Szítani a tüzet

Réka írása:

Milyen szomorú, hogy a legtöbb pár kapcsolatában folyamatos hullámzás (gyakori hullámvölgyekkel), illetve fokozatos hanyatlás tapasztalható. Vagy a klasszikus „se veled, se nélküled” forgatókönyvet játsszák, „szakítunk-újrakezdünk” jelenetekkel, ami a labilitás jelzi, vagy pedig a lassú belefásulást, egymásba unást, ami a kitartás hiányára utal.

Miért nem marad a szerelem olyan, mint a legelején?

Pedig az embernek eleinte a másiknak már csak a látványától elakad a lélegzete. Reszket keze-lába, elvörösödik, hebeg-habog, totál hülye tud lenni, ha szerelmes!

Pedig olyan is elképzelhető (személyes példám is bizonyítja), hogy sok ideig is kitarthat a szerelem, és most szándékosan nem azt írtam, hogy kapcsolat, és nem is a szeretetté nemesült érzelmekről beszélek, hanem igenis a szerelemről! Arról a lobogó fajtáról! Ami kitart, nem hullámzik, nem hanyatlik, sőt, fokozatosan erősödik.

Mi lehet ennek az oka? Hogyan lehet fenntartani a lángolást?

A tűz szításának egyik módozata, ha az ember eltölt egy kis időt távol a másiktól. Ilyenkor rájön, mennyire tud hiányozni a társ. Mi elég sokat vagyunk távol egymástól, így gyakran vannak „randijaink”, azaz elé megyek az állomásra vagy Budapesten találkozunk valahol. Hát esküszöm, amikor megpillantom őt, az én szívem még mindig ugyanúgy megdobban, mint szerelmünk hajnalán! Leszáll a vonatról és repül karjaimba.

Amúgy szerintem a szerelem alábbhagyásának egyik oka, az, hogy az emberek többsége nagy elvárásokkal érkezik egy kapcsolatba. Meglátja a másikat, a külsejét először, és ez alapján olyan belső tulajdonságokkal ruházza fel, amelyek nem is léteznek, csupán a képzeletében. Kialakít magában egy ideál-képet, aminek persze a másik, öntudatlanul is, ideig-óráig megfelel. Egyrészt, mert pedálozik, meg akar az elvárásoknak felelni. Másrészt azért, mert ő maga is görcsösen ragaszkodik ehhez a képhez, aminek köze nincs a valósághoz, és ezt a lelke mélyén érzi is.

Hazudik, aki azt mondja, hogy egy kapcsolat elején az ember nem akarja magát jóval jobb színben bemutatni, mint amilyen valójában. Képzeljünk el egy első randit kinyúlt mackóruhában! Ehelyett: smink, frizura, csinos ruha, szőrtelenítés, illat, stb. De ezek csak maszkok, és a tettetés csak bizonyos ideig tartható fenn. „Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred, még ha össze is gyűrte az ágy…” – énekelte Charlie. Az az igazi szerelem, ha borostásan, csipásan, kócosan is szerelmesek vagyunk, ha a másikat gyarló emberként is ugyanúgy, sőt még jobban tudjuk szeretni, mint a kezdetek kezdetén. Mert tökéletes ember valójában nincs, mégis az apró hibákkal együtt elfogadva lesz a párunk igazán tökéletes.

A másik oka a kapcsolatok hanyatlásának az, hogy nem figyelünk oda a másikra, csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Ego-királynők vagyunk! Pedig az önzést el lehet felejteni egy szerelemben. Mindez persze nem jelent megalázkodást, behódolást, dehogy! Ha én odafigyelek, adok magamból, szolgálom a másikat, akkor (persze csak ha az illető sem ego-király) ugyanezt fogom visszakapni. Ez egy örök körforgás, kölcsönös oda-vissza áramlás. Gerjeszthető, mint egy spirál.

A problémák harmadik oka, hogy hiába van meg a szerelem, ha ezt nem fejezzük ki kellőképpen. Ha nem találjuk meg a hozzá vezető utat, ha nem ismerjük meg a szeretetnyelvét. Balga dolog azt hinni, hogy az ember megszerzi a hőn áhított férfit, és akkor onnantól kezdve nem kell neki pedálozni. A legtöbben elégedetten hátradőlnek a fotelben, hogy hurrá, révbe értem! A mesék is csak a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” résznél érnek véget, de arról nem szólnak, hogyan is éljünk boldogan. Hát úgy, hogy bizony minden nap (igen, MINDEN NAP) teszünk azért, hogy ne hamvadjon el az a bizonyos tűz. Akinek ez nem megy, az edzhet is rá, de előbb vagy utóbb teljesen természetes lesz az egész, és maguktól jönnek az apró gesztusok.

Te, kedves olvasó, ha legközelebb elhaladsz a kedvesed mellett, simíts rajta végig gyengéden! Öleld meg jó szorosan, szórj puszikat a tarkójára! Suttogd a fülébe, akár ezerszer is, mennyire szereted. Dicsérd a szemét, a mosolyát, a hangját. Hazudni nem kell, tudhatja a másik, ha mondjuk a pocakjával vagy a tokájával nem vagy teljesen kibékülve, de azt is éreznie kell, hogy mindezekkel együtt elfogadod őt. Testestől, lelkestől. Akármennyire is vonz az esti film, helyette inkább beszélgessetek egy jót. Főzd neki a kedvenc ételét, és te magad vidd ágyba neki a reggeli kávét. Hidd el, ha igazán szeret, viszonozza is ezeket a kedvességeket. Lehet, hogy egy mozijegy, egy szelet csoki vagy egy fűnyírás formájában.

Szíthatjuk a tüzet úgy, ha mindig valami változatosságot csempészünk a kapcsolatba, ha folyamatosan meg tudunk újulni. Például: egy közösen kipróbált extrém sport, közös kedvenc együttes koncertje, utazás egy ismereten tájra, vagy egy új póz a szexben.

És már el is érkeztünk a szeretkezéshez. Ami nagyon-nagyon fontos: Szerelmeskedjetek minél többet! Téved, aki azt hiszi, hogy ez csupán a testről, a vágyak kielégüléséről szól. Hihetetlenül megerősíti a szerelmet, egységélményt nyújt, és szítja a tüzet.

Lobogjon hát a láng!

Réka

(Réka útja: boldogfalva.blogspot.com)