Emlékszik
ugye mindenki a három kismalac történetére? A farkas elfújja a szalmaházat,
lerombolja a faházat, csak a téglaházban lehetnek biztonságban a malackák.
Nos,
ebben a rovatban pont arra fogunk bíztatni, felejtsd el a berögzült mintáidat,
és térj vissza az időben abba a korba, amikor még nem acélból, vasból,
betonból, s még csak nem is téglából épültek a házak. Hanem csupa-csupa
természetes anyagból.
Meglepő
módon, a sok mediterrán villa és sátortetős borzadály mellett egyre gyakoribbak
ma hazánkban is már a természetes anyagból készült otthonok. És még többen
vágynak ám arra, hogy vályogból vagy fából építkezzenek, de talán a fentiek
miatti félelem, de még inkább az információk hiánya megakadályozza őket ebben. Egyrészt
félelem, mert a fejünkben az él, hogy a szalma puha, könnyű, a fa
gyúlékony, a vályog pedig bedohosodik és tele lesz egészlyukkal.
Kevés a régi fennmaradt
ház, szinte csak mutatóban akad belőlük, az is főképp a skanzenben. Az a
képzeltünk van, hogy ezek a házak nem tartósak, hamar tönkremennek,
elpusztulnak. Ebben van is valami – ha elhanyagoljuk őket. Egy természetes
anyagból készült ház bizony folyamatos karbantartást igényel. A repedéseket be
kell tapasztani, a falakat le kell újra és újra meszelni, a leesett
zsindelyeket visszarakni. De a látszólagos hátránya, azaz hogy időt kell rá
szánni, egyben az előnye is. Hisz csak így alakulhat ki szerves kapcsolatunk az
otthonunkkal.
De
igaz, ami igaz, hiányosak az információk, és kevés a követendő minta. Ezért is találtuk
ki ezt a rovatot, hogy minél több élő magyar példával bemutassuk: megy ez! Csak
bele kell válgni!
A
„Hajlék” rovatban be fogunk mutatni faházakat, például egy erdélyi rönkház-készítőt,
és megvizsgáljuk, hogyan lehet boronaházat építeni, olcsón.
Mindenki
belekóstolhat a vályogkészítés rejtelmeibe, még olyanba is, amelyik szuper! Arra
is választ keresünk majd, hogyan lehet a múlt értékeit megőrizve, de a jelen
vívmányait is felhasználva élhető parasztházat építeni.
Magyar otthonteremtők
bebizonyítják, hogy a mesebeli farkas ugyan az ő szalmabála-házukat biztosan nem tudná
elfújni.
A
„Gyűrűk ura” óta mindenki a szívébe zárta a hobbit-lakokat. De milyen is az
élet egy földből készült dombházban? Mivel saját tapasztalatom bőven van róla,
természetesen a jurtás életmódról is beszámolunk.
És ha már nomád életmód, ahol
az ember nyugodtan szedheti a sátorfáját, és odébbállhat: a guruló otthonokkal
még mobilabb lehet az ember.
Az pedig jó volna, ha senki nem lepődne meg azon,
ha egy háztetőn nem cserepet lát, hanem fűborítást.
Amúgy
pedig ezen a rovaton belül szólunk majd az alternatív energiákról a
búbos-kemencétől elkezdve a passzív házakon át a szélkereket is beleértve a
napelemig.
És térrendező női íróink megmutatják, hogyan lehet a lakberendezés
egyszerre magyar és egyetemes. Hogy a Szeretet teréhez nem feltétlenül kell
Feng Shui, sokkal inkább természetszeretet, ösztönös érzék, hagyománytisztelet
és alkotókészség.
Réka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése