Jobb agyféltekés rajz

A jobb-agyféltekés rajz segítségével az ember nem is annyira rajzolni tanul meg, inkább látni.

Réka írása:

Néhány évvel ezelőtt, még a máriahalmi időkben lépett be az életünkbe a jobb agyféltekés rajzolás. Először tanfolyammal kacérkodtunk, de borsos ára miatt inkább a könyvet vettünk meg, és vele együtt a munkafüzetet. Családi körben kezdtünk neki az alkotásnak eme új módszer segítségével.

Aki ismer, az tudja, hogy nálunk a gyerekek, az anyjukhoz hasonlóan, nagyon szeretnek ceruzát fogni a kezükbe – egy kivétellel. Kende fiam szívesen alkot bármiből, legyen az fa, sár vagy bőr, de mind az írást, mind a rajzolást utálja. Amúgy is nagyon szimpatikus volt számomra a jobb-agyféltekés rajzolás, de amikor azt láttam, hogy a ceruza-gyűlölő fiam rajzol, szívesen rajzol, és egyre jobban rajzol ennek segítségével, akkor végleg belopta magát a szívembe.

Az ember ennek segítségével nem is annyira rajzolni tanul meg, inkább látni. Már szemszögből szemléljük a világot, ha B-módból J-módba kapcsolunk át. Azaz a gondolkodás és elemzés helyett az átfogó képeké lesz a főszerep.

A rendszeres gyakorlást később nemcsak családi szinten űztük, hanem a falubél rajzos-mesés foglalkozásokba is becsempésztem jobb-agyféltekés technikákat (fejjel lefelé rajzolás, negatív terek ábrázolása…)

Később szert tettünk Betty Edwards újabb könyvére, ez a „Jobb agyféltekés művész”. A különös az volt, hogy míg az első könyvnél az elméleten csak felületesen siklottam át, és a gyakorlatokra helyeztem a hangsúlyt, addig ezúttal főként az elméleti rész fogott meg.

Annak kutatása, hogy a jobb-agyféltekés rajzolási technika segítségével hogyan fejleszthető az alkotókészség, hogyan bontakoztatható ki jobban a kreativitás.

Az alkotási folyamat a szerző után szabadon:

1.      Első megérzés

2.      Információk felhalmozása, telítődés

3.      Érlelődés

4.      „Megvilágosodás”

5.      Kidolgozás

A második és az ötödik szakaszhoz van némi köze a bal agyféltekének, de a többi szakaszhoz (különösen a megvilágosodáshoz) arra van szükség, hogy átkapcsoljunk J-módba.

A rajzolás egyfajta nyelv, amely a beszédhez képest szintén sok információt hordoz, de a vizuális nyelv segítségével csomó olyan dolgot is kifejezhetünk, amelyeket szavakkal csak nehezen, vagy egyáltalán nem. Ilyen információk rejlenek akár az aláírásunkban vagy a vonalvezetésünkben. A rajz segítségével láthatóvá tehetjük lelkünk mélyéből fakadó érzéseinket, kifejezhetjük vele személyiségünket, akár egy egész problémát felvázolhatunk (é persze meg is oldhatunk) segítségével. Ezeket a rajzokat az értő szem úgy olvassa, akár egy könyvet. Manapság egyre elterjedtebbek a rajz-elemzések, különösen ajánlom Molnár V. Józsi bácsi gyermekrajz-elemzéseit.

A látás alapvető készségeit kell először kifejleszteni magunkban; ilyenek: a szélek és kontúrok, a negatív terek, a viszonyok és arányok, a fények és árnyékok, valamint az egész látása.

Engem ebben az egész alkotói folyamatban különösen az érdekelt, hogyan is történik az érlelődés, amely után hirtelen bekövetkezik az a bizonyos „Áhá!”-érzés. Ezt a legjobb úgy tenni, hogy agyunkat egyszerűen arra utasítjuk, hogy kérdésünkre találja meg a választ. Mintha bedobnánk egy levelet a postaládába: „Itt a feladat. Oldd meg!” Míg mi közben lazítunk vagy egészen más dologgal foglalkozunk, addig a tudatalattink keményen dolgozik. És egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás, megkapjuk a megoldást.

Persze a jobb agyféltekés rajzolásban maguk a gyakorlatok is rendkívül izgalmasak, mint például a rajzolás új nézőpontból, a villámgyorsan vagy csigatempóban véghezvitt kézmozdulatok, a kifordított nézetek, a pásztázás vagy a képsík alkalmazása.

A rajzolás egyesek számára komoly munka, de nézhetjük a vidám oldalát is érdekes feladatokkal (vizuális észlelési fejtörők) vagy trükkös rajzokkal (optikai csalódások).

A könyv utolsó kötete már kilép a fekete-fehér világból és a színekről szól. Például arról, hogyan fejezzünk ki érzelmeket, hangulatokat pusztán színekkel. Aki a színek világába belemélyed, megismeri a színértékeket és a színelméletet, valamint, ami számomra a legizgalmasabb:a színek jelképrenszerét. Ha csak harmonikusabban látjuk, illetve állítjuk össze magunkon és környezetünkben a színek harmóniáját, máris sokat adhat számunkra a jobb agyféltekés rajzolás.

Réka

(fotók: Réka)