Élőfalvak

Természetes életmód és hagyományos életközösség – ez az élőfalu.

Réka írása:

Amikor valaki változtatni akar az életén, és szóba jön a kiköltözés vidékre, előkerülnek olyan varázsszavak, mint természet-közeli életmód vagy alternatív energiák, konyhakert és állattenyésztés, de az első helyek egyikén biztosan az a szó áll, hogy: közösség. A „vidéken újrakezdők” között nagyon kevesen vannak, akik magányos tanyán képzelik el életüket, sokkal többen inkább más, hasonló elképzelésű, életmódú családdal való összefogásban látják a jövőt.

Mindez megvolt egészen a múlt század közepéig is talán, ezután kezdett a vidéki élet becsülete hanyatlani, és a falvak totálisan szétzilálódni. Egy nemzedékkel ezelőtt kezdett el felmerülni az emberekben, hogy ezeket a káros folyamatokat valahogy visszafordítsák. Azonban ma a hagyományos magyar faluközösség újragondolására van szükség, mert egy az egyben nem vehetőek át azok a minták, amik évszázadokon át szervesen éltek hazánkban. Nem is kell, hisz most élünk, a XXI. században, tehát a régi hagyományok alapjain valamiféle újat kell elindítani.

Ilyen kezdeményezések ma Magyarországon az élőfalvak (ökofalvak). Körülbelül 20-25 éve érett meg az igény ezeknek a kialakítására, és azóta jónéhány élőfalu megalapítását kezdeményezték. Céljuk a természettel való harmónia és emberi életközösség kialakítása volt.

Senkinek se legyenek idealisztikus elképzelései arról, hogy ezekben az élőfalvakban mindenki teljesen önellátó és a közösségekben mindenki imádja egymást. Mindegyiknek megvan a maga keresztje, és az se véletlen, hogy sok ilyen lelkes és jól induló kezdeményezés hamar dugába dől.

Az ok? Talán az, hogy annyira sokfélék az emberek, és mindenki ragaszkodik a maga képéhez. A mai én-központú világban, bármennyire is megvan a vágy a közösségi létre, nagyon nehéz levetkőzni a belénk ivódott mintákat, és feladni egy picit az önös érdekeinkből a köz-jó érdekében. Sajnos még mindig nagyon kevesen ismerték fel azt, hogy ezek a pillanatnyi lemondások aztán később busásan megtérülnek… Pedig ha jól működik egy élőfalu, akkor az nemcsak egy élhető közösség lehet az ott lakók számára, hanem példaértékű minta is másoknak, akik gyökeres életmód-váltásba akarnak belevágni.

Arról persze lehet vitatkozni, hogy mi is számít ma élőfalunak. Egyesek szerint jó, ha 1-2 igazi ökofalu található hazánkban. A Magyar Élőfalu Hálózatnak azonban tucatnyi tagja van, köztük évtizedek óta jól működő, lassan haldokló, avagy még frissen indult közösségekkel.

A legismertebb Visnyeszéplak, ahol jómagam is 2-3 évet eltölthettem. Zöld mozgalmárokból és fővárosi tánckörösökből alakult meg a mag a kilencvenes években, és ma már közel 25 család él elzártan a Zselici erdő mélyén. Zömmel nagycsaládosok, rengeteg itt a gyerek, és ami örvendetes, hogy a felnövekvő huszonéves korosztályból jópáran itt telepednek le párjukkal. Mindenkinek önálló gazdasága van, meghatározó a gyümölcsészet és az állattenyésztés. Energiájuk nagy részét is maguk állítják elő. Mindennapjaikat és ünnepeiket erősen meghatározzák a keresztény alapok.

A második leghíresebb élőfalu a Somogyvámoson lévő Krisnavölgy, amely szintén több mint húsz éves múltra tekinthet vissza. Mint azt a neve is elárulja, Krisna-tudatú hívőknek nyújt természetes élőhelyet és közösséget. A természetes életmódon és a környezetvédelmen kívül célkitűzéseik közé tartozik az oktatás, a kultúra, a lelki gyakorlatok. Itt van Európa legnagyobb Krisna-szentélye és saját iskolával rendelkeznek. Tehenészetük, biokertészetük, méhészetük és botanikus kertjük példaértékű. Ők jóval nyitottabban élnek, tematikus hétvégéket, nyílt napokat tartanak a látogatóknak.

