Dombházak

Réka írása:

Ha azt mondom: „ház”, egészen biztos vagyok benne, hogy az olvasók többségének olyan épület képe jelenik meg lelki szemei előtt, aminek egyenes, egymásra merőleges téglafalai vannak, sarkai, szegletei, külön álló, cserépborítású teteje, háromszög alakú oromzata. Ha egy gyermeket megkérünk, hogy rajzoljon le egy házat, akkor egész biztosan ő is amolyan falusi parasztházikót fog rajzolni, fehér falakkal, osztott ablakokkal, piros tetőcserepekkel. Vajon ez egy bennünk élő ősi kép, avagy az előző generációktól öröklődő minta?

Ha megfigyeljük a természetben élő, bennszülött népek építkezését, azt találjuk, hogy abból építenek hajlékot, amit épp a közelben megtalálnak: fát, követ, földet, bambuszt, jeget, gyapjút… És olyan formájúra alkotják meg ezeket az építményeket, amelyek a helyi viszonyoknak, domborzatnak, időjárásnak megfelelnek. Nézzük csak meg a jurtákat, mint kör alakú nemezsátrakat vagy az eszkimók igluját. Vagy épp a dombházakat, melyekről sokan azt mondják, nincs hazai hagyománya, pedig elég, ha csak a barlanglakásokra, vagy a földbe vájt veremházakra gondolunk.

A dombházak talán akkor jöttek nálunk divatba, amikor megláttuk, milyen helyes kis házikókban laknak a „Gyűrűk ura” hobbitjai. Divat, hát, azért ez elég erős túlzás… Bizonyára sokakban él a romantikus vágy, hogy egy ilyen otthonban éljen, de aztán nagyon kevesen tartanak ki ténylegesen emellett, és valósítják meg álmaik dombházát.

Ennek több oka is lehet. Az egyik talán az, hogy kevés a jó példa, legalábbis hazánkban mindenképp. Magyarországon a legtöbb dombházat Hegedűs Zsolt tervezte; Máriahalmon, Tinnyén, Lőrinciben, a Pilisben állnak olyan házak, melyeket az ő tervei alapján építettek meg. Ő is arról panaszkodott, hogy sajnos hiába a jó tervek, ha kevés a jó szakember, aki ezeket meg is valósítja. Egy magyar szakképzésben részt vett kőműves, aki világéletében azt tanulta, tapasztalta, hogy egy fal derékszögben állhat csak, és egymásra pakolt téglákból áll, nagy kihívással állhat szemben, ha meglátja egy dombház tervét. Amelyen gyakorlatilag egyelten egyenes volna se látható.

Bizony, a dombház falai íveltek, a fal és a tető egymásba hajlik át, az alaprajz lehet kör, szirom, egyenlőszárú-kereszt vagy lekerekített hatszög, nyolcszög formájú. Kívülről jóval keveset mutat, belülről viszont sokkal többet ad. (Az íves falú-tetejű dombházak belső kialakításáról, térrendezési lehetőségeiről a későbbiekben írok majd.) Látszólag tényleg úgy néz ki egy ilyen dombház, mintha az ember egy barlangban élne, emiatt sokan azt hiszik, hogy sötét, komor, hideg-rideg belülről. Pedig a déli oldalfalak megnyitásával, nagy teraszajtókkal, illetve az ívek találkozásánál kialakított kupolák, tetőablakok segítségével bőven elegendő fény ömlik be a térbe.

A másik ok, ami miatt az emberek ódzkodhatnak a dombházaktól, az az, hogy sokkal több emberi jelenlétet, időt, energia-ráfordítást igényel, mind az építkezés alatt, mind pedig a benne lakás időszakában. Arról egyébként, hogy egy dombház összköltsége tényleg jóval alul marad-e egy szokásos házénál, megoszlanak a vélemények. Talán akkor igaz ez, ha az építőanyagot tényleg helyben sikerült kitermelni, vagy a közelben megvenni, avagy magunknak előállítani, pl. a földtéglát, illetve akkor, ha az ú.n. szakemberek kontármunkáját nem kell a későbbiekben lebontani, újraépíteni (Erről sokat lehet olvasni Zsizsik és Moly blogjában).

Az emberek nagy része szereti, ha készen kapja a dolgokat, jelen esetben viszont nem lehet típustervről, sablonról beszélni. Minden dombház egyedi és megismételhetetlen. Az adott telekre, az adott családnak készül. Modern, merev, átlagos embereknek semmiképp sem ajánlható. Olyanoknak viszont nagyon is, akik az otthonukkal (is) ki szeretnék fejezni egyéniségünket. Ez a kezdeti időszakban okozhat nehézségeket, a végén viszont büszkén jelenthetjük ki, hogy olyan ház nincs senki másnak, mint a miénk.

Volt szerencsém több dombházban is, járni, sőt, aludni is. Van, amelyik a föld szintjétől épült, és van, amelyet egy-másfél méter mélyre a földbe ástak, és az ablakok alja a földdel volt egy szintben. A klíma bent nagyon kellemes , a lakók szerint sokkal kevesebb tüzelőre van szükség a felfűtéshez. Olyan, mint egy jó kis vályogház: nyáron hűs, télen tartja a meleget.

A dombházaknál sarkalatos fontosságú a szigetelés. A hangszigetelés a nagy földtömeg miatt kiváló, bár erősen kétlem, hogy valakinek a zajos belvárosban támadna kedve dombházat építeni. Kritikus pont lehet a víz elleni szigetelés. Ha ez kellőképp megoldott, akkor semmi akadálya annak, hogy a tulajdonos élvezze a dombházát. Annyi, hogy a fűvel borított „tetők” esetében nem megoldott az esővíz gyűjtése. Viszont a fejünk fölött is kialakítható egy kert vagy legelhet egy kecske…

Réka

A fotókon csak magyarországi dombházak láthatók.

Néhány érdekes, hasznos link a témához:

www.dombhaz.com

www.elohazak.com

www.eloepiteszet.hu

www.foldhaz.lap.hu