Tükröm, tükröm

Öltözködés és külsőségek.

Andi írása:

Azt tartják, egy nő öltözéke sok mindent elárul. Információt ad értékrendünkről, pillanatnyi hangulatunkról, a nőiességhez való viszonyunkról. Sőt, lelkünk fejlettségéről, finomságáról is tanúskodik.

Megfigyeltem, ha jól vagyok, esetleg emelkedett, ünnepi a hangulatom, gyakran nyúlok a fehér vagy világos ruhadarabokhoz, vidám mintákhoz. Ez a "viselet" még inkább fokozza az amúgy is remek közérzetemet.

Pirosat ritkán veszek fel, pedig ez az a szín ami mindenkinek jól áll. Az arcot ragyogóvá teszi, legtöbbünk egyéniségét kiemeli. Energetizál, sőt a hidegben melegítő hatása is van.

Szürkét, feketét is csak ritkán öltök magamra. Nekem ezek a színek elrontják a hangulatom. Bár ha éppen rossz passzban vagyok, vagy csak el akarok vegyülni a tömegben, ezek a színek segíthetnek. Persze vannak kivételek: van amikor egy "kis fekete ruha" is tud nagyon elegáns, sőt, szexi is lenni. Azonban a legtöbb nőt sápasztja, és egy kiló sminket igényel a viselőjétől.

Ruháink színe vágyainkat, álmainkat is kifejezheti:
A "nagy rózsaszín kedvelők" romantikára, kényeztetésre, szeretetre áhítoznak. Valamint új barátságokra, ismeretségekre.

Aki változásra vágyik az életében, gyakrabban viseli a kéket. Mivel ez a szín a "levegő elem", a mozgás színe, jó szolgálatot tehet "megrekedtnek" érzett életünk kimozdítására, felfrissítésére.

A piros egyértelműen a szerelem, a szenvedély, a tűz, az élet, a pezsgés színe. Hordjuk bátran, ha éppen ezek hiányoznak az életünkből.

Fontos a ruha anyaga is: a műszálas ruhák elzárják a csakráink működését, nem kering az "életenergia", egy idő után meg is betegíthetnek. Viseljünk inkább len, pamut, kender, és tiszta selyemből készült ruhákat. Ezek természetes anyagok, erősítenek, energiával töltenek fel.

A ruháim színek szerint vannak összerakva a szekrényemben. Nekem ez bevált. Reggelente kinyitom a szekrényt, és várok.... Általában az intuíció, a belső hang alapján választok felsőt, blúzt aznapra. Azt szoktam felvenni, ami " megszólít." Megérzem, hogy aznap milyen színre van szükségem. Szoknyát a felsőhöz viszont összeillőség alapján választok.

Nadrágot csak télen szoktam felvenni. Nyáron csak nagyon ritkán: pl: koncert, kirándulás. A szoknyákban felszabadultabbnak érzem magam. Nadrágban egész nap csak "szenvedek."

Megfigyeltem, hogy a legtöbb nőnek sok ruhája van, mégis van néhány kedvenc darab, és azokat váltogatja, mint ahogyan én is. Ha egy-egy darabot már régóta nem öltöttünk magunkra, érdemes elajándékozni, kiselejtezni, az átláthatóság érdekében. Másnak jó szolgálatot tehet.

Mindig magamnak öltözködöm, soha nem a külvilágnak. A legfontosabb, hogy jól érezzem magam a "viseletben." Soha ne a divathoz igazodjunk. Találjunk rá a saját stílusunkra, egyéniségünkre. Hisz minden ember szép és megismételhetetlen. Hangsúlyozzuk az egyediségünket.

Úgyis annyi "egyenfej" és "egyenruha" tünik fel az utcán mostanság. Mindenkinek más tetszik, más az ízlése, ne akarjunk senkinek megfelelni, csak és kizárólag magunknak.

Soha nem szerettem az idegen nyelvű, feliratos ruhákat. Úgy tartom, ha magyarok vagyunk, akkor ha mód van rá, saját hagyományainkat ápoljuk, "nyelvünkön szóljunk!" Azért én sem járok állandóan népi blúzban, bő szoknyában...

Én a "valami új, valami régi" elvét tartom jónak. Egy kis hímzés, egy kis magyar szimbólum a múltból, a 21. századnak megfelelő ruhákon. Vagy némi népies beütésű szabásvonal. A jelenen átsejlő múlt és hagyomány. Éltessük hát az értékeinket.

Korunkra jellemző lett a külsőségek túlhangsúlyozása. Persze ennek hátterében üzleti érdekek, pénz áll. Van aki az önbizalomhiányát igyekszik kirívó öltözékkel kompenzálni. Sok nő esik abba a csapdába, hogy túlságosan sokat foglalkozik a külsőségekkel, a lelkét, szellemét azonban háttérbe szorítja. Itt is fontos az "arany középút" - a kisugárzás, az összhatás a lényeg.

És létezik a másik véglet is: valaki már lelkileg, szellemileg nagyon magas szintre jutott, spirituálisan is nagyon topon van, azonban ha ránézünk a külsejére, csapzott, elhanyagolt. Számomra ő sem hiteles ember.

A harmonikus külső legtöbbször mégis belülről fakad. Ha boldogok vagyunk, a szemünk csillog. Ezzel úgysem érhet fel semmilyen drága kozmetikai kezelés.

Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy egy boldog, töltődéssel telt nap, éjszaka után, másnap reggel a tükörbe nézvén csoda történik: csillogó szem, kisimult bőr, mínusz tíz év az eredmény. És semmilyen krémet nem kentünk magunkra lefekvés előtt.

Hajviselet:
Festeni avagy nem festeni? Örök dilemma. Manapság már alig látni természetes hajszínű nőket. A szőke fekete akar lenni, a barna hajú szőke, netán vörös. Pedig a kémiai hajfestékek nagyon károsak, azonban roncsoló hatásuk csak évek múlva mutatkozik meg. Elvékonyodott, töredezett, ritkuló haj az eredmény!
Ha már mindenáron a festés mellett szeretnénk dönteni, használjunk gyengébb hatású színezőket. A henna csodákat tesz. Igaz világosítani nem lehet vele, de az ősz hajat befedi, és gyönyörű természetes árnyalatokat lehet vele elérni.
Én tavaly próbáltam. Egy-két használat után a hajam nagyon megerősödött, csillogóvá vált. A fodrász is észrevette a különbséget. Mivel kicsit nehéz beszerezni, abbahagytam, de hamarosan visszatérek a henna hajfestésre.

Őszülő haj??? Előbb - utóbb mindenki találkozik a jelenséggel. Fessünk vagy ne? 
Az ősz haj régen a bölcsesség, a szellemiség, a tisztelet szimbóluma volt, és nagy megbecsülésnek örvendett a viselője. Nekem kimondottan tetszik is néhány ősz hajszál, mondjuk egy dús, hosszú barna hajkoronában. Olyan természetessé, élővé teszi a viselőjét.
Engem sem zavarnak az ősz szálaim, ha mondjuk nem érzek kedvet a festéshez. Azonban nem árt óvatosnak lenni: több emberrel beszélgettem erről, és sokan az őszülő, festetlen hajat nőknél az igénytelenséggel társítják.

Voltam már szőke, barna, vörös is. Ahogy a képeket elnézem, nehéz dönteni, hogy melyik áll jobban. Úgyis a lélek szólal meg a fotókon, ami örök és állandó - barnán, szőkén, feketén is. 

A hosszú hajú nő inkább a hagyományos értékek követője. A rövidebb haj határozott, modern gondolkodásra utal. Itt is vannak kivételek. A legfontosabb, hogy egyéniségünkhöz passzoljon, jól érezzük magunkat a frizuránkkal.

Csodákat tesz és hajnövesztő hatású a ricinus olajos hajpakolás. Érdemes utánanézni és kipróbálni.

Manapság a városi szennyes, poros, szmogos levegő gyakori hajmosást igényel. Gyermekként hetente mostam hajat, mostanában 2-3 naponta rámjön a hajmosási kényszer.
Mivel a folyó víz tisztítja az aurát, könnyen lehetséges, hogy hajmosással szeretnék " megszabadulni" azoktól a hatásoktól, amik napközben értek: a stressztől, az idegességtől, a negativitástól. Tiszta hajjal azonnal könnyebbnek, felszabadultabbnak érzem magam.
Hajszárítás: a napfényben szárított haj egészséges lesz, a nap fényes energiával tölti fel a hajszálainkat.

