2015. november 20., péntek

Búcsú

Ezennel bejelentem, hogy a „Fény-Forrás” magazin mostantól bizonytalan időre felfüggeszti tevékenységét.
Réka írása:
Szomorú kötelességnek teszek most eleget. Ezennel bejelentem, hogy a „Fény-Forrás” magazin mostantól bizonytalan időre felfüggeszti tevékenységét.
Rögtön leszögezem, hogy ennek a dolognak az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy a napokban zárttá tettem a „Réka útja” blogot. Arról az olvasók tehetnek (már persze bizonyos olvasók), erről pedig az írók, jobban mondva az írók hiánya.
Júliusban nagy reményekkel indultunk el Alma barátnőmmel, akkor még olyan tervekkel, hogy rendhagyó honlapot csinálunk, egy igazi alternatív online női magazint. Egyedinek tetszett az ötlet, hogy olyan lapot szerkesszünk mi nők, nőknek, ami átfogóan foglalkozik az ma megszokottól eltérő életmód minden szeletével.
Eleinte úgy tűnt, egész szép kis csapat gyűlt körém. Kb. 100 megkeresésből majdnem a fele mondott igent, és aztán végül is kb. 30-35 rendszeres íróval kezdtük el a konkrét munkát. Nyáron még lendületben voltunk, és nagyon hamar egész jó olvasottságra tettünk szert. Bizakodtunk, hogy ez ősztől még sokkal jobb lesz.
Tévedtünk. Szeptembertől fokozatosan csökken a lap látogatottsága, és ehhez párhuzamosan sajnos íróink részvételi kedve is. Mostanra ott tartunk, hogy egy kétheti számot gyakorlatilag csak mi ketten írunk meg Almával, és örülünk, ha 1-2 ember még hozzátesz ehhez valamit a saját cikkével. Meg kellett értenünk, hogy a „Fény-Forrás” gyakorlatilag csak kettőnk szívügye…

Egyrészt nem akarjuk, hogy a lap túl egysíkúvá váljon attól, hogy csak Réka és Alma írásokat osztunk meg (ezzel az erővel elég volna mindenkinek csak a Réka útjá”-t és az „Alma Meter”-t olvasnia), másrészt egyszerűen belefáradtunk ebbe az egészbe. Nagycsaládos anyaként képtelenek vagyunk a tempót tartani, és ennyi időt és energiát az írásba fektetni… Úgyhogy fájó szívvel bár, de úgy döntöttünk, hogy egyelőre vége.
Azért azt fontos még egyszer leszögezni, hogy nem megszűnünk, csupán szünetet tartunk. Parkoló-pályára tesszük a magazint, ahonnan bármikor újra tud indulni a lap, ha meglesz hozzá a lelkes, és, ami talán még fontosabb, kitartó csapat.
Köszönöm, hogy olvastatok!

Szeretettel, Réka (és Alma)

1 megjegyzés: