Nem véletlen, hogy az anyaméh egy zárt és védett struktúra, és nem egy üvegfalú edény, ahol nap mint nap kukkolni lehetne a benne fejlődő kis életet.
Alma írása:
Hallottatok már a pedoszkópról?
Ez egy sűrűn használt műszer volt az 1900-as évek első felében, az amerikai (ott fluoroszkópnak hívták) és angol cipőboltokban. Arra szolgált, hogy megállapítsák a cipőről, hogy a méret jó-e a vásárló lábára. Mivel a felnőttek jobbára meg tudták mondani, hogy szorítja-e őket a bakancs, főként gyerekekkel használtatták. Egy zárt doboz volt, amibe bele kellett dugni a lábfejet, és a képernyőn megjelent a testrész átvilágított képe.
Ez egy sűrűn használt műszer volt az 1900-as évek első felében, az amerikai (ott fluoroszkópnak hívták) és angol cipőboltokban. Arra szolgált, hogy megállapítsák a cipőről, hogy a méret jó-e a vásárló lábára. Mivel a felnőttek jobbára meg tudták mondani, hogy szorítja-e őket a bakancs, főként gyerekekkel használtatták. Egy zárt doboz volt, amibe bele kellett dugni a lábfejet, és a képernyőn megjelent a testrész átvilágított képe.
A
röntgenképe (!) – mivel röntgensugár volt az, amivel átvilágították a lábat.
Ugye milyen zseniális megoldás, hogy a modern technikát ilyen gyakorlati
célokra is felhasználták?
Ugyan ki sejtette akkoriban, hogy a gyakori
nézegetésnek végzetes következményei lehetnek? A 40-es évektől kezdve már
voltak baljós kutatási eredmények a röntgensugárzással kapcsolatban, ezért
figyelmeztető táblákat helyeztek a gépekre (javasolták a korlátozott
használatot), de még azután is gyakran előfordult, hogy a kíváncsi emberek csak
a pedoszkóp kedvéért tértek be a cipőboltba, hogy nézegessék a gyerekük, vagy
saját maguk lábtőcsontjait. (Az utolsó pedoszkópot a 60-as években szerelték
le.)
Biztonságos a röntgen sugár - állítja a reklámszöveg |
Az ultrahangos vizsgálatokat –köztük a
4D-s vizsgálatot – a fejlődési rendellenességek és egyéb problémák (pl. méhen
kívüli terhesség) kiszűrésére szokták alkalmazni, joggal, mert adott esetben
életet menthet. Az utóbbi időben azonban divat lett, hogy orvosilag nem
indokolt esetekben, csupán kíváncsiságból végeztetik el a vizsgálatot, hogy
minél hamarabb megállapíthassák, hogy kire hasonlít a születendő gyermek.
Több
kérdés is felmerül. Az egyik az, hogy mennyire pontosak az orvosi célból
végzett vizsgálati eredmények? Találtam olyan anyagot, ami szerint a nyitott gerinc
felismerési aránya 70%, vagyis minden harmadik beteg gyermek rendellenességét
nem veszik észre! Ha beteg magzatok „átcsúszhatnak” a szűrőn, vajon
előfordulhat-e, hogy teljesen egészséges magzatot betegként diagnosztizálnak és
pusztítanak el? E cikk szerint előfordul: csak az
Egyesült Királyságban, csak a triszómia vizsgálatok eredményeképpen, évente
3200 egészséges babát abortálnak téves diagnózis alapján!
A másik
kérdés az, hogy káros-e az ultrahang? Erről nagyban eltérnek a vélemények. Az
egyik tábor azt mondja, hogy nem káros (ezt hangoztatják azok a magánrendelők
is, akik nem kevés bevételre tesznek szert 4D-s vizsgálatokból), a másik tábor
óvatosságra int, ugyanis vannak olyan kutatási eredmények, amik szerint az UH módosíthatja az agy
fejlődésének menetét (és lehet felelős az epilepsziáért, diszlexiáért,
hiperaktivitásért). Ezt támaszthatja alá
az a vélekedés is, hogy az ultrahanggal gyakran vizsgált gyermekek között számottevően
több a balkezes. (Talán mondanom se kell, hogy ennek az ellenkezőjét
bizonyítandó is születtek tanulmányok…)
Amiben viszont a legtöbb szakember
egyetért az az, hogy a magzat szemmel láthatóan igyekszik kitérni az ultrahang
útjából (valószínűleg kellemetlen neki). Mindenesetre, jelenleg Magyarországon
4 az ajánlott ultrahangos vizsgálatok száma.
Megfontolandó tehát, hogy az ember kiteszi-e a gyermekét ennek a hatásnak, főleg önös érdekből, pusztán kíváncsiságból, csak azért, hogy osztogassák a felvételt a büszke nagyszülőknek.
Megfontolandó tehát, hogy az ember kiteszi-e a gyermekét ennek a hatásnak, főleg önös érdekből, pusztán kíváncsiságból, csak azért, hogy osztogassák a felvételt a büszke nagyszülőknek.
Meghökkentő magyarázatnak tartom, amit
többek között a 4D vizsgálatokban érdekelt rendelők is hangoztatnak, hogy az
eljárás segíti a kötődést. Én nem gondolnám, hogy az anyatermészet (nevezhetjük
Teremtőnek is) olyan ostoba lett volna, hogy az anya és a magzat közötti
szeretetkapcsolat kialakulásában egy modern eszköz segítségét kéne igénybe
venni. A kötődés az állatvilágban is tökéletesen működik, pedig a nőstény
macskák nem néznek babamozit! Nem kétlem, hogy szívet melengető érzés minél
hamarabb meglátni a várva várt utód arcát, de biztos nem véletlen, hogy az
anyaméh egy zárt és védett struktúra, és nem egy üvegfalú edény, ahol nap mint
nap kukkolni lehetne a benne fejlődő kis életet, ezért nem ártana egy kis
türelem, hisz biztosan megvan az oka, hogy így lett kitalálva a várandósság,
ahogy.
(Nem szeretném, ha valaki, aki esetleg nemrég volt 4D-s vizsgálaton, most kétségbe esne, és amiatt kezdene le idegeskedni, hogy kárt tett a gyerekben! Az ultrahang nem röntgensugár!)
(Nem szeretném, ha valaki, aki esetleg nemrég volt 4D-s vizsgálaton, most kétségbe esne, és amiatt kezdene le idegeskedni, hogy kárt tett a gyerekben! Az ultrahang nem röntgensugár!)
Érdekesség: egy amerikai sztárférfi UH
gépet vásárolt otthonra, hogy állandóan monitorozni tudja várandós felesége
hasát. Én ebből, és anyákkal folytatott beszélgetésekből (valamint saját
tapasztalataimból) azt szűröm le, hogy a kíváncsiság mellett a félelem a másik
mozgatórugó. Az anyák legtöbbször ki se merik mondani azt, ami csak a
legsötétebb képzeteikben létezik: hogy méhen belül elhal a magzatuk. Biztos
mindenki hallott olyan tragikus történetet, amikor a kismama boldogan élte
mindennapjait, az orvos meg arról tájékoztatta a legközelebbi terhesgondozáson,
hogy a baba nemcsak hogy nem él, de már fel is szívódott. Nem mintha az
ultrahang megvédené a magzatot az elhalástól, de az anyát megnyugtatja, hogy
minél sűrűbben megbizonyosodhat arról, hogy ÉL!
Alma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése