Anya kontra írónő

Csodina írása:

Gyanútlanul ülök a gép elé, gyorsan megnézem a leveleket és aztán indul a nap. Gyorsan, amíg még nem ébredtek fel teljesen a gyerekek és még nem teljes a hangerő és a káosz.

Még kicsit zsibbadt vagyok, amikor meglátom a LEVELET. Aztán egy pillanat alatt ébredek. „Ma egy lendülettel elolvastam a Sorsfonatot. Nagyon tetszett! Van folytatás is? Biztos sok minden történt az elmúlt 10 évben is!” 

Igen, hajjaj! Kb. 3 könyv. Vagy két vastagabb kötet. A vázlat megvan, néhány fejezet is. Összegyűjtöttem azokat a levelezéseket és naplótöredékeket, amik segítenek majd a kronológiában. A baj csak annyi, hogy legalább egy éve hozzá sem nyúltam, mert olyan a könyvírás, hogy beszippantja az embert. Ráadásul tele van démonokkal a pince és oda kell bemenni a mumusok közé. A múltamba, az agyamba, a tudatalattimba. Ezért folyamatosan főzök-mosok-mosogatok, gyerekeket nevelek, itthon tanítok, programokat szervezek és bár tudom, hogy ennek nagy része pótcselekvés, jó kifogások arra, hogy miért nincs időm írni.

De ez a levél érzem, hogy az utolsó csepp. Valami megváltozik bennem tőle. Kinyílik egy ajtó a lelkemben és már nem tudom visszazárni. És jön a hang belül: Karácsony. Karácsonyra meglesz. A másik hang: Úristen, hülye vagy? Addigra nem lehet meg, kevés az idő, sok a gyerek, főzni-mosni-takarítani kell… És érzem, hogy valami átalakul, végérvényesen megváltozik. Az első hangot dédelgetem, a második hang elhalkul.

Szerzőtársam, a párom már szinte kész tényként kapja a feladatot: megírjuk. Karácsonyra kézben lesz a könyv. Csak kicsit hökken meg, vállalja. Végül is enyém a nagyobb falat. Én írom meg először, ő már csak hozzáteszi a saját emlékeit - az ő pincéjében kevesebb a mumus. Aztán a tördelés, szerkesztés, borító, nyomdaszervezés már megint az enyém. Mindez négy kicsi gyerek (és két néha hazajövő nagy) mellett. Vállalom? Vállalom. VÁLLALOM! Meg tudjuk csinálni. Meg tudom csinálni. Mert nem egyedül kell, mert itt az erő, mert sokan várják és hisznek bennem. Hiszek magamban.

Kedves Olvasó! Te mit halogatsz? Mi az a küldetésed, amit halaszthatatlan házi teendők halmozásával magad előtt tolsz? No, kapd csak elő Te is! Karácsony a határidő. Meg tudod csinálni. Megcsináljuk, vállalod?

Én most megfogom a telefonom és megszervezem, hogy legyen időm. Már a mai napot másképp csinálom és legalább egy oldalt megírok. Vagy akár egy egész fejezetet. Te mit teszel ma?

(technikai közlemény: aki tudja, hol van a kikapcsoló gomb, vagy legalább a hangerő-szabályozó a gyerkőcökön, az AZONNAL szóljon!)

Csodina

Csodina könyve: Párkapcsolati szakácskönyv, Atarvis könyve: Sorsfordító gondolatok, Közös könyvük: Sorsfonat
(fotók: Csodina, az angyalkás képet Kondor Péter készítette)