Térrendezés 3.

Bútorok és jelképek

Réka írása:

A szent hármasság megjelenése a belső berendezésben:

Az Atyaisten helye a szent sarok, sarokpaddal, asztallal, tékával, szentképekkel, kereszttel. Ez egyfajta oltárnak számított, csak ünnepekkor, vagy vendég fogadásakor ültek le ide. Az asztalt ilyenkor három terítővel borították, ekkor az egész család körülülte.

A Fiúisten (Gyermek) a tűzhelyben, a kemencében jelenik meg. E körül folyt a munka, itt tanyáztak a gyerekek, az öregek, ez volt a ház szíve-lelke.

Az Anyaisten megjelenési helye a szobában a feltornyozott vetett ágy. Alvásra nemigen használták, inkább itt helyezték el a kelengyét, a hímzett ágyneműt. Csak gyermekszülés vagy ravatal alkalmával bontották le, illetve a rangos vendégnek itt adtak szállást. A gyermekágyas asszonyt függönnyel vették körül, hogy a mögötte lévők az Anyaisten védelmét élvezhessék.

A szentély és a bútorok:

Őseink a házi oltáron helyezték el a szentképeket, szobrokat, gyertyát, Bibliát, ez előtt imádkoztak, végeztek szertartásokat. Ez hangolta össze a ház erőrendszerét, képes helyreállítani a felborult egyensúlyt. A templom oltárának az asztal felelt meg, a terítő pedig miseruhának.

Egy mai oltárra/szentélyre tehetünk kristályokat, mécseseket, füstölőt vagy angyalkártyákat. A szentély fontos része a „házi áldás”.

A régi házak berendezése egyszerű, célszerű és szép volt. Minden bútordarabjukat és használati tárgyukat maguk díszítették. A tulipános ládában gyűjtötték a lányok kelengyéjüket, ezt vitték magukkal hozományként.

A széken csak megbecsült személyek, vendégek, illetve a ház ura ülhetett. A támlás széken sok szerelmi szimbólumot találunk. A többiek sámlin, lócán, padkán csücsültek, az asszonyok sokszor uruk mögött állva ettek.

Jelképeink

Őseink rendkívül gazdag díszítőművészetet hagyományoztak ránk, és mi születésünkkor magunkkal hozzuk ezeket az ősképeket. A globalizáció veszélye abban rejlik, hogy a nemzeti hagyományok eltűnnek, és az emberek gyökértelenné válnak.

A festett fa bútorok, fa vagy kerámia-edények, ruhák, kézimunkák használati tárgyak mindegyikén megtaláljuk a magyar (egyetemes) jelképeket. Ezek a tárgyak úgy olvashatók, akár egy írott szöveg. Ez a lelki „titkosírás” azt hirdette: „Isten gyermekei vagyunk”.

A kaput, a kerítést, a tornácot, a homlokzatokat és a bútorokat faragással vagy festéssel díszítették.

Díszítéshez főként a rovásírás (képírás) jeleit használták. Ezek nagy erejű, isteni eredetű emlékeztetők, melyek emlékeztetnek múltunkra és életfeladatunkra. Kik vagyunk, honnan jöttünk, és miért. Ezeknek ma is mindig szem előtt kellene lenniük, hogy újra előhívhassuk ezt az ősi tudást.

- Férfi jelképek: ló, vadász, tűz, kakas, piros virág, nap

- Női jelképek: föld, víz, hal, virágkehely, kék virág

- Atyaisten jelképei: oroszlán, tűz, X

- Anyaisten jelképei: szarvas, Hold, O

- Fiúisten (Gyermek) jelképei: turul, sólyom, fehér ló, +

- Keleti jelképek: ló, táltos, szarvas, csillag, sugár, háromszögbe rajzolt szem, Nap, Boldogasszony

- Déli jelképek: gólya, tulipán, rózsa, hétágú Nap, tűz, gyertya, Jézus

- Nyugati jelképek: kutya, kör, magok

- Északi jelképek: Hold, hal, hullám, inda

- A közép jelképei: négyszög, föld

- Összetett jelképek: matyórózsa, tulipán, szárnyas nap, hatágú vagy nyolcágú csillag, szív, körkereszt, csokor,

- Védő jelképek: körkereszt, egyenlőszárú kereszt, térbeli kereszt

Réka