A gyerek és az állatok

Alma írása:

Ez a bejegyzés arról szól, hogy a mai ember mennyire kiszakadt eredeti közegéből, a természetből, és elvesztette vele való kapcsolatát – de ez nagyon hosszú cím lett volna.

A mai gyerekek (sőt, felnőttek) nagy része földet csak virágcserépben lát; köztük és a talaj között legtöbbször van egy aszfaltréteg.

A lakosság többsége városban él, azok a családok, akik olyan szerencsések, hogy vidéki rokonaik vannak, megtehetik ugyan, hogy a gyerekeiket falun nyaraltatják, de sajnos a falvakból is eltűnőben van a hagyományos életforma. Egyre kevesebben tartanak jószágot, művelik a földet, egyre több vidéki portán van gyep és tuja veteményeskert és gyümölcsfa helyett (bár meg kell mondani, hogy a gyep és a tuja is jobb, mint a beton).

A föld, a természet, a növények és az állatok egyre kevesebb helyet kapnak a modern ember életében.
Nem csoda, hogy a mai gyerekek közül sokan félnek a legártalmatlanabb állatoktól is (a szüleimnél nyaraló vendég kislány bemenekült a házba, mikor meglátta a kertkapuban a… a tyúkokat!!!)

Milyen dolog már az, hogy a gyerekek egy részének fogalma sincs arról, hogy milyen összefüggés van a szupermarket fagyasztópultjában látott filézett csirkemell, és a kertben békésen kapirgáló baromfi között? Nagyon sok gyerek nem tudja, hogy hogyan kerül a tej a zacskóba, és a zöldséges nénink elmondása szerint sokan nem ismerik fel a legalapvetőbb zöldségeket-gyümölcsöket sem. Kevesen tudják megnevezni a környezetünkben élő virágokat, füveket.
Rengetegen vannak, akik az élelmiszereket csak konyhakész állapotban látják a boltok polcain, és fogalmuk sincs, hogy hogyan néz ki a méhkaptár, a virágzó gyümölcsfa, a kettévágott sütőtök vagy a hurkatöltő.

Hibásak a szülők is, hogy negatív példájukkal a természetet tisztátalan dolognak festik le a gyerekek előtt. Hányszor hallottam már, hogy valaki így szólt a gyerekére: ne fogd meg, mert piszkos! Pedig a tárgy csak földes volt.
A FÖLD NEM PISZOK! A nagyvárosi utca, ahol keveredik a járművekből kifolyt olaj a kutyakakival és a hajléktalanok vizeletével; na az valóban mocskos!
Ez nem azt jelenti, hogy amikor mi kirándulunk, akkor a földről eszünk, de nem esünk kétségbe, ha le kell ülnünk vagy heverednünk a természetben, és a kezünket se sterilizáljuk, ha elkezdünk enni.

Nem egyszer voltunk tanúi annak, hogy kiránduló családok az erdőbe belépés előtt valóságos bemosakodást végeznek, aztán meg a különböző rovarriasztók penetráns és irritáló illatcsóváit húzzák maguk után.
Mi nagyon sokat kirándulunk, és hazaérkezéskor mindig alaposan átnézzük egymás testét. Eddig egyetlen kullancsot találtunk.
Fertőtlenítő és antibakteriális törlőkendőket sem használunk.
Szerintünk ezekre a vegyszerekre nincs szükség, az ember immunrendszere meg kell, hogy birkózzon ezzel a feladattal.

Visszatérve az állatokra…
A csecsemő és a kisgyermek eredendően csak a hirtelen testhelyzetváltozástól, valamint az erős fénytől és hangoktól fél.
No és persze attól, amit a környezete belénevel!
Gerald Durrelltől egyszer megkérdezte egy nő, hogy van gusztusa megfogni azt a sok rusnya állatot? Durrell erre azt firtatta, hogy honnan veszi, hogy az ő állatai visszataszítóak, talán valaki belenevelte ezt az iszonyt? Mire a nő kikérte magának a gyanúsítgatást, ő ösztönösen irtózik az állatoktól, és így volt ezzel már az anyja is meg a nagyanyja is…!
Az egyik környezetvédő táborban a nagy gyerekek egy békát adtak a kisfiam kezébe, ő meg boldogan szaladgált vele. Mikor ezt elmeséltem anyukámnak, ő csodálkozva kérdezte: nem félt tőle…?
Miért félt volna? Hiszen senki nem mondta neki, hogy a béka félelmetes állat!!

Az állatfogdosásáról: meg lehet fogni a varangyokat is, de ezek bőre mérget választ ki, ezért varangyos kézzel senki ne kezdjen enni, és ne nyúljon a szemébe! Itt bizony meg kell mosni a kezet!
Nem szabad minden állatot megfogni, és ez főleg az állat érdeke. Ha valaki olyan gyors, hogy el tud kapni egy madarat, inkább ne tegye! Némelyik madárfaj nagyon fél, képes belepusztulni a fogdosásba!
A látszólag elhagyott “árva” őzgidát sem ajánlatos megérinteni; nem árva az, csak épp egyedül hagyta az anyja, aki nem szereti, ha emberszagot áraszt a kicsinye.
És talán nem kell mondani, hogy senki ne fogja meg a rákosi viperát – ez meg az ember érdeke! (A gyerekben tudatosítani kell, hogy mikor állatot fog meg, ÉLŐ lényt tart a kezében, és ennek megfelelően bánjon vele.)

Én tehát mindenkit buzdítok arra, hogy bátran lépjen ki a természetbe, és ismerkedjen lakótársainkkal, az állatokkal és a növényekkel!

És azon is el lehet elmélkedni, hogy milyen gyönyörű is ez a teremtett világ, ami körbevesz…!

Képek: egy márványos rajzolatú béka a lányom kezében, a gyerekeim saját bárányaikat legeltetik, kisfiam Cindrivel alszik, a gyerekek kedvenc tyúkjukkal, a lányom mocsári békát fogott, szalamandra (nem fogtuk meg!), cserebogár, varangy, egy sérült rákocska, erdei sikló és galacsinhajtó bogarak (ezeket se vettük kézbe).

Alma

(fotók: Alma)