Kriszta írása:
Felteszem a kérdést
magamnak! Magamnak, hogy Én, Itt és Most, mit tehetek mindazért, ami most is
zajlik. Nem is olyan messze tőlünk. Egyre közelebb. Egy emberként, én mit tudok
tenni, a hozzám is eljutó, sokszor sokkoló hírek információk tudomásulvételével.
Mennyire igazak, mennyire manipuláltak? S ha igen
miért, és kik által? A teljesség tisztánlátása, megértése meghalad engem. De
azt érzem, hogy erőteljes a felhívás mindannyiunk számára, hogy felfogjuk sok
szempontból eltértünk a Rendtől, s az egyéni életek és a világ fordul ki
sarkaiból. A fókuszomat az én kis világomban a jóra a szépre a magasztosra az
istenire irányítom, de látom, érzékelem a forrongó, izgága világot, s nem dugom
a fejem a homokba. (Igen, a magamét is így figyelem) S arra jutok újra és újra,
hogy magamon kell munkálkodjak, magamat értsem meg, s kérem, hogy minden
gondolatomat, szavamat, cselekedetem, szándékomat hassa át a szeretet. Ezt a
szűk környezetemben és kilépve a világba ott is gyakorolhatom. Ebben a pillanatban
nem fenyeget veszély. Most nem.
Mire és hogyan lehet felkészülni? És ki mondja meg,
hogy mi lehet, mi lesz?! Annyira manipulatív világban élünk, hogy csak arról
lehet élő véleményem, ami velem történik meg. Nem győzök hálát adni, hogy nekem
most megadatott a béke, hogy szerethetek, szeretve vagyok és még sorolhatnám
mennyi mindenért. Megtanultam, hogy minden helyzetre való reagálásunk, az
rólunk szól. Leginkább, amikor helyzet van!
Senki cipőjében nem jártam 100 métert sem... Így hát legjobbnak látom azt, ha teszem, ami a
(mindennapi) feladatom... a lehető legjobban... s mindenkire s mindenre áldást
kérek.
Szeretettel
Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése