Élelmiszernek látszó tárgyak

Elmúltak azok az idők, mikor az ember vakon megbízhatott az asztalára kerülő termékben. A pótanyagok meg sem közelítik az általuk utánzott élelem minőségét.

Alma írása:

Ínséges időkben, pl. a II. világháború idején elegendő alapanyag híján az élelmiszereket utánzatokkal kellett pótolni, aminek persze mindenki örült, mert az éhezésnél sokkal jobb volt kávé helyett pótkávét (maláta vagy cikória), vaj helyett margarint, tej helyett tejport vagy sűrített tejet, és gyümölcslekvár helyett Hitler-szalonnát fogyasztani. Aztán kiderült, hogy ezek az utánzatok sokkal olcsóbbak, és – bár elvileg most nincs háború – éhség azért van (profitéhség), így a műételek most is jelen vannak az élelmiszerpiacon (jobban belegondolva szinte már csak műételek vannak).

Nemcsak háború idézheti elő az élelmiszer-helyettesítők megjelenését, hanem egyéb (gazdasági vagy politikai) okok is. A napóleoni háborúk idején az angolok blokád alá vonták Európát, és megakadályozták a kontinensen kívüli élelmiszerek behozatalát, így a nádcukorét is (ami a Karib-tenger térségéből érkezett). A nagy szorongatásban Napóleon felkarolta egy német vegyész találmányát: a cukorrépa is nagy mennyiségben tartalmaz cukrot, így azzal pótolták a nádcukrot, és édesítették az életet.

Akkoriban hazafias kötelezettségnek számított az élelmiszerkészletekkel való takarékoskodás

A másik példa egy élelmiszer megjelenésére az, mikor keletkezik egy alapanyag (általában valami folyamat melléktermékeként), és ki kell találni annak felhasználást. Erre példa a földimogyoró diadalútja. Az amerikaiak rájöttek, hogy egyik monokultúrás növényük, a gyapot, gyorsan kizsigereli a talajt, és valami olyan növényt kerestek vetésforgóként, ami a termőréteg nitrogéntartalmát segít visszapótolni. Ilyen növények voltak a pillangósvirágzatúak, például a földimogyoró (és a szója is). Igen ám, de a földimogyorót nem tudták mire használni, fogalmuk se volt, hogy mihez kezdjenek vele. Ám egy George Washington Carver nevű, még rabszolgaként született polihisztor a földimogyoró felhasználásának több 100 szabadalmát nyújtotta be, rájött többek között, hogy hajfestéket, cipőpasztát, gépzsírt és kenyérre való kenőcsöt is lehet belőle készíteni és ezzel földimogyoró-nagyhatalommá tette hazáját.
Napjainkban sok élelmiszeripari cég egyben vegyipari cég is, illetve fordítva. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a különböző tisztítószerek gyártása során keletkezett melléktermék történetesen alapanyaga a margarinnak (vagy más ételnek) is. A vegyipar és élelmiszeripar összefonódására (és lassan egyesülésére) nem kell jobb példa, mint az ételek címkéinek alapos tanulmányozása…
Most olyan termékeket gyűjtöttem össze, amik megtévesztésig hasonlítanak bizonyos élelmiszerekre, de mégsem azok.

sajt jellegű élelmiszerkészítmény, vagy lapka

Nagyon könnyen össze lehet keverni az igazi sajttal, mert az állaga, színe hasonló, ráadásul a hűtőpultban tartják a boltosok, a sajtok között. Nemcsak az a baj vele, hogy megtévesztik a vevőt (becsapásról nem beszélnék, hisz ezekre NINCS ráírva, hogy „sajt”), hanem még egészségtelen is, mert keményített növényi zsírt tartalmaznak (tej helyett!), ami emészthetetlen, és az érfalakon lerakódó transzzsírokat tartalmaz. Ráadásul nem is sokkal olcsóbbak az igazi sajtoknál! Járulékos kára a műsajtnak, hogy megadja a tejiparnak a kegyelemdöfést, hiszen ezeket a tárgyakat nem terheli a tejtermékek kvótája, a vevők túlnyomó részét meg ugyebár még az se érdekelné, ha guanót csomagolnának be, csak olcsó legyen. 