A harmadik régi nagy öreg Gyűrűfű, mely hasonló módon alakult meg Széplakhoz: környezetvédő fiatalok találtak rá az elnéptelenedett településre és felvirágoztatták azt. Kizárólag biogazdálkodást folytatnak. Vályogházakban élnek, energia-ellátásuk helyi, megújuló. Gyűrűfű modell kíván lenni, ezért tanfolyamokat, táborokat, erdei iskolát szerveznek.

Galgafarm lakói igyekszenek minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyni Földanyánkon. Ez egy fenntarthatóságra törekvő közösség. Galgahévíz határában épült, és nem egy régi falut élesztettek fel, hanem egy teljesen újat hoztak létre. Tervük egy önellátó, biogazdálkodással foglalkozó, megújuló energiákat használó közösség létrehozása.

Drávafokon az Ormánság Alapítvány tevékenykedik a térség természeti és kulturális értékeinket megmaradásáért. Egy önszabályozó zárt rendszert hoztak létre, helyi erőforrásokat használnak. Szabadiskolájukban képzésekre, műhelymunkára van lehetőség. A drávafoki gyümölcsfa és gabona országszerte híressé tette őket.

A máriahalmi Biofaluban is éltem 3-4 évet. A házak vályogból épültek, bennük különféle tömegkályhák biztosítják a meleget. A Biofaluban a legjobb szerintem a sok odalátogató, a nyílt napok, a nyári időszakban tartott táborok. Sajnos ma alig van lakója, viszont nyáron önkéntesként ki lehet ott próbálni ezt az életformát.

Gömörszőlősön fenntarthatósági iskola született meg a hagyományos, szerves kultúra átörökítésére. Látogatóközpontjukban és vendégházukban fogadják a természetes életmód iránt érdeklődőket. Az organikus gazdaságot nemcsak megtekinteni lehet, de a gyakorlatban ki is próbálhatók a régi technikákat. Kézműveseik, piacuk is meghatározó.

Agostyán az „ökofalvak előszobája”. A Természetes Életmód Alapítvány a környezeti nevelést és a természetes életmód oktatását tűzte ki zászlajára. A Gerecsében tartanak terepgyakorlatokat és erdei iskolákat. Agostyán a zöld-turizmus és a természetgazdálkodás fellegvára.

Magfalva Gomba külterületén működik, jurtákkal, korona-szentéllyel. Népi gyógyászokat képeznek, táborokat szerveznek, előadásokat rendeznek, nyílt napokat tartanak. Céljuk bemutatni az ősi, mára már szinte elfeledett kismesterségeket, gazdálkodási technikákat. Aki kályhát akar tapasztani, szalmaházat építeni, csontkovácsolni vagy néptáncolni, annak Magfalván a helye.

Nagyszékely a permakultúra és a biodinamikus gazdálkodás hazai központja. A KÖRTE ősi tájfajtákat őriz meg, gyógynövényekkel foglalkozik. Közösségük élénk társadalmi életet él.

A SZÖSZ nem ökofalu, hanem ópusztaszeri ökotanyák szerves közössége. Vegyszermentesen gazdálkodnak, szabadon tartják az állatokat, az energiát napelemmel/kollektorral termelik. Védik az Alföld táját és élővilágát. Élik régi hagyományainkat, ünnepeiket az évkör határozza meg. Kalákáznak, tanyasi iskolát szerveznek.

Természetesen a fentieken kívül még sok más kezdeményezés van kis hazánkban, például Szokolyán, Mátranovákon, Székelydályán vagy Balinkán.

A Magyar Élőfalu Hálózatnak (http://www.elofaluhalozat.hu/) saját magazinja van, az Élő Falu (korábban MÉH), mely évszakonként ad hírt az aktuális történésekről. Évente kétszer (nyáron és télen) rendezik meg az Élőfalvak Országos Találkozóját. A magyar élőfalvakról a youtube-on több filmet is megnézhettek, de ha igazán érdeklődtök irántuk, szerintem menjetek el személyesen mind a tucat élőfaluba, hátha megragad titeket is valamelyiknek a varázsa.

(Célunk, hogy időről időre részletesen is bemutassuk a hazai élőfalvakat és a hasonlóm kezdeményezéseket, mindig egy ott élő nő szemszögéből.)

Réka