Alma írása:
Több éve főzünk be paradicsomot, amit most be is mutatok, hátha valaki még nem csinált ilyet, illetve másképp teszi el a paradicsomlevet, mint én.
 |
| A megmosott és összevágott lének való paradicsomot felteszem főni |
 |
| Így néz ki egy óra lassú tűzön való rotyogás után (az elején gyakran kell kevergetni!) |
 |
| A passzírozó első használat előtt (használat után gyorsan le kell öblíteni, mert a rostok rászáradnak) |
 |
| Itt a segédem tekeri a kart (2 órán át főztem a paradicsomot a darálás előtt) |
 |
| A darálás után még visszatettem a tűzre főni a levet |
 |
| Látszik, hogy ennyi főzés után még mindig maradt benne víz |
Az első 10
kiló paradicsomból 18 darab 360 ml-es üveg lett teli. Ez így kimondva elég sok,
de a tavalyi felhasználásból okulva ennél jóval többet főztem be az idén. A múlt év nagy tapasztalata volt, hogy nagyon megéri a paradicsomdarálót (vagy
passzírozót) megvenni. Kb. 4000 forint az ára, és igen megkönnyíti a munkát.
Tavaly egy szűrőn nyomkodtam át azt a sok főtt paradicsomot egy kanállal, és
mondhatom, hogy az életemet is meguntam, mire végeztem, ráadásul nem is volt
hatékony. A daráló tökéletesen kifacsarja a paradicsomot, a képen talán
látszik, hogy csak a puszta héja és a magvai maradtak a darálás után.
Ha kiszámolnám, hogy anyagilag megéri-e a befőzés, arra jutnék,
hogy nem éri meg, hiszen a zöldség árán kívül rengeteg gázt használtunk el
(hiába égett csak kis lángon), aztán sok víz is elfolyt a termés és az üvegek
mosásakor, a munkánkról nem is beszélve. De mégis megéri, hiszen ebben a lében
nincs se cukor (amit szinte minden bolti lébe és sűrítménybe tesznek), se
tartósítószer, csak a színtiszta zöldséglé. Nem kell bele tartósító, mert a
forró levet rögtön üvegbe tesszük és lezárjuk, hűléskor pedig a vákuum
beszippantja a tetőt.
Jó tanács, hogy az üvegek lezárásakor vegyétek igénybe egy erős
férfi segítségét, aki brutálisan rácsavarja a tetőt (de annyira azért nem
brutálisan, nehogy megszakadjon a menet).
Alma
(fotók: Alma)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése