Ágyak és vágyak

Vajon mennyire számít a nászi ágy nagysága, milyensége, elhelyezkedése? 

Meső írása:

Gyógyító társaimmal mostanság gyakran felmerült a kérdés, hogyan lehet segíteni azoknak a pároknak, akik szülés után valahogy nem tudnak újra egymásra találni a testiségben. Sőt, valamelyikük egyenesen irtózik a gondolattól is, hogy a másikkal meztelen közvetlenségben kell lenni. 

Sokféle okosságot előmerítettünk tapasztalatos gondolataink közül, de egyvalamin párommal kezdtünk idehaza meditálni. Vajon mennyire számít a nászi ágy nagysága, milyensége, elhelyezkedése? 

Persze a spirituális lakberendező hagyomány beszél a fekhelyről, de kizárólagosan mint alvást biztosító tárgyról esik szó. Arról nem, hogyan szolgálja az örömszerzést. 

Kedvesem szerint egy megfelelő szerelmező alkalmatosságnak akkora a mérete, hogy ha a pár középen fekszik és mindkettő oldalra kinyújtja szabad karját amivel éppen nem a másikat öleli, akkor kényelmesen végig tudja nyújtani karját az ágy széléig, mindennemű behajlítás nélkül. Édes összeolvadásoknál teret biztosít a megvalósításhoz, alvás közben, ha a pár szeretné álmát a másiktól függetlenné téve összegömbölyödni a saját térfélen, kibújva az ölelésből, hogy hajnalban vissza lehessen oda kifliződni, akkor minden verzió és funkció tökéletesen támogatott. A miénk persze tökéletes. 

Amit pedig én tettem hozzá, hogy ne legyen magasan. Legyen meg az a biztonságérzetem, hogy bárminemű kontroll vesztett tudatállapotban sem kapok agyrázkódást, ha hirtelen a földön találnánk magunkat. 

Aztán elgondolkodtunk azon is, mennyire feszélyező tud lenni az olyan ágy, amit muzeális darabként ágyaztak, keményített-vasalt ágyneművel, és szinte lelkiismeret furdalásod lesz, hogy tönkreteszed valaki műalkotását. 

Az ágy rugózata sem mindegy. Ha próbáltál már vízágyon, vagy gumimatracon szeretkezni, elképzelésed lehet arról, milyen lehet a Holdon manőverezni. 

Ha az ágynak fejtámlája van, az általában sokfunkciós tud lenni. Ha tömör a támla, az esti olvasást támogatja a nekidöntött párnákkal, ha rácsos az ágyvég, akkor bizony a kapaszkodást. Spirituális szakirodalmak szerint a fém ágy használata nem szerencsés. Már nem emlékszem pontosan miért, de azt tudom, hogy maikor nekem is az volt, ezoterikus szakmatársaim szörnyülködve konstatálták a látványt. 

Az ágy vége bekeretezi a mozdulatokat, szűkíti a teret. Ha csak nem akkora az ágy, hogy az ember lánya-fia maga dönthet úgy, hogy nekiveti talpazatát a kitámasztás érdekében. Egyáltalán, minden oldalról nagyon zavaró, amikor ritmikusan beütögeted magad a valahová, és tudod, ha elmozdultok a tutiból, már nem lesz ugyanaz a konstelláció. 

Visszatérve a szülés utáni elidegenedéshez. A nők szoptatás idején egy prolaktin nevezetű hormont termelnek, mely figyelmüket és idegszálaikat a kisbaba életben tartására ösztönzi, a hangsúlyt eltolva a párkapcsolatról az baba-anya kapcsolat felé. Párkapcsolat függő, hogy ehhez a férfi hogyan viszonyul-társul. Tudja-e érzékelni párja változásait, rezdüléseit, mibenléteit. Tud-e önzetlen lenni és nagyvonalú, annak tudatában, hogy ez az állapot nem tart örökké. Tudja-e ilyenkor más formáit találni a szeretetnek, szerelemnek? 

Az anyáknak pedig azt szoktam mondani, hogy a többnejű társadalmakban szoptatás idején szexuális felmentést kapott az asszony. Ma azonban egyetlen férjember toporog a küszöbön, és tudatosan, minden hormonok ellenében kell figyelni a társra is. 

Itt jegyzem mag, ha két ember valóban társa egymásnak, ezeket a dolgokat nem kell magyarázni. Mert valahogyan érzik mindketten, mi ilyenkor a helyes az együttélésben. Ahol pedig a kapcsolatban alapvető differencia van, sajnos ez időben a szakadék sanszosan növekedik. Ha már ágyról beszélünk, ebben az időszakban sok pár külön szobába költözik a nyugalom kedvéért. És félő, hogy többé nem tolják össze a ketté-fűrészelt nászi ágyat. 

Persze, vannak asszonyok, akik másféle hormonkoktélt kevernek már szoptatás idején is, és szülés után pár nappal, minden orvosi tilalom ellenére lerángatják a nadrágot, aztán persze sunnyognak a nőgyógyászati kontrollon. Mit is mondjanak a fehér köpenynek. A jó hír az, hogy a bábai hozzáállás szerint szülés után akkor lehet szeretkezni először, amikor a nő megkívánja, és magára-magába édesgeti a férfit. A rossz hír az, hogy a férfiember hiába várja az orvos által előírt kötelező hat hetet, ha az asszony csak fél év múlva engedi magához teljes befogadásban. És itt a hangsúly. Hogy a szerelmezésnek ezernyi útja-módja van a "közösülésen" kívül. Aki nem él a kincses tárház más lehetőségeivel, mélyhűtőt varázsol idővel a saját kapcsolatából. 

Létezik gátmetszés, annak varrata, annak fájdalma, és attól való idegenkedés. Létezik császármetszés utáni nehezített pálya. Létezik férfi, aki undorodik várandósságában kerekedő, későbbiekben tejben tocsogó csecsű asszonyától. Létezik nő, aki tudat alatt nem tudja összekötni az anyaság madonnai szentségét a szerető kurtizánságával, s a két archetípus várandósság alatt, avagy szülést követően végleg elidegenedik egymástól. 

Ami pedig nem csupán erre az időszakra jellemező meghatározóság, az a libidó, mely egyéni, egyedi, különböző. A nőknél erősen játszik a menstruációs cikluson belül megélt forróbb megkívánós, és hidegebb elutasító időszakok. És mindkét félnél létezik az a fajta biológiai vekker, mely arról ketyeg, mely napszakban kívánom jobban a páromat. Átlag statisztikák szerint a férfiaknak reggel áll a dárda, a nők öble még alszik. Délelőtt, kora délután a férfi még aktív, a nő beéri a megébredéssel párját és vágyódni kezd érzelme és alfele. Estére teszik a romantikus novellák a szerelmezés idejét, pedig addigra mindkét ember fáradt, a vacsora elnyomta őket, a vörösbor álmosít... Legtutibb lenne a kora délutáni órákban hancúrozni. Igen. Pont akkor, amikor az átlag állampolgár a munkahelyen teljesít. Hétvégén ebédet főz, vagy a gyerekeivel kirándul. 

Na, és akkor meg is érkeztünk a családi lét fontos szereplőihez. És a nagy kérdéshez, hogyan, s mikor szerelmezzünk, ha a kisbaba ott szuszog a minden pillanatos éberségben és vigyázásban, vagy amikor a nagyobb már le tudja nyomni a kilincset, sőt, a kamasz mellett, aki később tér nyugovóra, mint kedves szülei... 

Meső