Gondolatok a babamoziról

Nem véletlen, hogy az anyaméh egy zárt és védett struktúra, és nem egy üvegfalú edény, ahol nap mint nap kukkolni lehetne a benne fejlődő kis életet.

Alma írása:

Hallottatok már a pedoszkópról? 
Ez egy sűrűn használt műszer volt az 1900-as évek első felében, az amerikai (ott fluoroszkópnak hívták) és angol cipőboltokban. Arra szolgált, hogy megállapítsák a cipőről, hogy a méret jó-e a vásárló lábára. Mivel a felnőttek jobbára meg tudták mondani, hogy szorítja-e őket a bakancs, főként gyerekekkel használtatták. Egy zárt doboz volt, amibe bele kellett dugni a lábfejet, és a képernyőn megjelent a testrész átvilágított képe.

A röntgenképe (!) – mivel röntgensugár volt az, amivel átvilágították a lábat. Ugye milyen zseniális megoldás, hogy a modern technikát ilyen gyakorlati célokra is felhasználták? 

Ugyan ki sejtette akkoriban, hogy a gyakori nézegetésnek végzetes következményei lehetnek? A 40-es évektől kezdve már voltak baljós kutatási eredmények a röntgensugárzással kapcsolatban, ezért figyelmeztető táblákat helyeztek a gépekre (javasolták a korlátozott használatot), de még azután is gyakran előfordult, hogy a kíváncsi emberek csak a pedoszkóp kedvéért tértek be a cipőboltba, hogy nézegessék a gyerekük, vagy saját maguk lábtőcsontjait. (Az utolsó pedoszkópot a 60-as években szerelték le.)

Biztonságos a röntgen sugár - állítja a reklámszöveg

Az ultrahangos vizsgálatokat –köztük a 4D-s vizsgálatot – a fejlődési rendellenességek és egyéb problémák (pl. méhen kívüli terhesség) kiszűrésére szokták alkalmazni, joggal, mert adott esetben életet menthet. Az utóbbi időben azonban divat lett, hogy orvosilag nem indokolt esetekben, csupán kíváncsiságból végeztetik el a vizsgálatot, hogy minél hamarabb megállapíthassák, hogy kire hasonlít a születendő gyermek.

Több kérdés is felmerül. Az egyik az, hogy mennyire pontosak az orvosi célból végzett vizsgálati eredmények? Találtam olyan anyagot, ami szerint a nyitott gerinc felismerési aránya 70%, vagyis minden harmadik beteg gyermek rendellenességét nem veszik észre! Ha beteg magzatok „átcsúszhatnak” a szűrőn, vajon előfordulhat-e, hogy teljesen egészséges magzatot betegként diagnosztizálnak és pusztítanak el? E cikk szerint előfordul: csak az Egyesült Királyságban, csak a triszómia vizsgálatok eredményeképpen, évente 3200 egészséges babát abortálnak téves diagnózis alapján!

A másik kérdés az, hogy káros-e az ultrahang? Erről nagyban eltérnek a vélemények. Az egyik tábor azt mondja, hogy nem káros (ezt hangoztatják azok a magánrendelők is, akik nem kevés bevételre tesznek szert 4D-s vizsgálatokból), a másik tábor óvatosságra int, ugyanis vannak olyan kutatási eredmények, amik szerint az UH módosíthatja az agy fejlődésének menetét (és lehet felelős az epilepsziáért, diszlexiáért, hiperaktivitásért).  Ezt támaszthatja alá az a vélekedés is, hogy az ultrahanggal gyakran vizsgált gyermekek között számottevően több a balkezes. (Talán mondanom se kell, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítandó is születtek tanulmányok…)

Amiben viszont a legtöbb szakember egyetért az az, hogy a magzat szemmel láthatóan igyekszik kitérni az ultrahang útjából (valószínűleg kellemetlen neki). Mindenesetre, jelenleg Magyarországon 4 az ajánlott ultrahangos vizsgálatok száma.
Megfontolandó tehát, hogy az ember kiteszi-e a gyermekét ennek a hatásnak, főleg önös érdekből, pusztán kíváncsiságból, csak azért, hogy osztogassák a felvételt a büszke nagyszülőknek.

Meghökkentő magyarázatnak tartom, amit többek között a 4D vizsgálatokban érdekelt rendelők is hangoztatnak, hogy az eljárás segíti a kötődést. Én nem gondolnám, hogy az anyatermészet (nevezhetjük Teremtőnek is) olyan ostoba lett volna, hogy az anya és a magzat közötti szeretetkapcsolat kialakulásában egy modern eszköz segítségét kéne igénybe venni. A kötődés az állatvilágban is tökéletesen működik, pedig a nőstény macskák nem néznek babamozit! Nem kétlem, hogy szívet melengető érzés minél hamarabb meglátni a várva várt utód arcát, de biztos nem véletlen, hogy az anyaméh egy zárt és védett struktúra, és nem egy üvegfalú edény, ahol nap mint nap kukkolni lehetne a benne fejlődő kis életet, ezért nem ártana egy kis türelem, hisz biztosan megvan az oka, hogy így lett kitalálva a várandósság, ahogy. 
(Nem szeretném, ha valaki, aki esetleg nemrég volt 4D-s vizsgálaton, most kétségbe esne, és amiatt kezdene le idegeskedni, hogy kárt tett a gyerekben! Az ultrahang nem röntgensugár!)

Érdekesség: egy amerikai sztárférfi UH gépet vásárolt otthonra, hogy állandóan monitorozni tudja várandós felesége hasát. Én ebből, és anyákkal folytatott beszélgetésekből (valamint saját tapasztalataimból) azt szűröm le, hogy a kíváncsiság mellett a félelem a másik mozgatórugó. Az anyák legtöbbször ki se merik mondani azt, ami csak a legsötétebb képzeteikben létezik: hogy méhen belül elhal a magzatuk. Biztos mindenki hallott olyan tragikus történetet, amikor a kismama boldogan élte mindennapjait, az orvos meg arról tájékoztatta a legközelebbi terhesgondozáson, hogy a baba nemcsak hogy nem él, de már fel is szívódott. Nem mintha az ultrahang megvédené a magzatot az elhalástól, de az anyát megnyugtatja, hogy minél sűrűbben megbizonyosodhat arról, hogy ÉL!

Én is nagyon kétségbeesett tudtam lenni kismama koromban, de most mégiscsak azt mondom, hogy mindenki bízzon jobban magában és a gyermekében, hogy mindketten elég erősek és életképesek végigcsinálni azt a 40 hetet (hiszen a babák többsége mégiscsak minden gond nélkül megszületik), mert LEHETETLEN egy várandósságot állandó félelemben tölteni, és lehetetlen egy magzatot állandóan monitorozni! Mindenkinek legyen egy kicsivel több HITE, hogy minden rendben lesz!

Alma