2015. szeptember 13., vasárnap

Csipkebogyó gyűjtése és felhasználása

Alma írása:

Régóta gyűjtjük és használjuk a csipkebogyót, mint téli vitaminforrást. Bemutatom a felhasználását, hátha van olyan, aki még nem próbálta, és most kedvet kap.

A vadrózsa (Rosa canina) álbogyótermése a csipkebogyó, amit neveznek még bicskének, hecsedlinek, és csipkenyének is. A növénynek a gyepűrózsa elnevezése is ismert, mert az őseink szívesen használták a gyepűk (határok) védelmére, úgy, hogy többsorosan telepítették a védeni kívánt szakaszra, és ha az erőre kapott, elburjánzott, élő ember azon nem ment át! Ez volt a szögesdrót őse. Annak is ajánlott a vadrózsa telepítése, aki a kertjét (birtokát) akarja megvédelmezni a hívatlan látogatóktól.
A csipkebogyó értékét az adja, hogy legfontosabb C - vitamin forrásunk. Még a vitaminbomba hírében álló citromnál is tízszer több C vitamint tartalmaz! (A déligyümölcsök fogyasztásának amúgy se vagyok híve.) Az ínséges téli időszakban különösen meg kell becsülnünk!
A gyűjtés ideje szeptemberben kezdődik, akkor, mikor a bogyók élénkpirosak lesznek. Csak az egészséges, kemény terméseket érdemes leszedni! (Azt talán mondanom se kell, hogy nem ajánlatos az autópálya mellől szedni!) A bogyókhoz hozzájutni embert próbáló feladat, mert a tüskés bozót a legóvatosabb szedőt is össze-vissza karistolja.

Az összegyűjtött bogyókat nem szabad rázni, töretni, és tilos sokáig zacskóban tartani, mert pár óra alatt befülled, és megpenészedik. Gyorsan el kell kezdeni a hasítást (ez a bogyók felvágását jelenti). Nemcsak fel kell vágni a terméseket, hanem a bennük lévő apró magvakat és szőröcskéket is el kell távolítani. (Mivel a szőrök nagyon szúrják a kezet, ez kellemetlen munka.) A hasítás után marad a bogyó puszta héja, ez az értékes csipkehús. Kiterítve kell megszárítani, míg zörgős nem lesz. Ez nagyjából egy hónapig tart.

Ez a szárított csipkehús szolgáltatja egész télen a C vitamint, ami hőérzékeny, ezért a szárított bogyókat nem ajánlatos forrázni, áztatni kell. Én este egy kancsóba hideg vizet öntök, és teszek bele annyi marék bogyót, ahányan vagyunk. Reggelre kiázik az értékes tartalom, ami sárgáspirosra színezi a vizet, az íze pedig kellemesen fanyar, eleinte szokatlan, de a gyerekek is megszokták és szívesen isszák. Egy ideig kidobtam a kiázott csipkehúst, de egy okos ismerősöm azt tanácsolta, hogy azt még érdemes leforrázni is, mert akkor más fontos anyagok szabadulnak fel belőle, úgyhogy azóta két bőrt húzok le róla.

A csipkebogyó fogyasztása jót tesz még máj és epebajok, magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut esetén is.  Még egy megfigyelés: csipkelé ivásakor abbamarad a fogínyvérzés! Valószínű tehát, hogy a fogínyvérzés a skorbut enyhe tünete lehet, és nem a speciális fogkrém, hanem a vitaminbevitel mulasztja el.

A zörgősre száradt csipkehúst hűvös helyen, fénytől elzárva ajánlatos tartani, mert a fényben kifakul! Festetlen vászonból készült zsákban, egy hűvös kamrában van a legjobb helye!
(Rápóti Jenő és Romváry Vilmos Gyógyító növények c. könyve szerint a vas oxidja erősen bontó hatású a C vitaminra, ezért a bontókés a legjobb minőségű rozsdamentes acélból legyen, ezen kívül kerülni kell, hogy a bogyó vassal érintkezzen.)


És egy kis érdekesség a végére:
Gyűjtögetés közben ezt a pompás kutyatej-szender lepke hernyót találtuk. Megcsodáltuk, aztán elengedtük. (Gyengébbek kedvéért: a csápos vége az nem a feje; erre akkor jöttem rá, mikor azon a részen ürített.)
Alma
(fotók: Alma)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése