Otthonszülés, otthonoktatás

Alma írása:

Sok hasonlóságot vélek felfedezni a két mozgalom között, ezért összeszedtem, hogy mi a közös az otthonszülésben és az otthonoktatásban. (Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok teljesen kompetens a témában, hiszen soha nem szültem itthon.)
Az első közös pont az, hogy az oktat vagy szül otthon, aki valami miatt nem tartja megfelelőnek az állam által nyújtott szolgáltatást:
- korábban, iskolában vagy kórházban szerzett trauma keseríti az életét
- egyéni igényei vannak, amiknek kielégítését nem látja biztosítva egy intézményben
- nem bízik az állami ellátásban
- olyan messzi lakik mindentől, hogy nem tudná (sokszor nem is akarja) megoldani az iskolába vagy kórházba való eljutást
Meg kell említenem hogy vannak olyan anyák is, akik nem is gondolkodnak intézményben, nekik eleve csak az otthonuk jöhet szóba, akár szülésről, akár oktatásról van szó. Ők szeretnének minél közelebb lenni a természethez és a háborítatlan, ősi állapotokhoz – ez kizárja az intézmény igénybevételét.

Otthon, családi körben, háborítatlanul, egyénre szabottan... Az otthonoktatásra is igazak

Közös az otthonszülésben és az otthonoktatásban, hogy sokéves beidegződésen kerekednek felül azok, akik ezeket választják. A szülés intézményesítése jóval később történt meg (az 1980-as években zárt be az utolsó magyarországi szülőotthon, ami ugyan már nem volt a szülő nő otthona, de legalább nem volt gigaintézmény sem, a valóságos otthonban meg még az 50-es években is bevett gyakorlat volt szülni). Ezzel szemben az általános tankötelezettséget már 1868-ban bevezették Magyarországon, és bár biztosan voltak olyanok, akik ennek ellenére sem jártak iskolába, több-kevesebb időt a legtöbb gyerek eltöltött az intézményben.

Élővilág óra

Bőven vannak tehát olyan felnőttek, akik még kórházon kívül születtek (többek között az én anyukám is abban a házikóban látta meg a napvilágot, ahol a nagyapjának a nagyapja is született), mégis, nagyon hamar sikerült az embereket a természetes szüléstől eltéríteni. (Bár nem kételkedek abban, hogy intézményben szülni a maga korában óriási vívmánynak számított.) Nagyon hamar dogmává vált, hogy a gyereknek iskolában, a vajúdónak kórházban a helye.
Letértünk az évszázados útról: életünk intézmények által biztosított keretek közt folyik. Az emberek már nem az otthonukban születnek, tanulnak, dolgoznak, töltik napjaikat és halnak meg, hanem egészségügyi, oktatási és egyéb létesítményekben, távol a családjuktól, sok esetben bizony magányosan, idegenek között… (Az első gyermekem születésekor a rideg környezet, az egyedüllét és az ágyhoz kötöttség miatti rémületre a mai napig jól emlékszem.) Ráadásul nem ritkán ezeknek az intézményeknek a kezébe helyezzük a felelősséget is, amitől boldogan szabadulunk meg.

Otthon születni és otthon tanulni - nem is olyan lehetetlen dolgok

A környezete részéről a legtöbb esetben kevés megértésre (vagy egyenesen megrökönyödésre) számíthat az, aki otthon akar oktatni vagy szülni. Az embereknek akkora lett ugyanis az állami ellátásba vetett hite, hogy el se tudják képzelni: lehet iskolán kívül tanulni és kórházon kívül szülni. Márpedig lehet, ezt sok család példája bizonyítja.
Hogy maga az állam mit szól az otthonoktatáshoz és az otthonszüléshez? Elvileg mindkettő engedélyezett Magyarországon, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek gyakorlati megvalósítása nem mindig egyszerű, sőt, vannak olyanok, akiknek kivitelezhetetlen.
És külön probléma a rendszerben szocializálódott és nevelkedett hivatalnokgárda hozzáállása is: próbálnak ugyan eleget tenni az új rendeleteknek, de saját félelmeiket kivetítik a családokra, akiknek a szabályozáson kívül ezekkel az emberi tényezőkkel is meg kell küzdeniük. Ráadásul az ellátásban részt vevők (mármint a hivatalnokok) sokszor nem rejtik véka alá ellenérzéseiket, hogy nem tartják helyesnek “ezeket a hóbortokat” (otthonoktatás, otthonszülés).

Közös pontnak látom azt is, hogy az ember kissé bizonytalanul lép erre az útra (legalábbis én így voltam), de aztán hamar rájön, hogy gyereket otthon világra hozni és/vagy tanítani nem is olyan bonyolult dolog, mélyen bennünk vannak ezek a képességek, csak hagyni kell kibontakozni őket. Ha valaki erre felhördülne, akkor figyelmébe ajánlom azt az örömteli esetet, amikor egy anya a szülés extrém gyors lefolyása miatt kénytelen volt az otthonában, családtagjai segítségével világra hozni magzatát, aki ráadásul faros baba volt (ha beért volna a kórházba, bizonnyal megcsászározták volna)! De néhány éve is történt egy hasonló eset: annak az utcán szülő anyának egy járókelő segített, és a magzat abban az esetben is medencevégű fekvésű volt!
Valamint ajánlom olvasásra Móra Ferenc megható írását arról, hogyan tanította meg őt írni az édesanyja a bepárásodott ablaküvegen (Kincskereső kisködmön).
Szintén közös az otthonszülésben és az otthonoktatásban, hogy a legnehezebben azok a szakemberek tudják e mozgalmakat elképzelni, akik maguk is intézményben dolgoznak: tanítanak, vagy szüléseket „vezetnek le”.
Geréb Ágnes mesélte, hogy egyik otthonszüléséhez kollégája segítségét kérte. Ám a tapasztalt és kiváló orvos nem találta fel magát a kórháztól eltérő, idegen közegben, és nemhogy nem tudott segíteni, de szinte még akadályozta is a vajúdót.
A tanárok is nehezen tudják elképzelni, hogy hogyan is nézhet ki az otthonoktatás. A nálam érdeklődő anyák kérdéseiből hamar kitűnik, hogy melyikük a szakképzett, gyakorló pedagógus: aki azt kérdezi, hogy hogyan készülök az órákra, és írok-e óravázlatot, az nagy valószínűséggel iskolában dolgozik!

Az otthonszülés híveinek kitartó és áldozatos munkája meghozta a gyümölcsét: anya és újszülött-barát intézkedések sorát generálta a kórházakban. (Más kérdés, hogy sok intézmény és szakember még mindig nem tudja lenyelni ezt a békát, és foggal-körömmel ragaszkodnak a régi rendszerhez…) 

Joggal várhatnánk, hogy az oktatási rendszer működtetői és fenntartói végre meghallják a kritikus hangokat, és az otthonoktatást választó családok számának növekedéséből levonják a megfelelő következtetéseket. Remélem, hogy hamarosan eljön az az idő, mikor változtatásokra kényszerül a jelenleg több sebből vérző oktatási rendszer is!

Alma