Konyhanyelvek

Szakmai vonalon jelenleg a nyers vegán életmódban lubickolok. Imádom. 

Szilda írása:

Az élet azt a döbbenetes tréfát játssza velem, hogy az étkezésben időről időre új szegmenset kell a család és magam számára élvezetessé, színessé és táplálóvá tennem.

Első saját konyhám jelenlegi férjem akkor még legénylakásán alakult meg. Haverok, bokszmeccs-nézős esték, számítógépes játékok, és hatalmas zabálások. A kilók jöttek, mi gurultunk, aztán megesküdtünk. Vártuk első babánkat, és gondoltuk, ha nekem annyi leletem van, hát legyen egy az apukának is. Elvégre az ő egészsége is fontos.

Ez akkor azért nem ilyen lazán történt, mert egy könnyed vérnyomásmérés eredménye túl magas lécet ugrott át, és a családdal együtt én is hatalmas aggodalomba kezdtem. Vérkép, rendelő, ultrahang, és olyan mértékű aggodalom azelőtt és azóta sem volt bennem. Az eredmények nem rosszak, talán a koleszterin magas, de az orvos flegmasága valójában csak megnyugtatott, és biztos voltam benne, hogy a megoldás a mi kezünkben van, és nem a gyógyszeriparéban.

Így lettünk vegánok, soványak, családként. Egy-, majd kettő- és mostanra háromgyermekes szülők.

Szakmai vonalon jelenleg a nyers vegán életmódban lubickolok. Imádom. Sokan sokféle kérdéssel keresnek meg akár vegán, akár nyers vegán és most már a gluténmentes ételek kapcsán, hogy hogyan kell átállni. Mivel kezdjék, és egyáltalán milyen a nyers vegán rántott hús? Vagy mit eszünk helyette. És nekem valójában sosem sikerült lefordítanom a magyar klasszikus konyha nyelvére egyik újabb és újabb felfedezett területet sem.

Jártam én iskolába, tanultam angolt, franciát, németet, oroszt szerettem volna, a latint nagyon nem akartam. De végül egyiket sem beszéltem. Leginkább az űrbe kilőve éreztem magam még két héttel ezelőtt is, ha egy angol nyelvű honlapra keveredtem. Én csak magyarul tudok, mert azt imádom. A gondolatok pont úgy válnak hanggá, ahogy én azt szeretném. Árnyaltan, vagy szárazon, és játszhatok vele. Ennek a közelében nem éreztem magam soha semmi más nyelven, még elképzelni sem tudtam, hogy eljuthatok idáig. Lehet, hogy másnak a konyha egy ilyen légüres tér a tej nélkül? Nem pedig egy felfedezni való izgalmas újdonság? Nem kihívás, hanem bizonytalanság?

Elkezdtem angolul tanulni, most, szeptemberben, mert ez mégsem járja, hogy egy művelt jurta-birtokos, 2015-ben Magyarországon ne tudjon angolul. Hogy egy nyers vegán szakács ne tudjon egy új technológiát megismerni, mert angolul van az anyag az interneten. Annyi, de annyi embert tanult már meg angolul, és van, aki több nyelven is. Sikerülnie kell nekem is. Elkezdtem, és élvezem. Valahogy kinyílt az a világ, ami eddig mindig csak koppanás volt az ajtón. És szédülés, a fejünk fölött repkedő csillagokkal.

Szóval ezentúl ha azt kérdezik tőlem, hogy hogyan csináljanak rántott húst nyers vegán módra, azzal a hasonlattal fogok élni, hogy fordítsák le magyarra a Shut up! kifejezést, tükörfordítással. Na, pont úgy lehet tükörtojást csinálni nyers vegánul. Ettől melyik nyelv lett kevesebb? Ráadásul attól, hogy magabiztosan beszélek angolul, még nem felejtettem el magyarul… sőőt? De találhatnék még sok-sok hasonló példát.

Szóval a konyha-nyelvek esetében nyissunk magunk számára egy olyan színes, csodás, felfedezésre váró világot, mint amikor egy új nyelvvel egy egész ország megismerésének lehetőségét adjuk magunknak. Régi színek új jelentésben, új formák régi határokkal, hibák, nevetések, emlékek, újdonságok. Felejthetetlen pillanatok, és új barátok.

Néha csak érezz, ne akard tudni! Ami szintén biztos: cél nélkül sem nyelvet, sem konyhát nem lehet tanulni.

Szilda

(fotók: Szilda)