Réka írása:
Furcsállva
nézem a mai kor divatját. Az emberek megvesznek egy telket, aminek megvannak a
maga természetes adottságai, lejtése, növényzete, állatvilága. A modern ember fogja magát, és ledózerol
mindent szintbe, a kikotort földet drága pénzért elszállíttatja, majd szép
gondosan kiirt rajta szinte mindent, ami élő. Gyökerestül ki a gyümölcsfákat, a
bokrokat, le a virágokat, csak hogy meglegyen a szép zöld gyep.
Bizony,
a ma divatos kert úgy néz ki, hogy van egy hatalmas, egysíkú zöldfelület, sokszor
boltban vásárolt gyeptéglából, melyet legalább hetente nyírnak. Sokadmagammal értetlenül
állunk a fűnyírás-kényszer jelensége előtt. Egyrészt: miért? Miért kell egy
ötcentis füvet hetente kétcentisre lenyírni? Másrészt: miért brummogóval? Az
ember kiköltözik vidékre, azzal a vággyal, hogy itt csönd és nyugalom veszi
majd körül. Hát egy nagy frászt! Valami mindig brummog. Traktorok, motoros
fűrészek, fűnyírók, fűkaszák…
Bizonyára sokan láttátok azt a videót (a fb-on
kering), amelyben egy kézi kaszás és egy motoros fűkaszás méri össze tudását.
https://www.youtube.com/watch?v=1RAWKl3y4to
Csöppet se meglepő az eredmény: a kézi kaszával sokkal gyorsabban és szebben
lehet lekaszálni a füvet. Nem mellesleg olcsóbb, mert nem kell hozzá benzin,
edzi a testet (nincs is vonzóbb egy erős, füvet kaszáló férfiembernél),
ráadásul: csöndes!
A
lenyírt fű szép zöld, ez igaz, de dögunalmas. Ha nem tüntettek volna el belőle
mindent, lennének benne színek, változatos formák, illatok.
A modern kert
tulajdonosa kissé ellentmondásosan cselekszik. A füvet lenyírva eltünteti a
vadon növő virágokat, majd fáradtságos munkával (bár ezt gyakran fizetett
kertész végzi), létrehoz egy kis virágoskertet vagy sziklakertet. Pénzért vett
virágföldbe, mesterséges virágokkal, kertészeten vásárolt magokból, palántákból.
Nem mondom, szépek a nárciszok, tulipánok, és dáliák, én is szeretem őket, de
hát a természet adna helyettük, vagy legalábbis melléjük még sok ezernyi kincset!
Az
én kertem egy kívülálló számára eléggé elvadult hatást kelt. Na, nem azért
ilyen, mert lusta vagyok, bár tény, hogy egy természetes kert sokkal kevesebb
munkával fenntartható. Hanem azért, mert egyszerűen nem akarom eltüntetni a
természet csodáit: a sok vadvirágot, gyógynövényt.
A teljesség igénye nélkül: zsálya, pásztortáska, orbáncfű, cickafark, katáng, pitypang, menta, és még rengeteg más virág nyílik nyáron. Ezek egyrészt szépek, gyönyörködünk bennük odakinn, és mindig van az asztalunkon is egy szép csokornyi vadvirág (általában a kislányok szedik és állítják össze).
A teljesség igénye nélkül: zsálya, pásztortáska, orbáncfű, cickafark, katáng, pitypang, menta, és még rengeteg más virág nyílik nyáron. Ezek egyrészt szépek, gyönyörködünk bennük odakinn, és mindig van az asztalunkon is egy szép csokornyi vadvirág (általában a kislányok szedik és állítják össze).
Másrészt nagy részük gyógyhatással bír.
Az útifűből szirup készül torokfájásra, elrágicsálva sebeket gyógyít. A cickafark
női bajokra, vérzéssel kapcsolatos problémákra jó. Az orbáncfű olajjal a
szülésnél a gátat kenegetik. Satöbbi. Bár
azt vettem észre, hogy a tavaly leszedett, gondosan kiszárított, lemorzsolt, és
befőttesüvegekbe eltett gyógynövényekből gyakorlatilag alig fogyott. Ugyanis az
elmúlt év során senki se betegedett meg a családomban. Lehet, hogy ennek is a
természet közelsége az oka?
Amit még elveszít az, aki lenyírja a füvet (kétcentisre), azok az illatok. Ültetek már kinn a kertben naplementekor, és szippantottatok mélyeket a levegőből? Akkor tudjátok, miről beszélek. Persze csak akkor, ha nem műkertetek van.
Amit még elveszít az, aki lenyírja a füvet (kétcentisre), azok az illatok. Ültetek már kinn a kertben naplementekor, és szippantottatok mélyeket a levegőből? Akkor tudjátok, miről beszélek. Persze csak akkor, ha nem műkertetek van.
A
kiirtott fák és bokrok helyére a modern kertbe a mai kor divatja, a tuja kerül.
Ez az a növény, aminek semmi értelme. Sövénynek satnya, sokkal jobb erre a
célra néhány sűrűn nőtt szederbokor. Állítom, ha az emberek szederrel és hasonló
szúrós cserjékkel vennék körül a kertünket, még kerítés se kellene, ráadásul
nyáron-ősszel lehetne szedni a finom bogyókat. A tuja ráadásul nem virágzik,
gyümölcsöt nem ad, sőt, magasságánál fogva jelentős árnyékot sem.
Mennyivel
szebb az, mikor már márciusban szirmot bont a mandula, áprilisban fehéren
virágzik a meggy, a cseresznye, rózsaszínbe öltöznek a barackfák… Aztán meg
lehet szedegetni a gyümölcsöt. Természetesen fára mászással. A műkertekben élő
gyerekek azt se tudják, mi az, hogy fára mászni. Méregdrága mászókákat
csináltatnak nekik a szüleik, mert hát próbáljon meg valaki felmászni egy
tujára… Az enyémek az öreg diófák ágait szereti a legjobban. Alájuk a
legnagyobb hőségben is ki lehet ülni beszélgetni, mert a déli napot jótékonyan leárnyékolják.
A
természetes növényzet eltűnésével sajnos az állatvilág is eltűnik egy kertből.
Ha nincsenek virágok, hová szálljanak a méhek és a pillangók? Sokak ennek
kifejezetten örülnek, mert senki se látja (érzi) szívesen a rovarokat.
Észrevettem, hogy ha egy városi vagy műkertben élő ember látogat el hozzám, azt
nagyon zavarják ezek a röpdöső-zümmögő lények. A legyeket én is rühellem, és a
szúnyogok sem a kedvenceim. De azt észrevettem, hogy ha nem kapunk pánikrohamot
mondjuk egy méhecskétől vagy darázstól, és nem kezdünk el veszetten kalimpálni,
az sem fog minket bántani.
Amit adunk, azt kapunk. Ha
mi szeretettel állunk a természethez, ugyanezt fogjuk mi is visszakapni tőle. Jó
volna véget vetni a műkertek uralmánál, és újra visszaállítani a természetes
kertek rendjét.
Mindenkinek csodaszép virágos nyarat kívánok!
Réka
(fotók:
Réka, Virág)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése