Szentélyünk

Amikor kicsi lány voltam, rengetegszer feltettem magamnak a kérdést, akár tudatlanul is – mi vagyok én, és meddig tartok én? Mi az enyém, és mi függ tőlem?

Magaménak, sőt sokszor saját magam kiterjesztésének éreztem a kiskertemet, az íróasztalomat, a könyveimet, a babámat.... és bennük sokszor magamat láttam. Nem volt ez még tudatos, de valahonnan innentől számítom azt, hogy kerestem az ÉN határait.

Női Szentély

A női szentély a gondolatok, a gondolatokon túl az érzések és a fizikai test által határolt rész. Ez utóbbi kissé nagyobb is. Akár lehet az egész szoba, vagy ház. Ahová nem szívesen eresztünk tisztátalan gondolatokat, zavaró embereket.

Ez a szentély egy nő életének legszentebb, legigazibb és legnagyobb hatással bíró helye, lehet templomnak is nevezni, itt ez a szentély.

Szentélybe

A szentélyt két célra szoktuk használni. Az egyik 

kívülről befelé megszűröm

hatása, ami egyfajta megszűröm, kitisztítom, feltöltöm saját gyönyörű gondolataimmal – vagyis ez a külső világ megtisztítása, mielőtt magamba veszem. Hasonlíthatom egy gyümölcs megmosásához, mielőtt számba veszem. Saját kertemből persze mosatlanul is megeszem a gyümölcsöt, mert tudom, az nem lett permetezve, ott nem esett mocskos és savas eső... Így aztán érthető, hogy saját gondolataimat nem kell magam előtt mosnom – jó esetben.

Mindez a szentélyben zajlik, fizikai és lelki szentélyemben. Ahogy a gyümölcsöt mosom, úgy mosom saját magamat, saját érzéseimet, saját gondolataimat. Szeretek mosni, szeretek vasalni, és sok nő szereti rendbe tenni minden egyes nap a konyhapultot, a szobát, ezen keresztül ssaját gondolatait és érzelmeit. Így működünk jól.

Szentélyből

A szentélyből mindig méltóság, nyugalom, szépség, jó érzések áradnak. 

A szentélyben feltöltöm 

a legegyszerűbb dolgokat is saját csodámmal. 
A rituálék, a mosoly, a belső béke az, ami igazán csodálatossá teszi ezt a helyet.  Ahogy magunkat feltöltjük élménnyel, a környezetünket jó illatokkal, szép dolgokkal, úgy saját magunkon átáramoltatva a külső dolgokat azokat széppé, jóvá, saját magunkat lelkessé tudjuk teremteni. Ez is a szentély feladata, illetve lehetősége.

A szentélynek viszont van egy másik (harmadik?) feladata is. 

A teremtés helye: Szentélyben

Eddig a beeresztésről és hozzá kapcsolódó átmosásról beszéltünk, pedig 

a szentély tud csak önmagából teremteni is.

Állítólag a Dalai Láma azt mondta, hogy a világot a nyugati nők fogják megmenteni. A teremtés lehetősége a szentélyben van, és ez az az erő, amit te hozzáadhatsz a világhoz, sőt, felelősséged is van benne, nekem is, neked is, hozzá kell tennünk a világunkhoz azt, amire képességeink és lehetőségeink vannak. 
Nemcsak meglévő dolgokból készíthetünk valami mást. Újat, kreatívat is alkothatunk. Szinte a semmiből, valójában saját magunkból, ha megvan a saját szentélyünk, és aktív. 

A te szentélyed milyen teremtőképességgel van megáldva?

• Van kis külső tered, ami csak a tiéd, ami a szentélyed? 
• Van egy asztalkád, sarkod, amit úgy rendezel be, ahogy csak szeretnéd?
•  Megállsz, beülsz a teredbe minden nap? Szépítgeted, odarakod a relikviáidat?
•  Mosakodsz, tisztulsz, tiszta vízzel hidratálod-e belsőleg is a tested, a szentélyed minden nap?
•  Gondolataidat átmosod-e szeretettel, elfogadással, vagy éppen kirakod-e az elmédből azon dolgokat, amit te nem tudsz megtisztítani, mert nem is a te dolgod?
• Feltöltődsz-e naponta kívül finom ízekkel, tiszta vízzel, belül szép környezetre való pillantással, mozgással, örömmel?
•  Tisztítod-e szentélyedet, testedet azzal, hogy ráhangolódsz küldetésedre, felsőbb éned szavára?

Egy kérdésbe is bele tudom sűríteni: 

Használod-e testi-lelki szentélyedet beáramló befogadásra és kiáramló teremtésre minden nap? 

Ha bármelyikre is nem a válasz, dolgozz rajta, amíg igenné lényegül át benned!

Kozma Emese Kinga –teremtő egyéniségek mentora

(fotók: Emese)