Ekkoriban még el se tudták volna képzelni, hogy milyen lehet az a "sajt jellegű élelmiszerkészítmény"

habspray

A habspraynek semmi köze nincs a tejszínhabhoz (bár mindkettő fehér), hiszen növényi zsírból van, míg az igazi tejszínhab tejszínből. Ráadásul a habsprében ki kell fizetni a drága tartályt is, amit sajnos használat után kénytelen az ember kidobni. Tejszínhabot nagyon könnyű otthon előállítani, csak venni kell egy üveg tejszínt a tejesnél, és fel kell verni (kézzel vagy botmixerrel).

Ez igazi tejszín

műtojás

Bizony ilyen is van, és most direkt nem írom le, hogy melyik távoli országban követik ezt el. De bizonyára kitaláljátok, hogy hol fordulhat elő ilyen képtelenség. A műtojás nélkülöz mindenféle természetes anyagot, vegyi úton állítják elő (ki tudja, miből), van sárgája, fehérje, és még héja is; az igazihoz megtévesztésig hasonlít. Láttam egy felvételt a neten, ahol egy kétes tisztaságú külvárosi konyhában (?), a szorgos munkás különböző üvegekből összeönt ezt-azt, egy öntőformába tölti, és már kész is tojás. Akinek van egy kis helye (akár csak erkélye), elgondolkodhat azon, hogy beszerez egy-két tyúkot…

Ez is műtojás - emlékezetem szerint ugyanis a tyúkok nem ilyen műbélbe tojnak. S hogy miért van erre szükség?  Hogy mindenki egyforma tojásszeletet kapjon a szendvicsébe!

kaukázusi

Ez egy nagy cég terméke, nevét nem írom le, mert mióta megvásárolták és lassan elsorvasztották kedvenc kekszgyáramat (egyszer osztálykiránduláson betegre ettük ott magunkat a klasszikus csokikkal és kekszekkel, az üzemlátogatás után volt olyan osztálytársam, aki hazafelé összehányta magát a buszon…), szóval a bekebelezés óta én egy terméküket se vettem meg. A portéka teljes neve X (itt jön a jól beazonosítható brand neve) kaukázusi kefir jellegű, élőkultúrát tartalmazó, félzsíros, probiotikus tejtermék. A termék nevéből nem véletlenül hiányzik a „kefir” szó, ami hosszú ideig rá is volt írva, míg a fogyasztóvédelem meg nem büntette őket, merthogy ez NEM kefir! A kefir ugyanis tejből készül, ezt meg savóból állították elő.

reggeli ital

Be kell vallanom, mostanában nem láttam, de néhány éve még a hűtőpultok jelentős részét foglalták el a reggeli italok, amik megint csak megtévesztették a szemüveg nélkül bevásárolni induló öreg nénit, aki a homályban csak azt látta, hogy olyan zacskóban van, mint a tej. Erről sem véletlenül maradt le a „tej” felirat, merthogy savóból készült. A savót régen a disznók ették (itták), aztán azt rebesgették, hogy az EU szigorú állat-egészségügyi szabályai miatt nem lehet állati takarmányozásra használni. Biztos sokat tanakodtak, hogy akkor mit csináljanak a sok savóval, mire valakinek eszébe jutott, hogy akkor fogyasszák az emberek, mert ugyebár az ember-egészségügyi szabályok nem olyan szigorúak, nekünk jó lesz bármi.

frissföl, farmföl

Azt hiszem, nem is kell tovább ragoznom: az igazi termékkel (itt a tejföllel) teljesen megegyező csomagolásban és polcon árulják, de ez sem az, aminek szeretne látszani (ezek például felerészt növényi zsírt tartalmaznak).

Anyukáméknak mindig lelkükre kötöm, hogy alaposan böngésszék át a termékek címkéit, és ehhez szemüveget is tegyenek fel!

Mindebből az a tanulság, hogy mindenki alaposan nézze meg, hogy mit tesz bele kosarába a boltban, és akiknek nem tökéletes a látása, az semmiképpen ne induljon el bevásárolni szemüveg nélkül!

Ezzel a bejegyzéssel nem állítom, hogy a fenti ételek károsak lennének az ember számára. Azt viszont megkockáztatom, hogy az élelmiszeripar által manapság használt alapanyagok (növényi zsír, savó, kukoricakeményítő, szója származékok) azért kerültek a táplálékláncba, mert rendkívül olcsóak. Emellett ezek a pótanyagok meg sem közelítik az általuk utánzott élelem minőségét. Elmúltak azok az idők, mikor az ember vakon megbízhatott az asztalára kerülő termékben.

Alma