Szüld meg egyéniségedet!

Sok nő van a világon. Sok anya van a világon. Sok nő szülte meg gyermekét. Sok nő szülte meg többedik gyermekét.

És én mégsem erről a sok nőről beszélek.

Rólad beszélek, aki most szülésre készül. Megszülni egyetlen, belső, világ előtt titokban tartott legszebb, legszentebb gyermekét, saját magát.

A gyerek szülés fordulópont azon nők körében, akik megérezhették szülés közben az őserőt, a csodát, a nehézségeken felülkerekedést, a kitartást, a folytonos és nem megszűnő hitet, hogy „nekem sikerül”, sőt, egészen egó nélkül csak annyit, hogy „sikerül”.

Sikerül.

Mert nincs más út. Mert elhúzni a dolgot, visszaküldeni, visszatartani csak ideig-óráig lehet, és az is fájdalom, attól sem lesz később könnyebb.

Az élet élni akar, de nem látszatéletet. Az élet ki akar törni a társadalom és szokásrendszerünk által rákényszerített gúzskötésből, és az élet ki is fog törni onnan, akár saját élete árán is.

AZ ÉN TÖRTÉNETEM

Az élet valójában csodaszép. Emlékszem, amikor kezemben tartottam a fiamat, csöndesség volt körülöttünk, szemét tágra nyitva nézett engem, és én néztem őt. A szemeink összekapcsolódtak, és benne, bennem határtalan nyugalom, hit, kíváncsiság és csendes, belső öröm volt. Túl voltunk már a síróson, a fájdalmon, túl a hangos örömön, ujjongáson, túl voltunk a külső világ gondolatain. Csak mi ketten léteztünk egymásnak. Én, és a kisfiam.

(Hiszen az élet valójában nagyon szép. Csak gondolj a kisbabádra, amikor születés után kezedbe adták, és szemét kinyitva a te szempárod összekapcsolódott az övével. Benne volt a leírhatatlan, a kimondhatatlan. Ettől tudtad te is,  hogy bármi is volt eddig, ami most van, az felül nem múlható gyönyörűség.)

A gyerek megszülése hasonlatos saját magad megszüléséhez. Erről fogok most írni, de nem is írni, inkább emlékezni magamra, ahogy emlékezni fogsz te is magadra, mosolyogva, emelkedett hangulatban, érezve a pillanatnak és a folyamatnak a szentségét.

Az egyéniség belűről tör kifelé, ha már belül megérezted. Ezért az első, a legelső lépés, hogy engeded megszületni mint a gondolatot, mint a kisbabád megfoganását is engedted. Engeded, hogy gondolatból valami titkos, belső, nem láthatóvá fejlődjön. Ezzel a két lépéssel már el is indult útján. Vágyni a helyét, és engedni, hogy titkosságában beköltözzön.

Véded ugye? Véded azt az éppen csak megfogantat, azt az éppen növekedőt? Teszel érte nap mint nap, énekelsz a babának, figyelsz a mozdulataira, vágyod hallani a szívdobbanását. Beszél hozzád a meg nem született gyermek. Beszél érzésekkel, beszél akár szavakban is, ha leírod. Elképzeled, gondolatban felöltözteted, játszol vele, tanulni engeded. Csakúgy, mint egy kisbabával tettél, aki a pocakodban volt. 

Terhes vagy az egyéniségeddel? 

Várandós vagy az egyéniségeddel? 

Táncolsz vele? Beszélgetsz vele? 

Táplálod szép szavakkal, örömmel, mozgással, apró csodákkal?

Féled-e a megszületését?

Féled-e, hogy mi lesz, ha meg kell mutatnod a világnak?

Mit szólnak majd hozzá?

Tetszik majd másoknak?

Féltékenyek lesznek rá, az új jövevényre a családtagok?

Mi lesz, ha a megszületett egyéniségedre majd időt és odafigyelést kell fordítanod?

Mi lesz vajon, ha öltöztetned kell, ha kedvét keresned?

Hiszen akarod? Bizony akarod! Mint egy gyermeket, a legszentebb, legszebb, legkülönlegesebb gyermekedet, úgy akarod! És mégis félsz. És mégis tépelődsz, mert az egyéniség más lesz. Nem tud béklyóban élni, nem lehet járókába tenni, nem lehet nemet mondani neki. Egészen máshogy lehet csak nevelni, mit nevelni, terelgetni, vagy szeretgetni, mint bármi más gyereket.

Az egyéniség nem skatulyázható be. Az egyéniség olyan, mint egy virág – napfény, öröm, eső, szél kell neki, a szobában a levágott virág csak kevés ideig él.

És mégis, mi nők, tudjuk, hogy bármilyen a születendő gyermekünk, szeretni fogjuk. Tudjuk, hogy ott, a szüléskor mindent megteszünk érte. Nincs visszaút, nincs másik út, benne vagyunk, meg fogjuk szülni. Tudjuk, hogy segítenek nekünk a dúlák, az éneklő barátnők, a masszírozó kezek, segítenek, hogy az a csoda, ami bennünk van, épen, szépen kerüljön ki a világra.

Megszületendő egyéniséged sorsa van a kezedben, mert egyéniséged már elindult, hogy megmutatkozzon e világban. ahhoz, hogy ne csak vázája legyél a megszokott körülményeid között, ahhoz már most fel kell vállalni, hogy megszületése után egy leszel vele, és megerősödéséig gondoskodsz róla, majd vele együtt járod az új utadat.

Dupla, vagy semmi – ugye mennyire igaz?

Kozma Emese Kinga - egyéniségek mentora