Komposztálás

Réka írása:

Nemrégiben édesanyámnál töltöttünk néhány napot, és feltűnt mennyire büdös a szemetese. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen mindenkinél ezt a szagot érzem a szemetese körül, aki a szerves hulladékot egy konyha műanyag kukájába, műanyag zacskóba rakja. Azt még valamelyes megértem, hogy egy városi lakásban túl sok lehetősége nincs az embernek, de az már igen érdekes, hogy vidéki házak kertjében nemhogy a múltkori írásomban említett vadvirágokat, gyógynövényeket, gyümölcsfákat nem lelni, de komposzthalmot sem.

Tulajdonképpen ennek elődje volt a jól ismert szemétdomb, ahol Kukori annyira szeretett kapirgálni. A mai ember számára a szemét már nem azt jelenti, mint a részi falusi ember számára. Igazából helytelen is az elnevezés, inkább hívhatnánk hulladékdombnak. A szemét számomra ugyanis az, amit egyszerűen ki kell dobni a kukába, nincs mese, a hulladék pedig az, amit újra lehet hasznosítani. És most nem a beolvasztott PET-palackokra gondolok, hanem a talajba visszaforgatott szerves anyagokra.

Azt a szót, hogy komposzt én gyerek-, sőt ifjúkoromban se hallottam soha. Mentségemre legyen mondva, hogy egy lakótelepi panelházban az volt számomra a „természetes” (természetes???), hogy a szemetesvödörbe válogatás nélkül belehajigálunk mindent, ami kidobandó, majd ezt szépen beleborítjuk a szemétledobóba. Szerintem fiatal felnőttként találkoztam először ezzel a kifejezéssel, de még jópár évnek kellett eltelnie, hogy elkészüljön az első komposztálónk.

Sokat olvastam akkoriban a természetes kertekről, és elsőre annyira bonyolultnak tűnt ez az egész. Aztán rájöttünk, hogy nagyon egyszerű egy sima átlagos komposztáló összerakása. Kell hozzá némi faanyag, de a mostanink pl. mindenféle indával van átszőve. Léceket vagy faágakat kell lazán összeeszkábálni, úgy, hogy a szerves hulladék a talajjal közvetlenül érintkezzen, így kúszhatnak benne barátaink, a giliszták – ezért sem látom sok értelmét egy zárt, műanyag komposztálónak.

Kerülhet rá zöldség vagy gyümölcshéj, csutka, csuma, fűkaszálék, tojáshéj, teafű, satöbbi. Minden, ami természetes eredetű és természetesen lebomlik. Mi főzés előtt a konyhában egy tálcára vagy konyharuhába gyűjtjük, aztán kiszórjuk. Nem árt, ha esőtől valamelyest védve van, hogy ne punnyadjon be, illetve a naptól is, hogy túlzottan ne száradjon ki.

Nem is értem, hogy miért hiányzik a legtöbb kertből a komposztáló, hiszen egyáltalán nem foglal nagy helyet, a kisebb kb. egy négyzetméteres, de ha át akarjuk helyezni, vagy esetleg van komposztvécénk, és annak a tartalmát külön akarjuk tárolni, akkor sem foglal el az egész három négyzetméternél többet.

Igen, bizony, a „vécénk” tartalmát is lehet komposztálni. Olyan ez, mint egy benti pottyantós budi, ahol faforgáccsal vagy fűrészporral szórjuk le a végtermékünket. (Erről a későbbiekben még fogunk írni.)

Az embereknek az a téves képzetük van, hogy a komposztálódás egyenlő a rothadással, és hogy az egész bűzt áraszt magából. Hát mindenkivel közlöm, hogy még a komposztvécé tartalma sem büdös, nem hogy a lebomló szerves hulladék.

Mi amikor a természetben járunk, a gyerekeknek nyugodtan megengedjük, hogy a szerves hulladékot elhajítsák, hiszen lebomlik. Persze nem a turistaútra kell üríteni az uzsonnazacskónk maradékait, de a lerágott almacsutka nyugodtan landolhat egy bokorban.

Én most tulajdonképpen eddig nem is a valódi komposztálóról beszéltem, hanem a „szemétdombról”. Ahová az ember egyszerűen csak kidobja a szerves hulladékot, és az idővel elbomlik.

A valódi komposztálás igazából az, amikor ezt a gazda időnként átforgatja, alkalomadtán át is helyezi, majd a későbbiekben a talaj trágyázására használja. Mert nemcsak ló- vagy tehénkaki javíthatja fel a termőtalajt, de a kellőképpen kialakult komposzt is. 

A természetben is ez történik tulajdonképpen, nekünk csak le kell(ene) másolnunk ezt a folyamatot kicsiben, a kertünkben. A komposzt-halom belsejében hő termelődik (ezt egyébként fűtőenergiaként is fel lehet használni), a hulladék pedig idővel szép lassan annyira lebomlik, hogy kiváló trágya keletkezik belőle.

Ha minden kertes házban lakó ember komposztálna, akkor drasztikusan csökkenne a kukazsákunk tartalma és mérete, és megóvhatnánk környezetünket.

Réka