Ezzel a gondolattal kezdeném az írást. És manapság a sokat hallott, unásig
ismételt, elcsépelt, de mégis fontos folytatás sem maradhat el:… A csoki
egészséges?
Ó, hát és igen. Ha ez egy retorika szakos csoport vizsga témája lenne, a
vizsgának sosem lenne vége. Főleg nem akkor, ha az információkat az internetről
kéne gyűjteniük, és az elmúlt egy év bármilyen online sajtóanyagát kell/szabad
csak használniuk. Hiszen már a kérdés is hülyeség. De mégis olyan ritka, hogy
bűntudat nélkül kapunk be egy csokit, pedig ha valami, hát a bűntudat az nem
egészséges. Önmagunkat folyton megvonásban tartani: egészségtelen. Az ízek nem
csak fizikai síkokon táplálhatnak vagy éheztethetnek bennünket, hanem lelki
úton is. Emlékek, félelmek, érzések keletkeznek bennünk, már akkor is, ha egy
étel nevét meghalljuk. Személyiség tesztet lehetne íratni abból, hogy kinek mi
az első 10 szava, ami egy étel kapcsán eszébe jut. Tegyünk egy próbát: Sült csirke,
palacsinta, kelkáposzta főzelék, gyümölcssaláta, füstölt lazac. Szóval, akinek
van kedve, írjon 10-10 szót, akár csak magának, de szívesen is fogadom!
Szóval vissza az érzelmekhez. Egy érzés vagy jobbá teszi a napunkat, vagy
szürke ködöt varázsol a legüdébb égre is. Ezért nagyon-nagyon fontos, hogy ha
töltekezés a célunk, a táplálkozás, akkor ne bűntudatot, károsat, lemondást
együnk ebédre.
Az egészséges, vagy nevezzük inkább így, tudatos táplálkozás híve vagyok.
Szakmailag a nyers ételeket képviselem, népszerűsítem, és szerettetem meg az
emberekkel. Ennek egyik legfőbb oka, hogy olyan értékes kihívás elé állít,
aminek nem tudtam ellenállni, másrészt meg tényleg a legjobb választásnak
tartom, mint kitűzött csúcs. Amikor egy nyers hétvége menüjét állítom össze,
fel kell készüljek a legszélsőségesebb vendégekre. Van, aki a bemutatkozó
körben olyan ragyogó tekintettel beszél a vasárnapi illatozó sült húsról, hogy
még nekem is összeszalad a nyál a számban, és hirtelen bűntudatom van, hogy
most ezt a rutint én meg fogom törni, vagy éppen léböjtön van három hete, és
majd itt, velünk fokozatosan tér vissza a táplálkozásnak arra a szintjére,
amiben komfortosan érzi magát. És látszik, hogy üde, nyitott, és félelem költözik
a szívembe, hogy vajon méltó-e az én ételem ennek az időszaknak a megtörésére.
Szóval hibázni nem lehet. Benne kell lennie a vasárnapi ebéd emlékének, a böjt
harmóniájának, a reggel frissességének, a vacsora békéjének, az ünnep
emelkedettségének, az újdonság varázsának, a színek kavalkádjának, az illatok
időutazásainak, a szokás hatalmának. Egy nyolckarú csodás lény egyensúlyban
tartása a feladat. Hátborzongató, és vonzó kihívás egyszerre.
De mire ott ülök, és ezek az érzések átfutnak rajtam, addigra már kész a
menü. Ami gondosan felépített alapja a produkciónak. A stabil színpad, ami a
gyökereket adja.
Téma az adott hónap, ünnep, az idény legizgalmasabb alapanyagaival.
Karácsonykor fahéj illat, mák és lélegzetelállító zserbó. Nyáron a görög utazás
emlékeit idézzük fel. Május a szerelem jegyében, az epertől pinkbe borult
szívek hétvégéje. Szeptemberben a menza van a terítéken, októberben sütőtökös,
novemberben pedig rájövünk, hogy a 42 fokos leves már lélekmelengető,
áprilisban pedig piknik előzetes. Körülöttünk üde, mosolygós emberek,
felszabadult, duruzsoló beszélgetés. Nem szeretnék túlzott idillt varázsolni,
mert nem az a lényeg. Bár minden szó igaz, a lényeg csak az, hogy az a varázs,
amit a fenti sorokban a nyers ételek kapcsán leírtam, bármelyik táplálkozási
szokás szakácskönyvének elején megállná a helyét. Mert enni az élményekért
kell. A minőségi, maradandó élményekért. És ha tehetjük, ajándékozzuk meg
magunkat a teljességgel is, szervezetünket pedig olyan étellel, amitől
fellélegzik, és nem befeszül. Ezek az ételek ilyenek, és szeretném hozzátok
közelebb hozni, és egyben önmagatokhoz közelebb jutni.
Mert van, hogy a csoki, jó, a csoki finom, a csoki egészséges…. akkor
is, ha egy kocka a sarki trafik ismeretlen csomagolású táblájából. De itt egy
recept is a legelszántabbaknak:
Krémes datolya, kókusz zsír, víz, kakaó por, vanília, turmix, a végén meg
eper darabok, és egy jó nagy kanál.
A hatás nem marad el!
Szilda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése