Rend

Szeretném megosztani tapasztalataimat és véleményemet a REND fogalmával kapcsolatban.

Fontos tisztázni, hogy abban esetben fogjuk megérteni egymást, ha magunkat, mint Ember nem a minket körülvevő dolgok fölött álló valaminek, hanem annak részének tekintjük. Ez mindennek az alapja. Továbbá az, hogy valami, amit nevezhetünk Mindenségnek, Forrásnak, Istennek, az tökéletes, azaz Rend uralkodik mindenhol.

Mégis mi okozza a rendetlenséget, ami körülvesz minket? A Természetben miért van rend, az állatok miért élnek rendben és a növények miért nem akarnak eltérni a Rend-től? Miben vagyunk mi Emberek mások? Szabad akaratot kaptunk…Sokáig, nagyon sokáig az Ember is a tökéletes mindenség része volt, a Rendet nem akarta felülírni, megváltoztatni. Ez nagyon régen volt…nem 100, 1000, de lehet hogy több 10000 éve. Annyira belemerültünk a mi kis szabad akaratunk játékába, hogy lassan semmit sem vagyunk képesek elfogadni úgy, ahogy van, mindenen változtatni akarunk. Mindenünket alávetjük a kényelem és a folyamatos fejlődés fenntartása érdekében.

Megfigyelhetjük, hogy mindennel bajunk van… Hideg van, meleg van, miért esik, miért nem stb. Ennek megfelelően egy állandó, ideális és nemtörődöm világ vesz minket körül. Állandó, mert télen, nyáron 24 fokot akar biztosítani. Karácsonykor ananász az asztalon, síelnek a sivatagban és golfpálya van a sarkkörön. Szabad akaratunk lehetővé teszi mindezt. De hol a vége? Nem egyszerűbb beilleszkedni a Rendbe?

Mi Magyarok a legcsodálatosabb körülmények között élhetünk, itt a Kárpát medencében! Az évszakok csodálatos változatossága, a minket körülvevő bőség és tökéletesség, harmónia, változatosság. Észrevesszük még? Ha igen, akkor nincs veszve minden! A legfontosabb, hogy észrevegyük, hogy kiszabaduljunk az állandóságra törekvő világkép hipnózisából. Ha észrevettük, akkor tapasztaljuk meg, érezzük és élvezzük. Süssön ránk a nap, fújja arcunkat a szél, érezzük a tiszta víz csodálatos ízét, járjunk mezítláb! Fázzunk egy kicsit télen és izzadjunk nyáron, ázzunk el a májusi zivatarban és hemperegjünk a fűben. Érezzük és élvezzük az életet! Ha nem tesszük, akkor kihagyjuk mindazt, amiért itt vagyunk. Ezért vagyunk Emberek, hogy boldogok legyünk, szeressünk, megéljünk!

Sokat beszélünk arról, hogy mik is vagyunk mi emberek?! Az egyik véglet azt mondja, hogy valami véletlen folytán a géneknek köszönhetően emberi testet öltünk, tanulunk, dolgozunk, majd meghalunk. A másik szélsőség, hogy káprázat az egész, fénylények vagyunk és az a cél, hogy a kitudja hányadik dimenzióba emelkedjünk. Szerintem azért vagyunk emberek, hogy a Mindenség szabályait betartva, boldogan, korlátok nélkül élvezhessük azt, amit az Emberi minőség ad számunkra. Ízlelni az eper édességét, hallani a rigó énekét, érezni a kedvesünk csókját az ajkunkon, élvezni a napsütést a hóesést, énekelni és táncolni. Embernek lenni!

A rend maga az elfogadás, a megértés. Alkalmazkodás a tökéletességhez, megértése annak, hogy a legjobb helyen vagyok, a legjobb időben és pont az történik velem, amire szükségem van! Ha mindezt elfogadom, akkor szépen lassan elkezd rend lenni bennem és körülöttem. Minden körém rendeződik(!) az életet boldogan, egészségesen, bőségben élhetem. Szeretet és harmónia vesz körül, hiányérzet nélkül. Van még valami, ami szükséges a teljességhez. Nemesség! A nemes ember tud nemet mondani mindarra, ami eltér a rendtől és attól, amire valójában szüksége van! Ez a legnehezebb feladat. Folyamatosan csábít, édesget a rendtől eltérő, az embert kiszolgáltatott és jellegtelen minőségbe taszító sodrás. Ideje megrázni magunkat és felemelt fejjel, egyenes gerinccel elindulni az úton. Azon az úton, ami megadatott nekünk. Éljünk a lehetőséggel! Példaként hadd hozzak egy lakodalmat, ahol többféle fogást kínálnak. Előétel, leves, frissensültek, sütemények, mennyei étkek. Zene, tánc, jókedv. Mi mégis az elősütött, fagyasztott sült krumplit majszoljuk ketchup-pal, unott fejjel a sarokban.

Tegyük magunkat Rend-be! Fedezzük fel az évszakok szépségét, ismerjük meg a minket körülvevő világot! Járjuk az erdő rengetegét, igyuk a forrás vizét, guruljunk le a füves domboldalon, hallgassuk a madarak énekét, szippantsuk magunkba a rét virágainak illatát, gyönyörködjünk a felkelő nap szépségében az éj csillagos egében. Éljünk teljes életet!

Adjunk hálát a mindennapokért s annak, hogy a tökéletes egész részei lehetünk!
Szeretettel és áldással

Mihályfia Atilla

(fotók: Atilla)