Körömápolás - A mai kor hímzése

Linda írása:

A körömápolás akár a kezeken, akár a lábakon nagyon fontos a mai kor emberének, hiszen végtagjaink fokozott igénybevételeknek, környezeti és vegyi hatásoknak vannak kitéve. Elengedhetetlen, hogy megfelelően ápoljuk őket. Manapság ezt megtehetjük a legtermészetesebb és legmesterségesebb módokon is, a választás rajtunk áll.

Szerencsére a műköröm divat már leáldozni látszik, helyette, egyre több helyen találkozhatunk mindenféle új eljárással a körömlakkozást illetően.  Napjainkban nagyon sok nő szeret akár órákig is pepecselni egy szép manikűrrel vagy pedikűrrel. Keresik a megfelelő színt, ha valaki ügyes, akkor még mintákat is fest vagy strasszokat is ragaszt.

Külső szemmel nézve sok mindent gondolhatunk erről a tevékenységről, én mégis úgy látom, hogy a nők a körömápolásban is keresik a kreatív önkifejezési lehetőségeket. Itt nem pusztán a végeredmény számít, hanem az alkotás folyamata is ugyanolyan lényeges.

Nézzük meg egy kicsit jobban, hogy a hímzés milyen szerepet töltött be nagyanyáink életében. A kézimunkát a lányok már kisgyermekkorban elsajátították és mire felnőttek, szebbnél szebb hímzéseik, szőtteseik voltak, amivel beléphettek a házasságba. A kislányok szeretettel készítették ezeket a használati tárgyakat, amiknek szakrális funkciói is voltak. Így készült többek között a babakelengye, mely szimbólumai segítségével megvédte a gyermeket, az asztalterítő, ahol az egész család minden nap összegyűlt, vagy éppen a lepedő, amin nap mint nap nyugalomra hajtották a fejüket. Ezek a kézimunkázások főleg a téli időszakra estek, amikor már megtörtént a betakarítás és eljött a befelé fordulás ideje. Ilyenkor összegyűltek az ismerős lányok, barátok és közösen nekiláttak az alkotásnak. Közben beszélgettek, meséltek, énekeltek és minden szeretetüket a készülő ruhadarabba szőtték, hímezték bele. Ezzel a folyamattal szinte mágikus védelmet biztosított a viselő vagy a család számára.

Régen a lányos házaknál jól látható helyen voltak a szőttesek, ágyneműk kitéve, ez is az eladó lány szorgalmáról, kitartásáról, szerettei iránti elhivatottságáról árulkodott.

Manapság már nem divatos ez a fajta alkotás. Kevés az ideje a mai kor emberének, hiszen egy-egy szép motívum akár napokig, hetekig is készülhet. A gyerekek már nem tanulják meg a varrást otthon, és az iskolában is csak említést tesznek róla a technika órákon. Az otthonokat már nem díszítik ilyen szép, gondosan elkészített textilek, így a lányok nem is láthatják értelmét belevágni a munkába. Mégis látom, hogy ha másmilyen formában is, de felmerül az igény az elmélyült alkotásra, ha más módon nem is, a körömápolásban. Ez a folyamat lehetőséget nyújt egy kis befelé fordulásra, gondolatainkban való elmélyülésre és egy kis ellazulásra, amikor nem a napi gondokkal törődünk. Vannak, akik szakembert keresnek fel, ilyenkor egy beszélgetéssel is fel lehet töltődni. A végeredmény pedig jobb közérzet, a színes, mintás körmök pedig egyedi megjelenést kölcsönöznek.

A nőknek régen is igénye volt a közös, elmélyült alkotásra, véleményem szerint ez ma sem változott, csak átalakult, mert ma ez inkább már csupán önmagunknak való örömszerzést jelent, nem tudjuk megosztani másokkal, nincs gyakorlati értéke.

A régi tárgyi emlékek bekerültek a szekrény mélyére, már nem ezekkel díszítjük otthonainkat, pedig bennük van az üzenet, az erő és a remény.

Bíztatok mindenkit, hogy vegye elő a felmenők által készített tárgyakat és bátran használjuk őket a mindennapokban, mert ezekben benne van a felénk áradó szeretet és gondoskodás csírája. Ha időnk engedi, akkor pedig mi is készítsünk az utódainknak.                                                                                                      Linda
(Fotók: Linda
A legelső fotó saját készítésű, energetizáló képet ábrázol)