Arcápolás, smink:
A boltokban kapható kozmetikai szerek tele vannak tartósítószerekkel, méreganyagokkal. Többet ártunk vele, mint használunk.

Vicces, de én még soha nem tapasztaltam, hogy valamilyen arckrém használt volna. Ha már mindenáron krémezni akarunk, érdemes valamilyen tiszta, esetleg bio krémet választani.
Arcmosásra, mosakodásra kiválóak a kézműves, természetes összetevőkből előállított szappanok.

Smink: a natúr, smink nélküli arcra szavaznék, ha jól állna. De tisztában vagyok az adottságaimmal, és így a "kevés" smink mellett döntök nap mint nap. 
Sminkeléskor figyeljünk arra, hogy ne nyomjuk el a valódi egyéniségünket, csak hangsúlyozzuk ki az előnyös tulajdonságainkat. Ne akarjunk mindenáron másnak, fiatalabbnak látszani, mű arcot készíteni.

Kiváló arcfiatalító módszer a szaunázás, vagy az otthoni gőzölés is.

Kisebbik lányom nagy mestere a bio, házi szépítőszerek, kenceficék összeállításának. Hatásos arcradírt, fürdősót, arckrémet is készített már nekem.

Azt vallom, hogy egy lány, nő, otthon se legyen elhanyagolt, legyünk ápoltak, valamennyire csinosak is, míg a háztartási munkálatokat végezzük. Kedves Tanítóm szavait idézném: előfordul, hogy valakit a párja már vagy 20 éve csak az elnyűtt, kopott, kinyúlt, egyetlen szabadidő ruhájában látja tevékenykedni.
Ide azért ne jussunk Kedves Lányok-Asszonyok, még ha a négy fal között vagyunk is. Az étel íze is finomabb lesz, ha az elkészítéséhez " összekapjuk" magunkat, és kedvenc zenénk vagy egy jó előadás hallgatása közben kavargatjuk az ízletes finomságot!

Na jó, azért nem kell hozzá kisestélyit felvenni.

Andi

(fotók: Andi)

Mosakodás háziszappannal

Alma írása:

Ahogy emlékszem, gyerekkoromban csak két-három féle szappant lehetett kapni a boltban, de mondanom se kell, hogy az is bőven kielégítette az igényeket (még régebben meg csak egyféle volt: az, amit otthon főztek). Volt aztán a híres Fa szappan, ami valóságos kincsnek számított. Külföldről hozták be, kézről-kézre járt, igen meg volt tisztelve az, aki egy ilyet kapott nevenapjára. A világért se mosdottunk volna vele, a ruhák közt tartottuk, hogy beillatosítsa a szekrényt. Akkor nem gondoltam volna, hogy évek múltán az annyira óhajtott illatos pipereszappanok helyett előnyben fogom részesíteni az egyszerű háziszappant, de azt se gondoltam volna, hogy a Fa szappan a legolcsóbbak között lesz a sarki boltban, ugyanakkor a leggyengébb minőségűek között is…

A tudatosodás és egyszerűsödés jegyében egy ideje már egy kisvárosi manufaktúrából rendelem a háziszappant, amit mosakodásra, néha hajmosásra, és kézi mosásra használunk (és nemrég kaptam egy jó ötletet: lereszelve mosogatószer is lehet belőle). Egyáltalán nem zavar minket, hogy a szappannak nincs virág (vagy tengeri áramlat, szibériai fenyőerdő, esetleg jeges gleccser) illata, megszoktuk ezt a háziszappan-szagot.

Mivel a postaköltség jobb kihasználása érdekében egyszerre 10-15 kilót rendelek, így jó előre be kell ruházni, de aztán egy (két) évig nincs az embernek rá gondja. Attól ne féljen senki, hogy ráromlik ez a mennyiség; a szappannak nincs szavatossági ideje. Én találtam a szekrény mélyén 6 éve lejárt (?) háziszappant (egy másik, azóta megszűnt üzem termékét), és ugyanúgy elhasználjuk; habzik, tisztít, szóval nincs semmi baja – igaz, aszottabb, mint a vásárláskor volt. De valakitől hallottam, hogy a nagymamája padlásán megbújó több évtizedes szappantömböket is felhasználták, és semmi bajuk nem volt (és nekik se lett semmi bajuk).  

Így, egy dobozban, ömlesztve érkezett a 10 kiló háziszappan

Megjegyzem, hogy ez nem azt jelenti, hogy mi nem szeretjük a piperét! Kaptam már ajándékba nagyon jó illatú szappant, amiből 10 deka többe került, mint a háziból egy kiló. Csak úgy “olvadt” az anyaga, hamar fogyott, pedig az eszembe se jutott, hogy a piszkos zoknik talpát súroljam vele; csak mosakodásra használtuk. A pillanatnyi jó illaton kívül semmi hozzáadott értékét nem tapasztaltam, ezért nem valószínű, hogy rendszeresen fogunk ilyet használni.

Manapság nagyon sokan készítenek otthon szappant, sokan ezzel egészítik ki jövedelmüket. Ezek a kézműves szappanok nagyon gusztusosak (szinte beleharapna az ember), jó illatúak, csábítóak, és… többnyire nagyon drágák. nem tudom, ki hogy van vele, de nekem drága egy 10 dekás szappanért a 800 forintos ár, bármennyi gyógynövény és organikus kecsketej is van belefőzve. Ezeket tehát csak messziről tudom csodálni.

Aki bővebben érdeklődik a szappanok összetevői iránt (pl. hogy tartalmaznak-e kőolajat), annak ajánlom figyelmébe a Tudatos Vásárlók szappantesztjét, ahol többek között az is megtudható, hogy az egyik legkedveltebb szappanmárka egyik összetevője rákkeltő, ezért több európai országban is be van tiltva, míg itthon főleg kisbabákat mosdatnak vele…

Alma

Búza őrlése házilag

Alma írása:

Kenyeret már sütöttem itthon bolti lisztből, de most, hogy újra jó a kézi-malmom, végre itthon őrölt lisztből készült a kenyerünk.

A búzát sajnos boltban kellett megvennem, elég drágán, de kutatom a lehetőséget, hogy jó minőségű gabonához jussak, lehetőleg magától a gazdától.

A kézi-malommal való őrlés nem könnyű. Az én malmom őrlésének finomsága állítható, és minél finomabb lisztet szeretnék, annál nehezebb a munka. De ez nem baj, legalább jobban megbecsüljük a lisztet, ráadásul eddig még mindig akadt jelentkező; a gyerekek versengtek, hogy melyikük  tekerhesse a kart.

A garat kétosztatú, a kisebbik a pelyhesítőé

A liszt durva és sötét

A kész liszt teljes kiőrlésű, vagyis benne van a búzaszem minden része. Ha az ember finomlisztet akar, akkor meg kell szitálnia. A szitán fennmarad a korpa, ami szintén nagyon hasznos.

A frissen megszitált korpából öntöttünk az épp reggeliző kisfiunk joghurtjába is, míg nem nézett oda. Visszafordulva folytatta az evést, és gyanús volt neki, hogy az előbb még nem volt ilyen sűrű és darabos az a joghurt, de nem tudott ránk bizonyítani semmit, így fanyalogva, de megette a korpával feldúsított reggelit. Ezen kívül müzlibe is tesszük a korpát.

Előkészületek a szitáláshoz

Korpa

A házilag megőrölt és megszitált liszt (legalábbis a mienk) közel sem olyan fehér és finom (a finomságot itt az állagára értem, nem az ízére), mint a bolti. A mienk jóval durvább és darabosabb, a bolti liszt ehhez hasonlítva olyan, mint a púder.

A kenyér, amit a házilag nyert lisztből sütöttünk, nagyon jó ízű lett. Fele teljes lisztből készült, a másik felét megszitáltuk. Talán nem is kell mondanom, hogy mennyivel egészségesebb frissiben őrölt teljes lisztből sütni, amiben még minden hasznos anyag benne van, mint a boltiból, ami hosszú hónapokig megőrzi a szavatosságát (de nem a beltartalmát).

Az itthon sült kenyérnek kemény a héja, nem úgy, mint a boltié. Ezt rossz foggal nem lehet megrágni.

Régen nem volt szükség zselés, hűthető, világító, zenélő rágókákra; a fogzó babának csak a kezébe nyomtak egy kenyérhéjat, és azon boldogan elnyámmogott.

Az én malmom kétfunkciós: pelyhesíteni is lehet vele. A pelyhesítés sokkal könnyebb és haladósabb munka, mint az őrlés. A gyerekek ezt is boldogan végzik, és ami fontosabb: boldogan meg is eszik, hiszen saját munkájuk gyümölcse a búzapehely, így sokkal kívánatosabb.

Az itthoni müzli pehelyből és korpából áll (és persze tejet öntünk rá). A gyerekek nem hiányolják az édes ízt, de ha valakinek hiányzik, tehet bele mazsolát, magvakat (pl. diót), vagy mézet.

 

Jól látszik a búzapelyhen, hogy a malomkő nem darálja meg, csak szétlapítja.

A kenyeret és a gabonát mindig nagy tiszteletben tartotta a nép; a katolikusok keresztet rajzolnak a kenyérre megszegés előtt. Néhány vidéken a búzát egyenesen “élet”-nek nevezik!

Alma

(fotók: Alma)

Gyüttment fesztivál - Csobánkapuszta

 Tágul a Szeretet Tere

Piroska írása:

Az úgy volt, hogy először nem akartam menni Csobánkapusztára. Már megint egy fesztivál, tömeg, evés-ivás, sok duma, Sun, Rainbow, nem is tudom. Voltam már fesztiválozni eleget, nem hiányzott. Aztán felhívott Eperjesi Tomi barátom, a szervező csapat egyik tagja, hogy a Szeretet Tere Műhelynek ott a helye ezen a fesztiválon… Mert ezek a fiatalok pont azt teszik, amiről az Anasztázia könyvek is szólnak, csak épp nem a könyvekből vették… Milyen jó lenne, ha találkoznának ezek a pontok.

Na jó, kicsit utánanéztem a Gyüttmenteknek. Fiatalok a Magyar Vidékért Alapítvány… Városi paraszt vidékre szeretne költözni… Céljuk az ember és a természet kiegyensúlyozott viszonyának helyreállítása…

Aztán az is beugrott, hogy én is “gyüttment” vagyok. Nagyközségben születtem, faluban nevelkedtem, városban élek, külföldön is éltem, s most vidékre tartok. Gyüttem és mentem a világban eleget. Ott a helyem!

A végtelennek tűnő földutakon és lélegzetelállító dombokon is túl, a rekkenő hőségben, árnyas fák alatt találtam meg Csobánkapusztát. Nem volt nagy tömeg délben, amikor érkeztem, egy-két ember lézengett erre-arra. Jó kezdet…

A szervezők olajozott együttműködésének köszönhetően 5 perc alatt a helyemen voltam karszalaggal az előadásom helyszínén, a Fonó csevegőjében. Előtte még a Bölcselőben hangolódtam Szűcs Gergely gyümölcsész tájízű előadásán, amelyet csak nehéz szívvel tudtam otthagyni. Érdekes, hogy honnan került elő hirtelen a semmiből vagy 40-50 ember erre az előadásra… Nem is értem.

A Szeretet Tere előadás teljesen interaktív és nagyon bensőséges hangulatú volt. Bemutatkoztunk, palacsintáztunk, nevettünk, megoldásokat kerestünk, figyeltünk, együtt voltunk. Gyorsan előkerült az iskolatéma, szívem ügye, ehhez segítségként ott volt velünk volt a Boróka Ház tanuló közösség két tagja is Diósjenőről. A szervezők közül is voltak ketten, rég látott barátok, Tomi az édesanyjával együtt. Ezt is jó volt látni, mert a generációknak újból meg kell találniuk egymást, hogy béke lehessen, és hogy tanulhassunk egymástól. Tomi édesanyja fogalmazta ezt meg bölcsen a fiával kapcsolatban: “Kicsi korában én tanítottam, most meg én tanulok tőle.” Hát ilyen egyszerű ez.

Ahogy “gyüttem-mentem”, folyton ismerősökbe és barátokba botlottam. Ki kellett jönni Nógrádba (80 km-re Budapestről), hogy találkozzunk. Szóval ott van az a közös “ügy”, hogy vidéken van ám az igazi élet, mert ott van elég élhető TÉR. Sokat beszélgettünk ezekben a napokban arról, hogy milyen fontos a tér szerepe az életünkben. Mert sokan azt hiszik, nincs elég idejük, pedig valójában a terük az, ami hiányzik, s ez adja az időhiány érzetét….

Két élményem emelkedik ki a sok közül a Csobánkapusztán töltött napokból. Az egyik, hogy lóhátról egészen másképp néz ki a világ… S nemcsak a felülről szemlélődés, hanem az érzés is egészen különleges, amit az állattal megtapasztalsz…

A másik pedig Fanó Magdi (de rég vártam már, hogy találkozzunk!!! és ím), Smaragdfalva létrehozójának pártfogoltja, Illés őszinte kitárulkozása életének legnehezebb időszakáról, a próbatételekről és a reményteli jövőről. Mert kesereghet valaki naphosszat azon, hogy “jaj de milyen keserves az élet, hogy milyen sorsot adott nékem, és hogy mi is lesz most”, de jobb, ha aktívan keressük a megoldásokat és hagyjuk, hogy megtaláljon a jó is, ne csak a rossz. Nyitott szívvel lehet ezt, elfogadással, a jóra törekvéssel. Illést mintha egy védőangyal kísérné és terelgetné útját azon döntések meghozatalára, amelyektől most erőt és kitartást sugárzó lénye annyira lenyűgöző volt mindannyiunk számára.

Sok minden volt még, sorolhatnám napestig… Pár megfigyelést említek listaszerűen:

Az étel és ital nagyon finom, nagyon ízletes volt, adomány jellegű ellenértékért, nem láttunk ártáblákat. Elkészítésük és a kiszolgálás óriási alázattal és hatalmas jókedvvel párosult. Öröm volt kérni…

Minden építmény helyi alapanyagokból készült. A toalett komposzt, minden evőeszköz környezetbarát, gyorsan lebomló. A programok sokszínűek, a vidéki élet minden területét lefedték. Az elhasznált vizet tisztítás, ülepítés után újrahasznosították. Bárki beállhatott bárhová önkéntesnek, játékba, táncba vagy kipróbálni az eszközöket.  A kovácsmester elbűvölő személyiség (Fülöp Tibor Nagykarácsonyból) és nagyon értette a dolgát.

Egyetlen negatív pont, nekem, az éjszakai zene. Péntek este hajnal 2-nél is tovább tartott, alig vártam, hogy végre csend legyen. Nekem az erdő és természet egyenlő a csenddel, de persze megértem, hogy másoknak ezek a napok inkább a szórakozást jelentették. Szóval béke van.

Amit bánok: nem ültem fel a motoros sárkányrepülőre… lehet, hogy ilyen földi halandónak, mint én, nem is lehetett… Mindenesetre lefényképeztem. Már a földön.

Szumma szummárum: Jó volt! Szép volt! Jövőre ugyanitt!

Piroska

(Szeretet Tere Műhely)

(fotók: Piroska)

Térrendezés - Tájolás

Réka írása:

Az ember életének legnagyobb részét zárt térben tölti, tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen házban élünk. Fontosnak érzem, hogy a házunkat ne külföldi minták (pl. a ma divatos mediterrán vagy alpesi házak), hanem az ősi, hagyományos magyar térrendezés iránymutatói szerint építsük meg. Minden nép más: magyar ember lakjék magyar környezetben, magyar házban (és ez most csöppet sem magyarkodás).

Minden ház teremtés eredménye, maga a megvalósult képzelet. A ház magát az embert tükrözi, ha ránézek egy házra, rögtön bizonyos képzelet támadnak bennem annak lakójáról. Árulkodik annak koráról, neméről, életmódjáról, szokásairól. De emellett tükrözi világképét, hitét is. Az erős közös tudat maga a hagyomány, amit mi magunk, emberek hoztunk létre, isteni segítséggel. A változó időkben a hagyományok a legtöbb ember életéből szinte teljesen kiszorultak. Az építkezéseinket nemcsak a pénzügyi helyzetünk, de az irreális hivatalos szabályok is korlátozzák, sőt, maga a tudás hiánya is – ezért is született meg ez az írás.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy „térrendezés”, tuti mindenkinek a Feng Shui jut az eszébe. Ezt most semmilyen módon nem minősítem, ám arra fontosnak tartom felhívni a figyelmet, hogy van ám minékünk ősi hazai térrendezési hagyományunk is. Persze az is nagy kérdés, ki mennyire gondolkodik ősiben: egy régi magyar parasztházig menjünk vissza az időben vagy akár a jurtákig? (Én ugye ezt megtettem a magam életében, és két évig jurtában éltem.) Természetesen nem kell semeddig visszamenni, nem kell a múltban élni, hanem a jelenben – amibe azonban sok ősi hagyomány kiválóan beilleszthető. A hagyományok felélesztéséhez nemcsak a népzene, néptánc vagy népi kézművesség tartozik hozzá, hanem az építészet, a lakberendezés és a díszítőművészet is.

Ez a magyar térrendezésről szóló írás egy sorozat első darabja, amelyben most a tájolásról fogok bővebben szólni. A berendezésről, a jelképekről, az építkezés hagyományairól vagy a tér harmonizálásáról a későbbiekben esik majd szó.

Telkünk akkor tökéletes fekvésű, ha olyasmi forma, mint a régi Magyarország, a Kárpát-haza. Azaz észak felől dombokkal, fákkal védett, dél felé síkvidék, völgy, víz irányába nyitott. A „karosszék-forma” jellegzetessége, hogy kelet és nyugat irányában sem árt némi védelem, mondjuk lazább, ligetesebb gyümölcsfák vagy cserjék formájában.

Az égtájaknak és az ezeket uraló erőknek nagy szerepük van a házon belül is. A házat a legkedvezőbb a négy fő égtáj felé tájolni. Eleink a ház (anno a jurta) bejáratát is főként keletnek tájolták. Nekünk is célszerű a bejárati ajtót a ház keleti vagy déli oldalán elhelyezni. Lehetőleg min a négy égtáj felé nyíljanak ablakok, északot kivéve, délre pedig kifejezetten tágas nyílászárók, például üveg teraszajtók kívánatosak.

A ház (jurta) jobb oldala,a keleti-déli rész volt a férfiaké, a bal oldal, a nyugati-északi rész pedig a nőké. A férfiak területén állt a házi oltár, a család vagyona, a fegyverek és a szerszámok; az asszonyokén pedig a konyha és a hálóhelyek.

A kelet szent irány, színe a fehér vagy sárga, fémje az arany, jelképe a ló. A kikeletet, a tavaszt, a reggelt, az ifjúságot, a megújulást idézi megtermékenyítő, megtisztító erővel. Egy hálószoba szerintem alap, hogy kelet felé tájolt, a felkelő, ablakon besütő napra ébredni csodálatos érzés!

A déli irány színe a piros, fémje a vörösréz, jelképe a kakas és a gólya. Az életet, a nyarat, a delet (napszakot), az érett felnőttkort jelképezi, ereje éltet, feltölt. Nincs ennél ideálisabb hely a nappalinak vagy közösségi térnek.

A nyugati irány színe a sárga vagy zöld, fémje a sárgaréz, jelképe a kutya. A pihenésre, megnyugvásra, őszre, alkonyra, az időkorra utal, és összehúzó, összetartó erővel bír. Egy  csendes dolgozószoba vagy meditációs helyiség kerülhet például ide.

Az északi irány színe a kék, fémje az ezüst, jelképe a hal. A sötétséget, telet, éjszakát, a halált idézi, ereje szétszór, bomlaszt. Én északra kamrát, tárolót raknék.

Ezeket a tájolási irányelveket egy új ház építése előtt ajánlatos megfogadni, de az sincs végzetes bajban, aki lakásban, készen vásárolt házban lakik, mert habár a helyiségek átrendezése itt nehézkesebb, azért bizonyos kereteken belül funkciót lehet váltani. Ha végképp semmi esélyünk délre helyezni az étkezőnket vagy északra néz a gyerekszoba ablaka, attól még a fenti színekkel, jelképekkel erősíthetjük az adott égtáj energiáját.

Az én egyik nagy szívügyem a térrendezés, és remélem, ennek a cikknek a hatására többen elgondolkoznak az otthonukon, és a tettek mezejére lépnek.

Mindenkinek boldog térrendezést kívánok!

Réka

(fotók: Réka)