A természet védelme

Nemrég jöttem vissza egy szlovéniai hegymászásról. Csodás táj, érintetlen természet. Az Alpok menedékházaiban mindenütt ott a felirat: „Mi védjük a természetet. Vidd magaddal a szemetedet!”

És igen, az ottani erdőkben, hegyekben makulátlan tisztaságot lát az ember. Ha a turisták találnak is mások által ott hagyott szemetet, azt is magukkal viszik a sajátjukkal együtt. Ezek az emberek sokkal tudatosabbak, mint a magyarok.

Bezzeg az itthoni kiránduló-utakon mi tárul a szemünk elé? Csomagolóanyagok, papír-zsebkendők, konzervdobozok, cigarettacsikkek… Az embernek sírni támad kedve. Naivan gondolhatnánk, hogy kirándulni a természetet szeretők járnak, akik vigyáznak is a környezetükre. Hát egy nagy túrót! Eleve a dohányzásra szerintem nincs mentség, bár tény, hogy Szlovéniában a drótkötélen felkapaszkodva épp egy pöfékelő hegymászóba botlottunk. Fel nem foghatom, hogy jön össze ez a kettő: a természet szeretete, a mozgás, az egészség – és a cigarettázás…

Természetes, hogy egy kiránduláson rájön az emberre a pisilés. Mi hát a teendő a használt zsebkendővel vagy WC-papírral? „Hiszen ez komposztálódik!” - mondhatná bárki. Igen, de idővel. Addig is a tájat csúfítja. Vagy tegyük bele egy szemetes-zacskóba, és egy városi kukába dobjuk ki, vagy tüntessük el. Ássuk be az avarba vagy temessük be gallyakkal-lehullott falevelekkel, és akkor egy idő múlva tényleg lebomlik.

A magunkkal vitt szendvicseket ne alufóliába vagy zsugorfóliába csomagoljuk, hanem papírszalvétába (elégethető a tábortűzön, természetesen csak az engedélyezett tűzrakó-helyeken), vagy anyagszalvétába (amit ki lehet mosni). Az almacsutkákat, paprikacsumákat viszont nyugodtan a bokrok mélyére dobhatjuk, megeszik az állatok vagy komposztálódnak.

Eleve érdemes úgy élni, hogy minél kevésbé terheljük a környezetet hulladékkal, szennyezőanyagokkal. Erre igyekezzünk a gyermekeinket is (jó példa mutatásával) ránevelni. Törekedjünk arra, hogy a lehető legkevesebb szemetet gyártsuk. Nekünk, nagycsaládnak szerintem havonta gyűlik össze egy zsáknyi szemetünk, míg a városban egy átlagos család minden héten kirakja a dugig megtömött kukát.

Semmi szükség üdítők, palackozott ásványvizek vásárlására, hiába álltatjuk magunkat azzal, hogy ezeket berakhatjuk a szelektív konténerekbe, és akkor újrahasznosítják őket. Szerintem, ha valaki nagyon környezettudatosan él, akkor amúgy sincs szükség ezekre a gyűjtőkre. A felesleges papírok másik oldalára a csemeték még nyugodtan firkálhatnak, aztán kiváló gyújtós válik belőlük. A használt szalvétákat, zsebkendőket is el lehet égetni (már ha manapság egyáltalán akad olyan, akinél a „tűz”-helyben tényleg tűz ég és nem gáz vagy elektromos áram adja az energiát.)

Magam egyre ritkábban veszek befőttet, konzervet, Ha mégis ilyen üveget bontok fel, azt nem dobom ki, inkább kimosom és jó lesz fűszerek, lekvárok, gyógynövények tárolására. Fémdobozok? Mi szükség rájuk? Nehogy már dobozos kólát vagy sört vegyen az, aki egy csöppet is környezettudatos!

Ha odafigyel az ember, veszélyes hulladéka sem keletkezik. Használjunk tölthető elemet, ne fogyasszunk gyógyszert (természetes életmódot élve semmi szükség nincs rá!). Ételmaradékot kidobni pazarlás! Használjuk fel őket a másnapi fogáshoz (pl. főtt rizsből rizsropogós), vagy adjuk a kutyának, macskának (ha nekünk nincs, akkor a szomszédénak).

A zöldség- és gyümölcshéjakat, csutkákat, tojáshéjat, teafüvet, fűkaszálékot a komposztálóba helyezzük. A mai „modern” kertészek tavasszal-ősszel (sőt, még nyáron is, amikor konkrétan tilos!), elégetik a lemetszett ágakat, venyigéket, avart. Döbbenet! Egyrészt: télen ezeket el lehet tüzelni a kályhában, kiszáradva gyújtósnak kiválóak. Másrészt: minek büdösíteni a levegőt, ha ezek rövid időn belül úgyis lebomlanak? Csak van mindenkinek egy négyzetméternyi sarka a kertjében? Egy komposztáló kialakítása rövid időt vesz igénybe, és nem kerül semmibe, ha nem bolti faanyagból, hanem letöredezett faágakból, közéjük font indákból alakítjuk ki.

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy az utcán nem dobjuk el a szemetet (bár sajnos sokan vannak, akiknek ez nem ennyire egyértelmű), inkább megvárjuk, míg a kukához érünk vele. Az ember azt hinné, hogy mindez már beépült mindenkinek a tudatába, de sajnos nem. Rohamosan nő az emberiség fogyasztása, és ezzel együtt a szemét mennyisége is.

Belegondoltatok már abba, mi történik ennyi szeméttel? Szeméttelepekre szállítják, ahol rengeteg időbe telik, míg lebomlik – már ha egyáltalán. Addig a szél ide-oda fújja, az állatok ennivalónak hiszik, megeszik és elpusztulnak tőle. Múltkor láttam egy fotót, hogy mi mindent találtak egy elhullott madár testében, döbbenet volt! És erről csakis mi tehetünk, a „legfejlettebb” faj, az ember.

Fenét vagyunk fejlettek, saját magunkat pusztítjuk el, a természettel egyetemben…

Réka

(fotók: Réka)