Természetes viselet

Réka írása:

Régen még mindenki saját magának termelte meg a ruha alapanyagát, maga dolgozta fel, fonta, szőtte, varrta, hímezte, díszítette. Ősi rend szerint, mágikus jelképekkel ellátva. a lányok-asszonyok szeretetüket, szívüket-lelküket dolgozták bele a ruhába. A fonás-szövés során Isten teremtő munkáját végezték el. Lánykoromban édesanyám sok ruhát varrt nekem, nagymamám horgolt, az ő húga kötött, én viszont ott tartok, hogy ezeket sajnos még mindig nem sajátítottam el.

A természetes viselet egyik alapja, hogy a ruhánk anyaga természetes legyen. Ezek például:

- Növényi anyagok: kendervászon, (eredetileg a farmerek anyaga), lenvászon (lásd. Kisvakond), pamut (gyapot), flanel, muszlin, szalma (kalap, táska)

- Állati anyagok: gyapjú (posztó, nemez, szűr), moher (kecskeszőr), selyem (hernyó), bőr (öv, táska, lábbeli), szőr (suba), irha (kabát). Én arra buzdítok mindenkit, hogy ne hordjon olyan ruhadarabot, amiért egy állat veszítette el az életét, például semmi szükség nercbundára vagy hermelinprémre. a magyar hagyományban azonban él a suba vagy a ködmön viselete.

A műanyagok (poli-mindenféle, elasztán, nejlon, jesrey, műszőrme, műbőr) a testen negatív energiát hordoznak,. elszigetelik a testünket, elzárják a csakráinkhoz érkező energiát.

A csakráink működését viseletünkkel is segíthetjük, az ártó energiák ellen pedig öltözékünk védelemül szolgálhat.

- Korona csakra: működését fokozzák (a királyik koronához, pápai tiarához, az indián törzsfőnökök tollas fejdíszéhez és a mágusok csúcsos süvegéhez hasonlóan) a csúcsos sapkák, a párta; védő funkciót pedig a fejkendők, a laposabb, kerek kalapok és hajpántok látnak el.

- Harmadik szem csakra: védelmét a homlokpántok segíthetik elő (indiánok, hippik).

- Torok csakra: védelmét sálak, kendők, gallérok, és rövid láncok láthatják el.

- Szív csakra: védelmére hosszabb nyakláncok, medálok, hímzett vállkendők, blúzok, ingek, mellények szolgálnak, a mély dekoltázs erősíti azt.

- Napfonat csakra: övek, derékra kötött kendők erősítik

- Szakrál csakra: védelmét kötények láthatják el.

- Gyökér csakra: ráncolt szoknyák, bő nadrágok segítik működését. A bőrből, szőrméből készült lábbelik és a mezítláb járás révén közvetlenül találkozhatunk az anyafölddel.

Amikor magunkon viselünk egy jelképet, annak minden finomerő-szintű hatását is élvezzük (vagy nyögjük – gondoljunk a halálfejekre, negatív feliratokra, idegen nyelvű szövegekre). A magyar népi motívumok nagy erejű, pozitív, isteni, teremtő szimbólumok. Ruháinkat tehát a magyar hagyományrendszer jelképeivel díszítsük:

- Szellem: Nap, tulipán, X, háromszög, szem, nyolcágú csillag, rombusz, griff, toll

- Lélek: szárnyas Nap, turul, +, szív, matyórózsa

- Test: szarvas, kör, M, rozmaring, hullámvonal, Hold

Pozitív magyar jelképek még: forgó kerék, körkereszt, spirál, 6-7-8-szirmú virág, életfa, világtengely, búzakalász, galamb, alma, ló, párduc…

A ruha színe harmonizáljon hajunk, bőrünk színével – és persze egyéniségünkkel. Hagyományosan úgy tartják, hogy a szőkéknek, sápadt bőrűeknek nem áll jól a fehér, a sárga és a halványzöld, előnyösebb inkább a rózsaszín vagy az égszínkék, főleg ha kék az illető szeme színe. Vörös hajhoz és zöldes szemhez az őszi színeket – rozsdaszín, zöld, barna, bordó – tartják illőnek. Sötétebb hajúakhoz állítólag az élénkebb színek - piros, narancs, pink -, illetve a sötét és világos színek (fekete-fehér) passzolnak. A feketékhez a sötétebb, lila, bordó, fekete színek mennek. Az íratlan szabályok szerint pedig az idősebbek szürkét, barnát, feketét hordjanak.

Ezeket aztán szépen felül lehet írni, ha mi úgy véljük, hogy hozzánk más színek is illenek. A szőke hajú Virág lányom például a fekete korszakát éli épp. A vörös hajú Csillaghoz legjobban a piros passzol. Azért meg, mert valaki idősödik, és őszül, nem kell rögtön arra gondolnia, hogy csak öreges színeket hordhat; főleg a pasztellek – levendula, halványzöld, bézs, hússzín - festik alá szépen ezüstös hajukat. Az azért igaz, hogy világos színek általában teltebbnek, a sötétebbek soványabbnak mutatják az alakot.

Kísérletezzük hát ki, hogy melyek azok a színek, amelyek testünk természetes színeivel (hajunk, szemünk, bőrünk, szemöldökünk-szempillánk), testalkatunkkal összhangban vannak, kifejezik egyéniségünket, és közel állnak a szívünkhöz. Nekem is megvolt a magam darkos korszaka, aztán pedig jöttek a természet színei, a bordó-barna-zöld. fehérrel kiegészítve. Mostanra megkedveltem az élénkebb színeket is, nagy kedvencem a narancssárga, a bordó, és a türkiz.

- A fehér a Teremtő fénye, képes az erők megtisztítására, és a negatív erők visszaverésére. A kikelet, a tavasz, a megújulás, a reggel, a keleti irány színe.

- A piros feltölti a kimerült erőkészleteket, élénkít. A vér, az élet, a szeretet, a tűz, az Atyaisten, a déli irány, a dél, a nyár jelképe.

- A sárga az érésnek, az erők koncentrálódásának a színe. Az ősz, a beérés, a nyugati irány, a délután színe.

- A kék megnyugtat, lehűt. A víz, az Anyaisten színe, az éjszaka, a tél, az észak jelképe.

- A fekete minden erőt magába szív és elnyel. Nagy a fűtőértéke, hisz sok energiát koncentrál. A fekete szín mai népszerűsége arra utal, hogy a legtöbb ember erőhiányban szenved.

Csak természetes, növényi anyaggal fessük a ruhát. Pirosra fest a rózsaszirom, a dália, vörösesre a csipkebogyó, a vöröshagyma, barnára a dió, a vadgesztenye, sárgára az aranyvessző, a büdöske, a kutyatej, zöldre a csalán, kékre az áfonya, a bodza és a növényi indigó (kékfestő anyagok!).

Érdemes otthon is csinosabb szoknyát-ruhát hordani, legfeljebb maszatos házimunka közben elékötünk egy kötényt. A hagyományos ünnepekre mindenképp ajánlott nőies, népies öltözéket felvenni: fehér blúz, csipkés ruha, hosszú, fodros szoknya... Tavasszal-ősszel gyapjú pulóverrel, kötött kardigánnal, horgolt kendővel egészíthetjük ki öltözékünket.  A tél sem kell hogy feltétlenül pufidzsekit és sportos anorákot jelentsen. Hosszabb, karcsúsított szövet vagy irhakabát nyújthat természetes megjelenést. A szoknya télen is maradhat, ha vastagabb gyapjúharisnyát vagy cicanadrágot veszünk fel alá.

A „természetes” szó a fehérneműre is vonatkozzon. Azaz legyen fehér és készüljön pamutból. A merevítős, szivacsos melltartók nem tesznek jót a testünknek, ráadásul hamis képet mutatnak valós alakunkról.

A hálóruhánk is legyen természetes. Nekem spec. semmi… Legegészségesebb meztelenül aludni! Aki fázósabb, tavasszal-ősszel hordhat pamut hálóinget, télen pedig flanelpizsamát. 

A szűk, kis méretű, magas tűsarkú cipő nagyon egészségtelen. A cipőt ne csak az alkalomhoz, de az időjáráshoz is válasszuk – hiába illik mondjuk a színházhoz a balerina-cipő, igencsak kellemetlen lehet zuhogó esőben azzal pocsolyába toccsanni. Nyárra válasszunk flip-flop helyett bőrpapucsot, szandált, vagy sarut, ünnepekre körömcipő helyett csatos vagy pántos „babacipőt” vagy balerinacipő, a hétköznapokra kényelmes fűzős félcipőt, hűsebb, sárosabb időre bakancsot, télre bélelt, hosszú szárú csizmát.

A nyári napsütés ellen valamilyen fejfedőt javaslok, bár jómagam nem igazán élek velük. Egy könnyű anyagból készült kendő vagy egy szalmakalap segíthet a napszúrás és felhevülés ellen.

Annyi táskát lehet manapság kapni, hogy az ember alig tud választani. Fontos, hogy a táska is természetes anyagból készüljön, bőrből, vászonból, kordból, nemezből, háncsból. Nekem van drapp „néptáncos” bőrtáskám hosszú, keresztbevetett pánttal, és vászontarisznyám is. Szeretem a nagyobb, élénk színű hippitáskámat is. Piacra egy nagy, fonott kosárral érdemes indulni. Túrához, utazáshoz azonban a vázas hátizsák a legpraktikusabb: egyenletesen terheli a hátat, és lehet közben gyerekmancsokat is fogni.

Az ékszer is minél természetesebb anyagból való legyen. Ilyen a bőr, a kő, a gyöngy, a féldrágakő, a kristály, a fa, a csont, a kerámia, a tűzzománc vagy az ezüst. Nekem igen sok helyen van kilyukasztva a fülem, ami nem igazán természetes, nekem viszont nagyon tetszik. néha ez ellenmondás… Ékszerek esetében is magyaros, népies mintákat, ősi jelképeket részesítsünk előnyben. Az én kedvenceim a fagyöngyös karkötők és a bőrláncok.

Réka

(fotók: Réka)