőies. Hogy jön ebből egy „izmus”? Hogy lehet filozófiai irányzat az élet egyik legtermészetesebb fogalmából? Fel nem foghatom.

Körülbelül 17 éves lehettem, mikor először találkoztam a feminizmus kifejezéssel. Lázadó tiniként nagyon vonzónak tartottam, hogy olyan független és erős nők portréit láthatom, mint a ’68-as diáklázadások egyik kiemelkedő filozófusáét, Simone de Beauvoirt. „A második nem” c. értekezésében világosan kifejtette a nők évszázadok óta tartó elnyomását, aminek most vége szakad, hiszen jogilag egyenlők a férfiakkal. Simone őszintén nyilatkozott több interjújában, hogy ő bizony soha nem mos és vasal a kedvese (Jean-Paul Sartre) után, és főzni sem hajlandó, mert ők bizony egyenrangúak, tehát étterembe járnak ebédelni és vacsorázni. Akkoriban nagyon szimpatikus volt egy, a hagyományos női szerepektől és kötelességektől elrugaszkodott értelmiségi nőtől ilyet hallani. És mikor a középiskolai fiú osztálytársaimnak és ismerőseimnek ezeket felvázoltam, rögtön megkaptam a „hülye feminista” jelzőt, valamint sehogy nem akarózott nekik ezek után randira hívni engem. Elkönyveltem őket „büdös bunkó pasiknak” és pufogtam magamban.

Pedig igazuk volt. Egy férfinak gondoskodásra, elfogadásra van szüksége, nem pedig kardoskodásra, kioktatásra. És ezt csak egy nő tudja megadni neki. Akárhogyan is nézzük, nekem, mint nőnek hatalmas nagy felelősségem van ezen a világon. Minden rajtam múlik. Minden belőlem indul ki, és tér vissza hozzám. Én vagyok, aki életet ad, és nem a férfi. Én nevelem fel a férfit. Én emelem őt azzá, ami. Ha jól csinálom, bátor és bölcs király lesz, de ha nem, akkor ostoba zsarnok. Minden abból indul ki, hogy én, mint nő hogyan viszonyulok a férfihoz. Ha sérelmeim és haragom ellene irányul, hogyan tudok felé őszintén nyitni, hogyan vagyok képes megbízni benne? A mai világban a legtöbb nő azért kardoskodik és lázad, mert egyszerűbb mindent maguknak intézni, mint hogy teljes mértékben rábízzák magukat egy másik emberre. Egy Férfira. Miért olyan nehéz bízni bennük? Mert anyáink és nagyanyáink ezt tanították. Mert a férfiembernek privilégiumai vannak, és irgum-burgum. Miről beszélünk? A sok-sok sérelemről, ami évszázadok óta érte a női nemet, az ún. női fájdalomtestről. De most őszintén, mit várjon a nő egy olyan férfitől, akit az anyja ezzel a sérelemmel a szívében, ezzel a férfi nem iránti gyűlölettel nevel fel? Ahol a nő, az anya haragszik az apjára, a semmire kellő férjére, és később majd a drága kedves kicsi fiára. Csoda, ha ma Magyarországon az alkoholizmus és az öngyilkosságok száma legfőképpen a 20 és 45 év közötti férfiak körében a leggyakoribb? Nem. Egyáltalán nem.

Hölgyeim, az a férfi, aki szeretetben és gondoskodásban nő fel, aki azt látja, hogy az apja tiszteli és szereti a feleségét, meg nem fordul a fejében, hogy elnyomjon egy nőt, vagy hogy zsarnokoskodjon felette. Fel nem merül benne, hogy nagyképű legyen, és fitogtassa az ő állítólagos privilégiumait. Nem, az a férfi megbecsüli a párját, és mindent megad neki, amit csak erejéből meg tud tenni. De ahhoz a nőnek is nagyfokú elfogadást, megértést és támogatást kell adnia cserébe. Adjátok hát meg azt, ami a Császárt illeti, és cserébe ő is megadja, ami a Császárnőt illet.

Valójában nem a nőket kell megmenteni, hanem a férfiakat! Ők szorulnak megmentésre, nem a nők. Szeressétek őket! És ne bántsátok őket többet!

Petra